2015. november 23., hétfő

élménybeszámoló ~ Ghost BC ~ Letti

feleslegesen paráztam, azt kell hogy mondjam Kedveskéim. :)




mindkettőnket megtalálhattok a tömegben :)

saját fotó :)

saját fotó



saját fotó :)


saját fotó

Liza fotója


Liza fotója

a tegnapi napom körülbelül reggel 10kor kezdődött, amikor még mindig nem sikerült feldolgoznom hogy hova is fogok menni, kiket fogok látni, erre a szintre akkor értem el, mikor 21.05kor elkezdték a koncertet.
a Barba Negra a koncert hetének hétfőjén bejelentette, hogy a párizsi események hatására szigorítani fog a beléptetésen (mivel még sosem voltam ott, nem tudtam, hogy mire számítsak) de ebből csak annyit érzékeltem, hogy belevilágítottak az övtáskámba, semmi motozás, semmi kérdés...
kicsit felidegesítettem magam ezen, hiszen a nagykabát alatt simán lehetett volna nálam bármi (nem volt) de úgy voltam vele hogy nem lesz semmi baj.
ígéretemhez híven egyből csekkoltam a vészkijáratokat, viszont azt nem tartottam be, hogy "nem fogok inni", de nem is volt baj, semmi talajrészegségre ne gondoljatok, egy vodkanarancsot ittam, kicsit oldotta a feszültségemet.
az előzenekarral valahogy nem sikerült megbarátkozni, főleg hogy hatalmas dobszólókat hallottunk, úgy hogy dob nem is volt a színpadon, csak 2 gitáros + 1 énekes. szerencsére csak fél órán keresztül kellett ezt hallgatni, utána pedig jöttek a Szerelmeink. :)
arra számítottunk, hogy legalább fél-egy órát csúsznak majd, de szerencsére csak 5 percig húzták az agyunkat, de ami utána jött azt lehetetlen leírni
amilyen showt csaptak a srácok az valami eszméletlen volt, a fények, a füstölők, a jelmezek, minden minden hozzátett az élményhez, és még most sem hiszem el hogy ott álltam sacper 10 méterre a pápától *-*
a kezdeti lelkesedésem egy pillanat alatt semmivé foszlott mikor két nem túl szomjas honfitársunk úgy gondolta hogy akkor most ők beállnak elénk, és összevissza dülöngélve fogják elbaszni a mi koncertélményünket, és itt jön az, hogy minden tiszteletem a biztiboyoké, pár percen belül a nyakuknál fogva kapták ki őket a tömegből, és dobták ki őket, szóval ezúton is köszönet nekik, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat.
most úgy vagyok vele, hogy még annak is látni kell egy ilyen eseményt aki nem szereti ezt a zenét. egyszer az életben mindenkinek el kellene jutni egy ilyen koncertre.
az Elizabeth-et hiányoltam, de a számlista is tökéletesen rendben volt, az összes kedvencemet lejátszották, és remélem Kedveskéim egyszer legalább mindenki átéli azt, hogy talál egy számot, amiről úgy érzi hogy róla szól, ez bizony teljes mértékben Ő, és hallhatja élőben.
a Ghules/Zombie Queen az én ilyen számom, és azt hittem ott helyben összepisilem magam mikor éneklés közben a pápa a szemembe nézett.

legyetek rosszak Kedveskéim :)
x. o. Letti

2015. november 18., szerda

rettegés ~ Letti

valahogy azt akartam, hogy a párizsi eseményekkel foglalkozó bejegyzésemnek ott legyen vége, ahol véget ért.
hát nem ott lesz!

éreztetek már halálfélelmet? vicces dolog amúgy, kedd reggel tört rám. alapjáraton nem volt hideg, pedig elég korán indultam, tök sötétben, pislákoló utcai lámpák alatt (vidék, miért lennének jók azok a kibaszott lámpák?) és hirtelen fázni kezdtem. de nem az a tipikus fázás, hanem a testem belsejéből sugárzott kifelé a hideg. mintha a csontjaim váltak volna jéggé, és ez a hideg megbénította az izmaimat, de annyira hogy nem tudtam remegni sem. sétáltam, de nem éreztem a lábaimat, semmit, és csak Nostradamus jóslata villogott a fejemben...

"Béke közeleg egy oldalról és háború Soha nem volt szorongatás ilyen nagy, Sírnak férfiak és asszonyok, ártatlan vér a földön, És ez lesz Franciaország egész széltében."

... és Nostradamusnak sikerült megjósolnia Hitlert, valamint a II. János Pál elleni merényletet is, sőt, még Petőfit is előre látta (nézzetek utána, hátborzongató) és hihetetlen hogy ez csak nagyon keveseknek tűnt fel... visszatérve az eredeti témánkhoz, bár a testem nem remegett, de éreztem hogy a lelkem belül rázkódik. nem sírtam, mert fel sem fogtam hogy mi történik, nem tudtam gondolkodni, enyhén sokkos állapotba kerültem. a pánikroham kismiska ehhez képest, pedig az sem egy kellemes dolog. nálam általában gyomorfájással kezdődik, aztán jön a kezek minden előzmény nélküli remegése, aztán nehezen kapok levegőt, izzadni kezdek, és általában a fürdőszoba kövén végzem miután hánytam egyet, vagy durva hasmenés jött rám a semmiből. a hideg megnyugtat, és általában egy fél óra alatt jobban leszek. de, a vicc az, hogy pánikroham előtt sosem stresszelek semmin. nem történik semmi ami igazán kiválthatná, de az ezt megelőző napokban sem. szörnyű volt. 6-7 perc séta, és 12 perc buszozás után tértem magamhoz nagyjából, addigra elértem a hévhez, kivilágosodott, emberek között voltam és elmúlt a halálfélelem. már ha ez az volt. úgy éreztem hogy meg fogok halni, hogy összeroppanok valaminek a súlya alatt. nagyon-nagyon féltem. rettegek. tök őszintén. vajon Magyarország mikor kerül fel a listára? oké, hogy a franciák nagyon kihúzták a gyufát, de mi lesz ha mi is kihúzzuk? és vajon mivel húzzuk majd ki? vasárnap Ghost koncertre megyünk, és Ricsi olyan aranyos volt, azt mondta hogy ha nem akarok menni akkor megérti, csak szóljak és akkor eladja a jegyét. attól nem félek, a Barba Negra (hála a jó égnek) szigorított a biztonsági intézkedéseken, és a beléptetés is alaposabb lesz (tehát mindent kipakoltatnak, ha szúró-vágó stb eszközt találnak nálad be sem engednek, és társai) biztos hogy nem lesz semmi baj, de amilyen pánikhangulatban vagyok már mindenben azt látom. biztosan nem fogok egy korty alkoholt sem inni, és előre megnézem hol van a vészkijárat, ha esetleg ciki lenne. nem lesz, de ha lesz is hárman megvédjük egymást. a napokban elgondolkodtam azon, hogy igazából nem is félek a haláltól. persze nem akarok meghalni, félreértés ne essék, de inkább attól félek, hogy mi lesz akkor, ha az emberek, akiknek fontos vagyok nélkülem maradnak. felrémlik előttem az arcuk, és hatalmába kerít, hogy bármibe is kerül nem hagyom őket egyedül. jesszus, ez a cikk kezd egyre bizarrabb lenni, és én nem ezt akartam... lehet hogy hülye vagyok, és tök feleslegesen félek, de nem akar elmúlni ez a nyomás, valahol belül a mellkasomban, akárhogy is próbálom...
na mindegy, drágáim, ez van. remélem vasárnapra már derűlátóbb leszek,de addig még van kb. 4 teljes nap. Letti voltam, sziasztok!

2015. november 15., vasárnap

Európa vérben és könnyben fog úszni. -Liz

Nekem is meg van az elég erős véleményem a párizsi történtekről. Először is szeretném közölni a világgal mélységes együttérzésemet és szomorúságomat. Én is félek, ahogyan ti. Én is dühös vagyok, nekem is keserű a szám íze és én sem merek körülnézni a világban. Bárcsak mind elmenekülhetnénk egy jobb helyre, bár jönne valaki, aki megment minket, bár véget érne ez az egész, bárcsak béke lenne végre a Földön!

De nem lesz. Nem lehet, mert Keleten már rég nem a béke a mérvadó. Számukra egy dolog fontos: bosszút akarnak állni rajtunk, Európán. De hogy miért? Mondva csinált okok miatt. Egyszerűen veszettek. Nem normális, elvakult nép, akik saját magukat írtják, majd a baj, akár egy átkozott vírus tovább kígyózik hozzánk. Már itt van, már régóta itt bújkál, rejtőzködött közöttünk, de most már felfedte magát! Már mindenkinek kinyilt a szeme. Bár előbb tettük volna, bár cselekednénk végre! Mentsük magunkat, védjük magunkat! Óvjuk meg a hazánkat! Nem csak országként, hanem kontinensként kell gondolkodnunk, hiszen a veszély globális.

,, Európa vérben és könnyben fog úszni."

- Üzeni nekünk az Iszlám állam. 

Sajnos itt már nem elég a részvét. Már régóta kapjuk a jeleket, de nekünk egyik sem volt elég és még mindig nem teszünk semmit. Megerősítették a biztonsági védelmet? Ez nem megoldás! Ez időhúzás. Valaki odafent, kérem csapjon az asztalra! Kérem mondja meg, hogy elegünk volt és vessen véget a terrornak! Remegve várjuk a támadást, lehajtott fejjel hallgatjuk a fenyegetést. Mit tegyünk? Határ lezár, senki sem megy se ki, sem pedig be és mindenkit ellenőrizzenek! Az ország, nem, Európa álljon készen egy esetleges támadás elhárítására! Békét hírdettek, béke után vágytok, de ide a béke már kevés. Őket nem érdekli a béke. El akarnak söpörni minket, félelemben akarnak tartani… Megkapták, amit akartak. Gyengének látnak minket, és ettől egyre éhesebbek lesznek a háborúra. Még csak fenyegetnek és röhögnek rajtunk, de ezek bármire képesek. Nem emberek, hanem szörnyetegek. Repülőket robbantanak le, ártatlanokat lőnek sorban, akár a vágóhídi marhákat. Kimennek a strandra és lövik, aki mozog (Tunézia). Tunézia terror támadása után miért nem eszmélt fel senki? Turistákat öltek halom számra! Persze, az nem az Eu, akkor nem is kell vele foglalkozni. A migránsok áradata volt az első lépés, elkaptuk a fertőzést. Most rajtunk múlik, hogy csendben elpusztulunk, avagy harcolunk ellene. Ez nem fog magától lezajlani. Vegyétek ki a fejeteket a homokból végre! Gyászoljatok, de emellett ébredjetek fel! Halál és kegyetlenség emészti a világot.

Allah nevében aláztuk meg a perverzitás fővárosát. 

- Magyarázza tettét az IÁ.

És most pár szót Párizsról. Nem értem. Nem tudom felfogni, hogy hogyan mászkálhatnak köztünk gépfegyverrel a terroristák. Hogyan jutnak be egy koncertre/ étterembe, hogyan képesek behozni az országba lőfegyvert. Nem figyeltek a franciák. Az elkövetőknek semmi sem szent, egyszerűen lemészárolták az embereket. És akkor most IMÁDKOZZUNK PÁRIZSÉRT? KIHEZ?! Ébredjetek már fel! A vallás tehet mindenről, megkeseríti a világot és ellentéteket szül évezredek óta. Szerintetek megment minket a nemlétező istenetek? Fület-farkat behúzva imádkoztok és akkor minden megoldódik? Egy dolgot kéne tennetek: tisztán látni. Tisztán gondolkozni. Vagy félelemből éltessük az ő istenüket? Akinek a nevében elpusztítják a békés világot? Ch.
Mindenki fél. Én is, bevallom. Félek elmenni a soron következő koncertre, félek a plázában, félek pesten, félek a tömegben. Vajon hol, mikor, hogyan csapnak le újra? Kurvára elérték a céljukat. Rettegünk. És a Pesten mászkáló, gépfegyveres rendőröktől cseppet sem érzem biztonságban magam, inkább nyomasztó. Szörnyű, hogy ide jutottunk. 2015 van és még mindig egymást mészároljuk. Mi történt? Hogyan rontottuk el? Hogyan tehetnénk jóvá? Mit tegyünk?
A sarkunkra kéne állnunk végre és egy emberként kiállni magunkért.
Senki sem fog megmenteni minket. Sem isten, sem ember, sem egy nagyobb hatalom. Nekünk kell megtennünk. Ne várjunk, hanem kezdjünk el védekezni! Remélem hamarosan belátja a kormány, remélem tesznek valamit. Kurvára remélem…

És még egy valamit a mondandóm végére. MÁR MEGINT KIBASZOTTUL DIVATOT CSINÁLTUNK BELŐLE!
MI EZ?!!




megmondtam. ~ Letti

sziasztok Kedveskéim!

van még kb. 20 percem mielőtt elindulnék dolgozni, szóval arra gondoltam, hogy ilyen módon emlékezem meg az eseményekről, valamint egy apró Eiffel-torony rajzzal a csuklómon.
bizonyára mindenki hallott arról, hogy mekkora szarság van most Párizsban, ha nem is a hírekből, de Facebookfalva tele van az eseményekkel, francia zászló színű profilképekkel, Pray for Paris megosztásokkal.
1 éjszaka, 6 helyszín, 8 merénylő, akik közül 7 a merénylet után azonnal felrobbantotta magát (egy férfi életét csak az mentette meg, hogy telefonált, mikor előtte robbantotta fel magát egy terrorista, egy hatalmas repesz a telefonjába állt bele. ha nem beszélget éppen, akkor már nem élne) 129 halálos áldozat, és 352 sebesült, akik közül 99 életveszélyes állapotban van. valamint, természetesen kismillió rettegő ember, akiknek az a bűne, hogy Párizsban élnek.
természetesen az ISIS azonnal magára vállalta a történteket, egy videóüzenetben büszkén közölték a tényt, hogy ők voltak, valamint hogy imádkoznak a testvéreikért, hogy a paradicsomba jussanak, és a még élő testvéreiknek üzenik, hogy kövessék ezt a példát, hogy "ezek" (így hangzik el a videóban, minket, európai embereket takar ez a szó) aludni se tudjanak a félelemtől.
a hírek szerint egy merénylő októberben érkezett Párizsba.
azt már az előző bevándorlós írásomban is közöltem, hogy nem vagyok ellenük. azok az emberek, akik a háború elől menekülnek, családdal együtt jöjjenek, Isten, vagy Allah hírével, és kívánom nekik, hogy nyugalomban, boldogan éljék le a hátrelévő életüket.
de itt jön a bibi. az ilyen emberek között megbúvó terroristákat hogy szúrjuk ki?
sehogy. mert nem lehet.
simán bejutottak az országba, senki egy szót sem kérdezett, a határőr integetett nekik a kerítés túloldaláról, hogy jöjjenek, siessenek.
és én most nagyon félek.
vajon mi lesz a következő? mikor lesz? hol? megint péntek 13-án, vagy akár holnap?
(csak mert a Charlie Hebdo szerkesztőségén történt mészárlás is péntek 13-án volt.)
elérték a céljukat. félelemben tartják egész Európát, főleg miután közölték, hogy Spanyolország, vagy Olaszország a következő célpont.
aztán ki következik? Anglia? vagy Németország? beleharapnak a kézbe, amely eteti őket?
túl sok a ha, és a talán.
zárásul, részvétemet szeretném kifejezni az elhunytak családjainak.
csak gondoljatok bele, mi lenne ha az életetek egy pillanat alatt horrorfilmmé változna? elmész szórakozni, egy koncertre, vagy megnézni egy focimeccset, és puff! többet nem mész haza, időd sincs felfogni, hogy meghaltál, vagy talán ami még rosszabb vérbe fagyva fekszel, amíg meg nem találnak, és te is egy leszel a névtelen sebesültek között.
mindezt miért?
senki sem tudja...
pray for paris ~

Letti voltam, sziasztok gyerekek!

2015. november 5., csütörtök

Emberség. ~Liz

A bejegyzésem kiváltó ókát egy szóban meg tudom fogalmazni: Mindennapok.
Lassan már 20 éve rohadok a mókus kerékben. Felkelek-» Utazás-» Iskola/ Munka-» Utazás-» Alvás. Ennek keretében elkerülhetetlen, hogy emberekkel találkozzak, érintkezzem velük, szóba kelljen állnom velük. Alapból tudnotok kell rólam, hogy már a megjelenésemből is éppen eléggé látszik, hogy nem vagyok az a beilleszkedős fajta. Nem vagyok az a tömegbe való, csendben fejlehajtó egyed. Az utóbbi hetem során komolyan elgondolkoztam rajta, hogy végre meg kéne tanultom befognom azt a nagy pofám. Sajnos (vagy nem sajnos) kurvára nem tudom csendben tűrni, ha valaki beugat nekem, illetve lekezel és keményen visszaszólok, legyen az akárki. Emiatt a héten már harmadjára szopatom meg magam. Ha engem degradás egy tanár/ titkár/ ellenőr, akkor igenis basszák meg! Nem érdekel, hogy mit tettek ők az életben, hogy miket értek el, kurvára nem érdekel. Az egyetlen, ami számít számomra az az, hogy hogyan állnak hozzám. Ahogy te, úgy én.


Nem érdekel a bőröd színe, a nemi identitásod, sem a vallásod. Ha normális vagy velem, akkor én is az leszek veled. Ha nem, akkor természetesen én sem. Én nem állok úgy hozzád alapból, hogy "na akkor ezt most utálom és flegma leszek", viszont ezt sokan megteszik velem. Kinéznek, mert az én stílusom más, vagy pedig le, mert ők azt hiszik, hogy akkora valakik.
Ide illik egy kis történet: Késő este felszálltam a hévre és egy idős nénike előtt elhaladva ültem le. Természetesen egyből szívbajt kapott, hiszen ennek a lánynak kék a haja, tetkói vannak, fültágítója stbstb… Az út során többször is észrevette, hogy megvetően méreget engem. Egyszer aztán felállt és megpróbálta lehúzni az ablakot, de nem sikerült neki és visszaült. Én egyből felpattantam, odamentem és szó nélkül kinyitottam neki. Szépen megköszönte. Nem tettem nagy dolgot, ez alapvető emberség, hogy segítünk egy idősebbnek, mégis… Onnantól fogva rájött, hogy a tetoválásom alatt én is kurvára ember vagyok.

Sajnos minden nap csalódok az emberiségben. Tapasztalom, hogy egy magát feljebbvalónak gondoló személy milyen undorítóan tud bánni velem és másokkal. Látom, hogy az emberek befordulva meghúzzák magukat, hogy mindent leszarnak, hogy semmiért nem akarnak tenni. Leejtenek egy zsebkendőt, lenéznek rá és inkább tovább mennek, mintsem felvegyék azt. Felszáll az idős néni és a fiatal kis picsa inkább elfordul, nehogy át kelljen adnia a helyét. Tönkre tesszük a világot, elpusztítunk mindent és utána lehajtott fejjel haladunk tovább. Éhezők, szomjazók, betegek, hajléktalanok, kóbor állatok...


Ugyanakkor látom azt is, hogy egyesek küzdenek. Megvédik azt, ami számukra fontos. Dolgoznak és tanulnak a céljaikért. Gyerekként munkába állnak, hogy segíthessenek, udvariasak és tesznek a jövőért. Hajtanak a családjukért, barátaikért, vagy egyáltalán egy vadidegen megsegítése miatt.

És tudjátok mit? Kurvára azt kapod, amit adsz. Karma. Ha jót teszel, jó dolgok fognak történni veled is. Mosolyognak rád, megköszönik. Dolgozol? Pénzt kapsz. Tanulsz? Elérsz valamit az életben.
Bunkózol és beszólsz másoknak? Mindenki megutál, egyedül maradsz, az életed tönkremegy és majd magányos éjszakáidon telesírhatod a párnád.
Kívánom nektek és mindenkinek, hogy az élet ezerszeresen adja vissza azt, amit te adtál neki. Akkor is, ha te éppen rosszat tettél, mert ezt érdemled.


2015. szeptember 12., szombat

egy nap majd... ~ Letti

Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom..

:') 

2015. szeptember 1., kedd

MUA VS. JASCHIK ~ Letti

... és ez most nem egy boxmeccs, vagy egy per. ez csak az elmúlt kb. egy hetem.
mint tudjátok, akármennyire is szerettünk volna nem kerültünk egy iskolába Lizivel. csak azt az egy évet jártunk egy osztályba amíg Liz úgy nem döntött hogy nem cumizik, és lelépett. úgy volt hogy követem, de elsodort az előrehozott angol érettségi, az ECDL, és a nyelvvizsga, szóval külön érettségiztünk. most újra lett volna lehetőségünk egy suliba járni, de ahova Liz jelentkezett oda portfóliót is kértek az eddigi rajzokból, festményekből, stb, ami nekem nem volt, szóval hanyagoltam a témát, és találtam egy másik iskolát.
ahogy én azt elképzeltem, ahogy velem szokott történni, tudjátok...
június 30-án beiratkoztam, befizettem a regisztrációs díjat (12.000 forint), havi 15 a tandíj, beletörődtem, és boldog voltam, hogy nem néznek hülyének amiért nulla képzettséggel és nulla rajztudással jelentkeztem. a nyár folyamán elintéztem a diákot, az orvosi alkalmasságit (2500 ft) szemészetre is elmentem, mert az alkalmassági után odaküldtek, valamint ortopédiára és vér-vizelet vizsgálatra, de ezekre később kaptam időpontot. boldog voltam, egészen múlt szerdáig. azon a szerdán hajnali 4kor keltem, és fél hatkor már dolgoztam. délután bevásárlás közepén érkezett egy telefon egy ismeretlen számról, hogy XY vagyok a Magyar Üzletemberképző Szakiskolától, és veled akarok beszélni, mert nincsenek elegen a kiadványszerkesztőhöz, átrakhatunk grafikusra? és részemről jöttek a tipikus kérdések, hogy nem gáz-e hogy nem tudok rajzolni, tandíj, tanórák, stb. rábólintottam, hiszen megnyugtattak hogy nem lesz semmi ciki, kihozzák belőlem a maximumot. elhittem.
aztán tegnap délután érkezett egy hívás. újra ismeretlen szám. újra az iskola, és velem akartak beszélni. hát beszéltek is, de nem tetszett amit hallottam. a tandíjam hirtelen a duplájára nőtt, mert ők sulikezdés előtt kicsivel kevesebb mint 19 órával tudták meg, hogy nem kapnak állami támogatást.
gyanús, minden esetre. egy hét alatt két akkora pofont kaptam a kibaszott élettől hogy még most sem álltam fel teljesen a padlóról. sírtam mint egy kisgyerek, hogy mi a faszt fogok kezdeni magammal, mikor jött az isteni szikra... a Jaschik, ahova Liza is jelentkezett.
szóval ma reggel fogtam magamat, útnak indultam, és 8kor, mikor a suli előtt állva elnyomtam a cigimet még mindig azt hajtogattam hogy "sikerülni fog, mert sikerülnie kell. fel fognak venni, mert mélyen legbelül tudják hogy kellek nekik. sikerülni fog" és lássatok csodát, felvettek. nincs tandíj, nincs regisztrációs díj, egy óra alatt sikerült mindent elintézni.
volt még egy csomó időm, szóval olyan levelet kanyarítottam a MUÁnak hogy majd' megszólalt. délre vissza kellett szaladnom egy eligazításra, megkaptuk az órarendet, és láss csodát, ki lett az osztálytársam?

a kis szőke, aki most kék, a lelkem másik fele, és most túlontúl boldog vagyok.
együtt megyünk reggel, együtt szopunk egész nap, és együtt megyünk haza. :)

és most boldog vagyok.

2015. augusztus 31., hétfő

a bevándorlókról, és arról hogy baszott nagy balhé lesz ebből még ~ Letti

ez nem egy egyszerű téma, de olyan sok szart hallani, hogy úgy gondoltam ha az iskolázatlan tapló bunkó teleírhatja az internetet a "dögöljön meg az összes" és hasonló jellegű kommentekkel, akkor én miért ne szedhetném össze a gondolataimat ezzel a témával kapcsolatban? most ez következik.

első körben nekem sem tetszik az, hogy idegenek jönnek be az országba dalolva. drótkerítés? felejtős, nyitva van a kapu, és a határőr integet a bevándorlóknak hogy siessenek, jöjjenek csak. olyan idegenek, akikről az ég világon semmit nem tudunk, jobb esetben pedig csak a nevét, hogy honnan jött, és van öt gyereke, akiket magával cipel már x kilométer óta. lehetnek ezek az emberek otthon gyilkosok, bűnözők, merénylők, ilyen-olyan bűnszervezetek tagjai, terroristák, és mi ebből semmit sem sejtünk! és a határőr, akinek (szerintem, objektív vélemény) VÉDENI kellene az országot, és megbaszni szárazon a határsértőket integet, hogy gyere csak! de csak jönnek és jönnek az emberek, megállíthatatlanul. az ország egyik fele azt üvölti hogy takarodjanak vissza oda, ahonnan jöttek, a másik fele megpróbál nekik segíteni, akár abban, hogy itt letelepedjenek, akár abban hogy tovább mehessenek oda, ahova el kívánnak jutni (általában a cél Németország, vagy Anglia)
nekem sem tetszik hogy az állam tömi a pénzt, a vöröskereszt pedig tömi az élelmiszert a zsebükbe, és van amelyik szépen eladja a kaját, mert az neki nem felel meg. sőt, az sem, hogy ha már itt vannak, akkor miért nem mutatnak egy kis tiszteletet az ország iránt, ami eddig ki tudja hány millió, milliárd forinttal támogatta őket? illegálisan vannak itt, könyörgöm! azt is megcsinálhatnánk, hogy két kerítés közé kibaszott aknazárat rakunk, vagy aki belép azt lelőjük a gecibe, de mi ilyen nem csinálunk! tegyük most félre az Európai Uniós baromkodást, hogy emberi jogok, satöbbi, de ezek az emberek mit várnak el? én értem hogy otthon kibaszott nagy háború van, közrejátszik benne vallás, nemzeti öntudat, fenyegetés, nyilvános kivégzések az utcán, de a vallás miatt 2000 éve nyúzzák egymást az emberek! miért pont most lett elege mindenkinek? én értem, hogy gyerek van, meg éhezés van, és nincs munka, de erre hirtelen most jött rá mindenki? a kisgyerek eddig nem volt kisgyerek, hogy gondolni kelljen rá, most tört rá mindenkire az éhezés, és most költözött be mindenki fejébe az a gondolat, hogy "öcsém, mekkora nyomorban élek. lépjünk le!" ? ez valami nagyobb dolog része, de az a baj hogy mi nem látunk át a dolgokon, és nem is fogunk átlátni. mikor elkezdték plakátolni még nem is sejtettük mekkora szar lesz ebből, de megkockáztatom, hogy (nem tudom pontosan mikor, de) a drága jó kormányunk már 1-2 hónappal ezelőtt is tudta, hogy egyre többen és többen fognak jönni, és mocskos nagy balhé lesz. mert az lesz. előbb utóbb valaki be fog sokallni, (biztos nem a drága jó kormányunk, aki eddig is tökéletesen kezelte az esetlegesen felmerülő problémákat) előkapja a fegyvert és halomra fogja lőni a bevándorlókat. de akkor legalább valaki lépni fog, és az nem a kormány lesz. drótkerítés ide, plakátok oda, ezek az emberek az elkeseredett menekülés, és nincstelenség közepette pont lefogják szarni, hogy van-e ott kerítés vagy nincs, és el se tudják olvasni a plakátokat, mert nem tudnak magyarul!
aztán a munkahelyek. ezek az emberek nem is akarnak itt maradni, akkor miért féltik az emberek a munkahelyüket? persze hogy olcsóbb feketén foglalkoztatni valakit, no de kérem. ez hülyeség.
én sem féltem a munkahelyemet, mert tudom hogy szívesebben látják a főnökeim a beosztásban azt hogy XYZ Vattacukor Királylány, mint hogy Abdul Abdullah Jusuf.
nekem sem tetszik hogy ennyire pénzelik őket, olvastam egy olyat, hogy a kórházban a napi ellátás 500 valamennyi forint, a börtönben 1300 valamennyi, a bevándorlóké pedig 4-5000 forint. de a magyar nyugdíjas, aki végigdolgozta az életét, vagy az akit köteleznek arra, hogy fél karral dolgozzon, az dögöljön éhen, mert nincs nyugdíj, nincs támogatás, ha élni akarsz akkor dolgozz addig, míg bele nem halsz. ez a dolgok rendje?
a magyar elmegy, azért mert nincs munka, nincs lehetőség arra hogy normális életszínvonalon éljen, és mi jön helyette? Abdul Abdullah Jusuf, aki egy szót nem beszél magyarul, nem ismeri a kultúrát, az ünnepeinket, nincs benne nemzeti öntudat (mondjuk ezt pont én mondom...) és fejős tehénnek nézi az államot. az állam, a kormány meg mint egy pincsi ugrik, sátortábor, kaja, a kórházakban emeleteket zárnak le csak a bevándorlóknak, (pl. Szegeden ez megtörtént) mert az EU így, az EU úgy. az én fejemben erre az a teória született, hogy pl. Németország, vagy Anglia, vagy Franciaország elvárja, hogy mi tartsuk el őket, csak hogy ne nekik kelljen szopni velük. de ez csak az én agyszüleményem.
rendben van, hogy most sátortáborokat alakítottak ki nekik, de kérem! nyár van. ők már most is fáznak, de mi lesz télen? az, aki több száz, több ezer kilométert menekült, és előtte mondjuk fegyvert fogott otthon, amíg nem látta totálisan reménytelennek a helyzetet, majd pont az fog belefagyni a sátorba? mi lesz télen? bejönnek a lakásba, esetleg csak azért hogy 1-2 dolgot elvigyenek, vagy netán beköltöznek? és te nem lőheted le, mert te baszol rá, de mindegy, mert eddig is a te adódat dugták a zsebébe, akkor nem mindegy ha lesz egy új lakótársad a macskádon, és anyukádon kívül?
és ezt az adót most nagyon komolyan mondom. mert tudom azt, hogy az augusztusi fizetésemből 16%-ot adózok, 3% pedig a diákszövetkezetnek megy. óvatos és mondjuk csak 80%-ig biztos számításaim szerint az 25.000 forint lesz. annak a nagy része megy a bevándorlók ellátására. tehát a fizetésemből csak 80%-ot látok, és azt a 25.000 forintot szívesebben adnám mondjuk egy beteg magyar gyereknek, vagy egy szegény rászoruló magyar családnak.

aztán most nézzük más szemszögből a dolgokat.
feltételezzük azt a nem túlzottan lehetetlen dolgot, hogy ma háború fog kitörni az országban. akármit teszel, tettél, vagy nem tettél érintett vagy benne, mert fenyegeti a családodat, a szeretteidet. vér folyik az utcákon, nyilvános kivégzések történnek, az ablakod alatt rúgdosnak halálra egy embert, nem mersz kilépni az utcára, rettegve várod hogy hozzátok is betörjenek és a hajadnál fogva cibáljanak ki az utcára, hogy aztán megöljenek, és rettegsz attól hogy a következő bomba vagy kézigránát a nappalidban fog landolni.
élet ez? megsúgom, hogy nem. a növényeknek sem tesz jót ha bezárod a pincébe, akkor? akkor vagy fogod magad, és te is kimész az utcára halomra gyilkolni az embereket addig amíg esetleg téged is meg nem ölnek, vagy menekülsz azért, hogy élhess. te mit csinálnál? az "I will survive"-ot dudorászva csonkítanál meg embereket, és robbantanál fel épületeket, vagy megfognád a családodat és az elkeseredéstől hajtva addig mennél, amíg nem találsz egy olyan helyet, ahol békében élhetsz, és nem kell többé félned?
nem tudjuk, nem érthetjük mi zajlik ezekben az emberekben. nem is fogjuk érteni, mert nem éltünk át háborúkat, nem látunk ilyen borzalmakat, maximum a tévében kikockázva egy-két holttestet. nem érthetjük meg, mert sosem történt ilyen velünk.
én is menekülnék. mert nagy bennem az élni akarás, és az agyam hátsó szegletében most is ott motoszkál a gondolat, hogy mi lesz ha itthon is kitör a balhé? én mit fogok csinálni? leköltözöm a pincébe, és várom a végét, vagy az utolsó forintjaimon vonat vagy repülőjegyet veszek, esetleg gyalog indulok el? te mit csinálnál?
túl sok a ha, és túl sok a talán. és túl sok dolog van amiről nem tudunk, amiről nem tájékoztatnak minket. ez pedig egy túl megosztó téma, az én írásom pedig túl hosszú lett :D

2015. augusztus 20., csütörtök

a Sátán földi helytartója ~ Letti

hátszóval élünk, boldog államalapítást mindenkinek, Walesről később írok élménybeszámolót, most másról lesz szó
Ghost BC
(a képen Papa Emeritus II és a The Nameless Ghouls)


a banda, akinek nem ismerjük a tagjait. az öt névtelen hullarabló, és a nyugalmazott pápa, akik megbotránkoztatják a katolikus közösséget a fordított keresztekkel, és a videoklipekkel, akik olyan bulikat csapnak mint Justin Bieber soha, és akik láttán a kislányok ijedtükben megnyalogatják a nyakukban feszületen lógó izmos férfitestet. a banda, akik olyan zenét nyomnak hogy leszopom azt is ami nincs nekem, ami egyszerre dallamos, és olyan kibaszott beteg hogy áll tőle a nemlétező szőr a kis hátamon. akik elérhetetlenek, de a zenén keresztül mégis olyan mint ha a füledbe súgnának, és fognák a kezed.
és mi személyesen fogjuk őket látni novemberben. Lizával és Életem Szerelmével a nyakunkba vesszük a Barba Negrát, és úgy széttomboljuk magunkat, mint még soha. ahol végre tényleg jól érezhetjük magunkat, és rengeteg emberrel együtt mi is kántálhatjuk Sátánbátyó valaha volt névváltozatait. olyan buli lesz ez, amire mindig is vártunk (csak azt nem tudom hogy fogunk suliba menni másnap reggel... de ez lényegtelen)


 2008-ban alakultak, Svédországban, zenéjüket tekintve harc rock és doom metal stílusban mozognak, de a hullarablók minden interjún más stílusba osztják be a zenekart. én leginkább dallamos sátánista rockként jellemezném, magával ragad a zene, és színpadon is megállják a helyüket, az élő felvételek alapján akkora műsorokat szoktak nyomni hogy leszakad a tető.
az énekest tekintve eltérő információkat találtam, állítólag minden nagylemezre más Papa Emeritus kerül, de az első és a második kísértetiesen hasonlít egymásra. jelenleg Papa Emeritus III ül a trónon, és közben készül a harmadik nagylemez, szóval a fene sem tudja.




 ... és nekem minden vágyam megölelgetni a Sátán földi helytartóját, a "zakkant nőfaló antipápát".

ZENE :

Belial, Behemoth, Beelzebub, Asmodeus, Satanas, Lucifer (Year Zero)
Il Padre, Il Filio Et Lo Spiritus Malum, Omnis Caelestis delenda Est. Anti Cristus, Il Filio De Sathanas, Infestissumam (Infestissumam)
... for Lucifer's son (Monstrance Clock)


PEEEEER ASPEERA, AD INFERNIII
meg kellett osztanom veletek őket, istentelen jók!
(és örülök hogy Lizát is annyira inspiráltam velük, hogy ilyen desingja van a blognak :'D)

2015. június 23., kedd

valami mindig véget ér ~ Letti

büszkén jelentem ki, hogy leérettségiztem! :)
az ECDL, és a nyelvvizsga bizonyítvány mellé most született még egy porfogó, amivel még a seggemet sem tudom kitörölni, mert keményfedeles. de örülök neki, ezerszer jobban sikerült, mint amire számítottam.
bármennyire utáltam a középiskolát, a tanáraim nagy részét mikor búcsúzni kellett picit elpityeregtem magam (bizony! a lelketlen porcelánbabának is vannak érzései!) de még mindig nem tudatosult bennem, hogy ez is véget ért. lezárult egy nehéz időszak az életemben, vegyes érzésekkel állok hozzá, egyfelől örülök, mert nem kell több felesleges szart tanulnom mint logaritmus és társai, amiket nem fogok hasznosítani az életemben, másrészt pedig hiányozni fog az egész. még a félelem is egy-egy felelés előtt, a dolgozat kézhezkapása előtti izgalom, a kényelmetlen székek, a buzgó jegyzetelés, ezek mind mind olyan dolgok amik szerves részévé váltak az életemnek, és most cseppet kétségbeestem hogy mi lesz velem ezek nélkül.
most úgy érzem, hogy nem a szombati érettségi kiosztó volt az utolsó alkalom, amikor átléptem az iskola kapuját, biztos be fogok még nézni egyszer-kétszer.
még mindig nem hiszem el hogy ennyi volt...

a szóbelimet egy egyszerű M betűvel jellemezném. M mint Móricz Zsigmond, mint Mária Terézia, mint Médiaműfajok, és mint Második János Pál (AKKOR IS M!!! :D)
magyarból megtartottam az ötösömet, az írásbelim 86% lett, bőven túlteljesítettem, töriből is sikerült megtartani a négyest, a 61%-os írásbelim mellé, az angolom bő három éve megvan, azóta már a nyelvvizsga is sikerült, hittanból pedig remélni sem mertem hogy 90%-ot összehozok :D (abból csak szóbeli volt)
tehát minden sikerült. minden elértem, amit csak akartam.
legyetek rosszak, gyermekeim az úrban! <3

2015. június 9., kedd

ahogy én azt elképzeltem... ~ Letti

jó hangulatban felkeltem reggel (ahogy azt az előző bejegyzésben láthattátok) ilyen ritkán van, szóval annyira örültem neki, hogy meg kellett osztanom veletek. elkészültem, elindultam iskolába, közben már a fejemben járt a mai foghúzás de úgy voltam vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, beletörődtem hogy kurvára fájni fog, főleg hogy a doktornő meg is jegyezte hogy nem szeret érzéstelenítőt beadni, beletörődtem mindenbe, felkészültem belül az apró sebes lelkemben arra, hogy napokig nem tudok majd rendesen beszélni (szomszédom példáját látva), hogy folyni fog a kibaszott nyálam amíg hat az érzéstelenítő, arra is hogy milyen lesz ha elmúlik az érzéstelenítő, arra is hogy elküldöm a picsába a doktornőt ha fájdalmat okoz, még azt is elgondoltam hogy be fogom hunyni a szemem mint múltkor, mert az segít ha nem látom mi történik éppen(fogkőleszedésnél ki se nyitottam, pedig az nem volt vészes) bizony bizony, így terveztem
két órám volt csak, két töri konzultáció, tök jó hangulatban eljöttem, hazaértem, még ettem, hogyha hányok esetleg utána akkor ne csak gyomorsavat hányjak, elindultam Anyával (mert csúnya dolgokat hallottam ezekről a húzásokról meg kezelésekről ennél a doktornőnél, és ha Anya ott van akkor nem lehet semmi baj, lecsap mindenkit, és a gonosz nénik vérében pancsolunk majd, úgy elküld bárkit a jegesmedve jéghideg faszára hogy az illető pislog, és nagyot is tud ütni, szóval ha Anya velem van akkor semmi baj sem érhet) szóval elindultam Anyával, 20 perccel előbb odaértünk, aztán kijött az a málészájú asszisztens...
"hát maguk?" -> LEPKÉRE VADÁSZUNK, NEM LÁTOTT VÉLETLENÜL EGYET?
"2 órára van időpontom foghúzásra"
"ja akkor jó..."
(lakcímkártya, tajkártya, panorámaröntgen CD odaad, visszaül, vár, ajtó nyílik)
"jöjjön"
(bent a doktornő nézi a panorámaröntgent, kedvesen mosolygok rá mert múltkor óvatos volt, meg figyelt nagyon hogy ne fájjon, hátha most is ez lesz)
"mi a panasza?" -> AGYFASZT KAPOK A HÜLYE KÉRDÉSEKTŐL, TE KÉRTED HOGY JÖJJEK VISSZA, ITT VAGYOK, ESS NEKEM
"a doktornő mondta hogy ki kell húzni egy fogamat..."
"melyiket?" -> MÚLTKOR EGY NEGYED ÓRÁN KERESZTÜL MATATTÁL A POFÁMBAN, NEM TŰNT FEL HOGY MELYIKET? RÁADÁSUL SZEDTÉL LE RÓLA FOGKÖVET IS, NEM RÉMLIK?
(mutatom neki)
"üljön be a székbe"
(4-5 percig telefonál valami nővel, nem az én ügyemről, lóbálom a lábam és várok a soromra, végül is fontossági sorrend odabaszott rendesen)
"jujujujj, jajajj, hát ez szájsebészet lesz..."
na itt megállt bennem az ütő. MI???
"lehet hogy könnyen kijönne de az is lehet hogy felsértené a mellette lévőket és akkor azokat is ki kéne szedni... írok beutalót"
(csak halkan jegyzem meg hogy 1db gyökere van a fognak, és a röntgenen is látszik hogy azért lehetetlenül közel nincs a másik kettőhöz)

az asszisztensnek szintén 4-5 perc volt mire legépelt 2 azaz KETTŐ darab sort, még el is rontotta, újrakezdte az egészet, és a doki diktálta neki hogy mit írjon. csüggedten, dühösen, egy kibaszott beutalóval a kezemben távoztam, miközben arra számítottam hogy bágyadtan nyáladzva és a fogammal a kezemben fogok kijönni onnan. a doktornő eloszlatta a kételyemet és a félelmemet a fogdokikkal kapcsolatban, és most elbaszott mindent, mert megint retteghetek egy új dokitól, semmit sem tudok róla, de faszi, szóval remélem hogy nem lesz egy barbár rohadék. semmi infó nincs róla a neten. ráadásnak csak szerdán rendel 09-11 óráig, és beutalóval sem biztos hogy bejutok, (főleg ahogy a miklósi sztk működik) akkor sem ha odamegyek reggel hétre. és ezt a doktornő mondta :)
az biztos hogy ezt még az sztkban fogom megcsináltatni, de hogy onnantól magánrendelőbe fogok járni maszek fogorvoshoz akármennyibe is kerüljön az tuti kurva isten.
hazaértünk Anyával, erre a nap megkoronázásaként leszakadt az ég, és azóta dörög villámlik és ömlik az eső. pedig én jobban örülnék a nyálömlésnek a pofámból...
szóval ez történt ma :) és most kibaszott boldog vagyok. ja, nem, mégsem

HOLD THAT CUP LIKE ALCOHOL! ~ Letti

HALLGASSATOK ZENÉT!
(milyen feje van mikor csapkodja a csajok seggét XDD imádom)
már nincs sok hátra a tetves szóbeliig, szóval most mivel nem kell iskolába járni azzal fárasztom magam hogy dolgozni járok (meg konzultációra, csak be kell járni suliba néha... grr) tanulok, és ma kihúzatom egy fogamat. a kibaszott hétfő után itt egy csodás faszombelevágom kedd.
de amint a kezemben az érettségi bizonyítvány irgalmatlanul leiszom magam :)
addig is SMACK IT IN THE AIR, WAVE YOUR HANDS SIDE TO SIDE, PUT IT IN THE AIR!
I'm fresher than you.... ja, nem is XDDD
megyek törit tanulni... :) szép napot nektek!

2015. június 2., kedd

Lizás pillanatok ~ Letti

hát gyerekek... sikerült az összes érettségim.
a magyarom 86 pontos (!!! azt hittem leszopom magam) a törim 55 (mondjuk erre számítani lehetett) a matekom pedig 48 pontos HÁRMAS! ÚGY, HOGY MEGBUKTATTAK! BESZARÁS!!!
jókedvem kinyilatkoztatása képpen, pedig extra retro képeket hozok nektek, amin Lizával vagyunk :3 nem is fűzök hozzá semmit inkább :DDDDD
jók legyetek <3