valami mindig véget ér ~ Letti

büszkén jelentem ki, hogy leérettségiztem! :)
az ECDL, és a nyelvvizsga bizonyítvány mellé most született még egy porfogó, amivel még a seggemet sem tudom kitörölni, mert keményfedeles. de örülök neki, ezerszer jobban sikerült, mint amire számítottam.
bármennyire utáltam a középiskolát, a tanáraim nagy részét mikor búcsúzni kellett picit elpityeregtem magam (bizony! a lelketlen porcelánbabának is vannak érzései!) de még mindig nem tudatosult bennem, hogy ez is véget ért. lezárult egy nehéz időszak az életemben, vegyes érzésekkel állok hozzá, egyfelől örülök, mert nem kell több felesleges szart tanulnom mint logaritmus és társai, amiket nem fogok hasznosítani az életemben, másrészt pedig hiányozni fog az egész. még a félelem is egy-egy felelés előtt, a dolgozat kézhezkapása előtti izgalom, a kényelmetlen székek, a buzgó jegyzetelés, ezek mind mind olyan dolgok amik szerves részévé váltak az életemnek, és most cseppet kétségbeestem hogy mi lesz velem ezek nélkül.
most úgy érzem, hogy nem a szombati érettségi kiosztó volt az utolsó alkalom, amikor átléptem az iskola kapuját, biztos be fogok még nézni egyszer-kétszer.
még mindig nem hiszem el hogy ennyi volt...

a szóbelimet egy egyszerű M betűvel jellemezném. M mint Móricz Zsigmond, mint Mária Terézia, mint Médiaműfajok, és mint Második János Pál (AKKOR IS M!!! :D)
magyarból megtartottam az ötösömet, az írásbelim 86% lett, bőven túlteljesítettem, töriből is sikerült megtartani a négyest, a 61%-os írásbelim mellé, az angolom bő három éve megvan, azóta már a nyelvvizsga is sikerült, hittanból pedig remélni sem mertem hogy 90%-ot összehozok :D (abból csak szóbeli volt)
tehát minden sikerült. minden elértem, amit csak akartam.
legyetek rosszak, gyermekeim az úrban! <3