újabb elmélkedős bejegyzés a'la Letti

igen, tudom hogy már elegetek van abból, hogy folyton csak elmélkedős postok jelennek meg a blogon, és semmi fejezet, de... egyszerűen muszáj leírnom azt a katyvaszt ami most bennem van, érzések tömkelegét amit nem tudok hova tenni.
 WHAT THE FUCK AM I DOING HERE IN THIS PLANET??
mindenkinek vannak rossz napjai. a főnök ilyenkor ordibál veled, a tanár dolgozatot írat a jövő évi anyagból, azon verik el a port aki a legkevésbé érdemli meg. én is ilyen vagyok :) nincs ezen semmi szégyellni való, én pl. mindig azt ütöm meg aki a legközelebb áll, és nem azt aki megérdemelné. ilyen a természetem, Liza emiatt sokszor haragszik rám.
vannak napok, amikor azt érzem, hogy nem tartozom ehhez a világhoz. mintha egy másik korból szabadultam volna erre a világra, ahol még nem az volt a fontos hogy hány csávóval kúratod meg magad egy hétvége alatt, nem az hogy mennyire részeg tudsz lenni, sem az, hogy arcba köpöd a tanárod, mert a másnaposság miatti nem tanulás egyest eredményezett. vannak olyan napjaim, amikor legszívesebben a sulis ismerősök arcába ordítanám, hogy mi a faszt képzelsz magadról, és persze vannak olyan napok is, amikor inkább egyedül ücsörgészek, és dubstepet hallgatok, és közben azon gondolkodom, hogy mit is kúrtam el, hogy ennyire kilógok a sorból... mert kilógok. mert én nem arra vagyok büszke, hogy hányan mentek rajtam keresztül egy szombat esti buli leforgása alatt, mekkorát élveztem egy néger 30 centis faszán, ami már a beleim közt kalandozott, nem arra hogy minden második nap a zarában vásárolgatok 15-20 ezres ruhákat, amik amúgy undorítóak, de divatosak. nem. én arra vagyok büszke, ha megdicsérnek, példának okáért egy jól sikerült kiselőadás miatt, az esik jól ha anya magához ölel. -és nem ribancozom le és baszom az orrára az ajtót mert nem akar engedni bulizni- ne úgy fogjátok most fel ezt a monológot, hogy én vagyok az erkölcs minthaképe, mert nem a vagyok. én is ugyanúgy szoktam bulizni mint mások, cigizek, néha iszok, DE NEM SZOPOM LE AZ ELSŐ SZEMBEJÖVŐ HUMANOIDOT EGY VODKANARANCSÉRT! és ez az ami kiakaszt. nagyon-nagyon kiakaszt. ez a sok kis kurva akik azt hiszik, hogy az övék a világ, és telenyugtatózzák magukat, mert az anyjuk nem akarja nekik megvenni a 17. pár fehér converse tornacipőt (ÉS EZT EGY VOLT OSZTÁLYTÁRSAM MEGCSINÁLTA HÁROM ÉVVEL EZELŐTT, NYOLCADIKBAN, ÉS SÍRTAM MIKOR MEGHALLOTTAM HOGY TÚLÉLTE, ÉS A FÉL SULI ÉRTE AGGÓDOTT)
na jó, ennyit a mai ribancokról. SHOT THEM ALL!
mindenkinek vannak rossz napjai. az enyém tíz éve kezdődött :)

néha én vagyok az a lány aki bolondozik, és ő nevet a leghangosabban a vicceken, még azokon is amiket saját maga mondott. az vagyok, néha, akinek hihetetlen, de megvalósítható hülyeségek jutnak eszébe, vagy aki a legszőkébb dolgokat kérdezi. néha én vagyok, aki a legjobban hisz a spontanaitásban, megnevettet mindenkit, elhiszi, hogy az élet szép, jó, és a többi faszság.




néha én vagyok, aki úgy érzi hogy felrobban a sok érzéstől, ami körülveszi, és csak fintorogva nézi a többieket,  nem kapcsolódik be a társalgásba, mert annak nem lenne jó vége, és néha én vagyok, aki csak úgy szimplán ül a sarokban, és mély, érzelmes zenékre potyognak a könnyei. néha én vagyok akinek ordít a fülében a trash-metal, és néha én vagyok az, aki úgy vágyik a csendre, mint egy falat kenyérre az éhező. néha azt kívánom bárcsak süket lennék, hogy ne halljam a sok szörnyűséget, néha azt kívánom bárcsak vak lennék, hogy ne kelljen látnom.

néha én vagyok az, aki szeret, és azt hiszi hogy örökké tart. néha én vagyok a kerítőnő, a tanácsadó bármilyen szerelemmel kapcsolatos témában. néha én vagyok, aki szívesen emlékezik vissza azokra a napokra, amikor boldog volt egyik másik srác oldalán. néha én vagyok aki ugyanígy sír miattuk. keserédes szimfóniát játszanak a szív billentyűi, és ez a keserédes dallam mindig megtoldódik néhány akkordal, ami valakire emlékeztet akit szerettél, vagy még most is szeretsz valahol legbelül.


 néha, mikor a zuhanyzás belenézek a tükörbe egy teljesen átlagos, valamennyire vonzó lányt látok teljesen feketében, kissé szomorú szemekkel, aki ha benyom egy bájvigyort máris minden rendben van, és el tudja felejteni a dolgokat. ő az aki pont szarik mindenre, és nem csak a hátad mögött de a szemedbe is a halálodat kívánja ha utál. ő az, aki csókol, de nem szeret, hallgat, de nem hisz, és lelép mielőtt elhagynák. aztán lemosom a sminket. egy meggyötört, összetört, kialvatlan, szomorú lány néz vissza rám, aki ha mosolyog, attól még nem jön rendbe semmi, és cseppet sem vonzó. kivéve annak, aki tudja, mit él át nap mint nap. aki csókol, és fáj neki ha nem szeretnek viszont, hallgat, és hisz is, majd csalódik, és egy szakítás után hónapokig tépi magát azért, hogy vajon mit rontott el. ő nem olyan könnyed mint a maszkot viselő elődje. mert maszkot viselek. mindenki azt visel. nap közben én vagyok a jó kislány, aki erkölcsös, nem tépelődik a dolgokon, szarik mindenre ha ahhoz van kedve, de amikor egyedül maradok előjön belülről az a  maróan égető depresszió, amin nem segít a nyugitabi, sem semmi. belülről marcangol ez a sok érzés. van itt minden : csalódottság, fájdalom, félelem, önutálat, és a többi gyönyörűség.
az élet harc. harc a túlélésért, ami itt kezdődik, most. nem tolja anyuci és apuci a segged alá a házat, és a verdát, nem fizetnek neked semmit, és ha nem dolgozol, rábaszol.
néha úgy érzem, könnyebb lenne, ha meg sem születek. néha úgy, hogy felnőtt akarok lenni. de nem akarok. én élni akarok, és élvezni az életet, szeretni, szenvedni, csókolni, nevetni, ameddig csak élek. meg akarok öregedni, és egy olyan emberrel az oldalamon akarom ezt megtenni, aki szeret, és elfogad olyannak amilyen valójában vagyok. egy olyan emberre van szükségem, aki megért engem, és ismer...
minden szép, és minden jó.
back to the depression.
good night!

élménybeszámoló és elmélkedés ~ Letti

kezdjük az aláfestő muzsikával

What you know about a self-important maniac? The Devil took me in and now he pray to God to take me back
We at the bar fronting like we some stars
And trying to pick up on some broads but they don’t know who we are
What I want, when I want it
Tryin to tell me that I'm wrong
What I want, when I want it
I don't wanna get along

szombaton bécsben voltam :)
a karácsonyi vásár még mindig gyönyörű, a puncs olyan ütős mint az élmúlt években, az árak még mindig a fellegekben, az osztrákok ugyanúgy flegmák... de idén még is más volt minden...
mert Vele voltam♥

most nem az osztálytársakkal-sulis ismerősökkel röhögtünk egymás idióta németre egy cseppet sem hasonlító kiejtésén, és nem kellett megkérnem senkit sem, hogy vegyen nekem puncsot, mert még nem vagyok 16, semmi ilyesmi.

élveztem, hogy vele élem át (újra) a karácsonyi vásár lendületes, és magával ragadó hangulatát. átszellemültem. tényleg :D nem várom a karácsonyt, mert továbbra sem olyan fontos számomra (kivéve azt hogy 23-án leszünk egy évesek Andrissal, de erről majd még később írok) de megértettem hogy mit is jelent a karácsony másoknak.

 azoknak akik képesek szakadó esőben kijönni a vásárba, hogy megtalálják a tökéletes, és nem tömeggyártott ajándékot a kedvesüknek, vagy egy szeretett családtagnak, akik órákat képesek szobrozni a puncsos előtt, hogy hazavihessenek egy bögrét, mint egy kedves emléktárgyat.

 (én hármat is hoztam! :D sőt egy néni nem is kért puncsot bele. csak úgy a'la nature a bögrét hozta el olyan áron, mintha puncs is járt volna hozzá, az unokáinak) megértettem milyen fontos nekik, hogy -ha csak egy aprósággal is, lásd bögre- kifejezzék a másiknak azt, hogy számítanak, fontosak, és szeretve vannak (hát ezt megaszontam) és nem számít az, hogy hányszor vitáztak az évben.

az én angyalkáim :3

nem számít mekkora szemétségeket dörgöltek a másik orra alá, ezek a dolgok eltörpülnek, mert ilyenkor rájövünk, hogy ki is az, aki igazán fontos. szóval, drága olvasók! ha valaki megbántott, esetleg te bántottad meg őt : ilyenkor, decemberben mindenkinek meglágyul a szíve!

ez a hónap az őszinte bocsánatkérések hava, amikor nem számít, hogy mit tettél, és mit tett a másik, egy hülyeség miatt ne veszítsd el azt, aki fontos neked. ha most úgy érzed, hogy felesleges, nem kell az életedbe, akkor is tedd meg, mert lehet, hogy később hiányozni fog. nagyon is.

miben hiszünk 2. és karácsonyutálat a'la Letticia

megint tele lett a faszom :D ááááá, kezdjük a karácsonnyal, arról most több ötlet jön

nyihihi :3

szóval karácsony. a katolikusok úgy definiálják mint a kis jézuska születését (ohmysatansavemefromtheseassholelosers) a többiek meg mint a szeretet ünnepét. HÁT BAZD MEG!
mit látunk október 31én a szupermarketekben? mécsesek, halloween cuccok, művirágok, lámpások, és a többi szar halottak napjára temetőjáratra és halloweenra. és mi lesz ott november 1én? PIROS MINDEN BAZDMEG, TÉLAPÓ JELMEZ, MIKULÁSSAPKA, RÉNSZARVASOK ORRBA SZÁJBA, NYOMJÁK A KIKÚRT EZERÉVES KARÁCSONYI SLÁGEREKET AMIK A FÜLEDEN MENNEK BE ÉS A KÖNYÖKÖDÖN JÖNNEK KI, DUGJÁK LE A TORKODON AZ ÖSSZES SZAR JÁTÉKOT AMI KÉT HÉT ALATT TÖNKREMEGY, ÉS MINDEN FASZOM!
nézzük katolikusékat. jézuska megszületett, fúú de király, ahh, ezaz, nyaljuk isten seggét, tömjük az egyház zsebét ami csak úgy hipp hopp eltűnik valaki zsebében, és kurvákra veri el, piára, sötöbö, aztán menjünk éjféli misére, játszuk azt hogy mekkora istenfélő/hívő emberek vagyunk, gyónjuk meg a bűneinket egy olyan embernek akinek ugyanezek a vétkei, vagy még súlyosabbak, menjünk haza, és kövessük el ugyanazokat a bűnöket amikért előtte térdencsúszva esedeztünk hogy bocsáttassanak meg HÁT BAZD MEG!
a másik perspektíva : a szeretet ünnepe. HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ HOGY A HETVEN LÁBÚ BÜDÖS TALPÚ MARSI PILLANGÓ ZUHANNA A KIBASZOTT PENETRÁS HULLASZAGÚ KURVA ÉDESANYÁTOKRA! nem értem ezt a felfogást. akkora hűhó megy körülötte, hogy valami beszarás. ezek a jóravaló emberek (az én véleményem szerint) úgy gondolják, hogyha már karácsony, akkor legyen kiskarácsony nagylófasz (a picsádba XDDDDDD áááá ne tudjátok meg hogy röhögök közben, hogy előjött ez az alpári oldalam) eljátszák azt, hogy mennyire imádják a másikat, húúú de kurvára lenyalogatnám a szart is a csizmád talpáról, aztán majd 27-28-29-30-án elküldik egymást a halál faszára, hogy aztán szilveszterkor meg egymás lehányása után kibéküljenek az új év tiszteletére. aztán egy hét múlva megint szarba se nézik egymást :'D
hazafelé gondolkodtam pont azon, hogy két éve csak mi ketten karácsonyozunk Anyukámmal, (mert az a szemét rohadék féreg akit apámnak kéne hívnom másfél évig csalta és lelépett, most meg apucis hétvégéken eljátsza hogy jajj de szeret engem, pedig majdnem megerőszakoltak miatta :) és semmivel sem szeretem jobban karácsonykor Anyut mint amúgy. nem költünk sok pénzt ajándékra (tavaly egy pengés övet kaptam, ő meg egy zacskó mozartkugelt-t bécsből) idén talán még fát sem állítunk, és semmivel nem viselkedünk különbül mint az év egy más napján.

igen, nem túl gótosan, de Lettike :3

nagyon megutáltam a karácsonyt. nem azért van mert soha sem kaptam ajándékot, vagy szeretetet, és nem azért mert soha nem volt karácsonyi vacsi itthon, és nem is azért mert évről évre a legszarabb ajándékokat kapom csabától (apu, és pedig lenne okom ezért neheztelni rá. nem ismer. egyáltalán nem ismer. minden éven könyvet kapok tőle, tavaly egy általam soha el nem olvasott első rész folytatását) egyszerűen csak nem hat meg. nem hat meg a sok sláger, sok faszom film amiből annyira csöpög a nyál hogy bokáig gázolok benne a szobában (tiszta brazil szappanopera az egész, ez megcsalta azt amazzal, amaz öngyilkos próbált lenni, ez kinyírt két ember a pénzért, de fossuk telibe, és bocsássunk meg mert kibebaszott karácsony van, hűűűű)
nem érzem át ennek az ünnepnek a súlyát. nincs is súlya. ugyanolyan mint a többi. számomra semmivel sincs több jelentése annak hogy december 24-25-26-a van. persze más nekem, és más annak aki csak ilyenkor vonatkoztatja el a gondolatait attól hogy az anyja iszik az apja meg veri, és ilyenkor megpróbálnak normális családnak látszani.

hát megint gyönyörűt alkottam

aztán jöjjön a hit. jaj-jaj megint egy csúnya témába kezdek.
múltkor a saját barátom (!!!) szólt meg, hogy mennyire gáz amit gondolok :'D mondja ezt a büdös rocker aki nem képes bemenni az apjához, aki vagy kijön a műtőből vagy nem, de a kurva kutyáját siratja mert azzal nőtt fel :'D apád meg felnevelt :'D (már sokkal jobban van amúgy az Édesapja) na jó, ez csak egy zárójeles megjegyzés volt. visszatérve a vallásra... idézek

"Ki az az isten és mi az az isten? SEMMI. MERT NINCS. Olyan embereknek a kapaszkodójuk, akik gyengék beismerni, hogy bizony egyedül vannak. Nem fogja anyu-apu a kezüket, nem nem. A nagy ijesztő életben kell helyt állni, mert isten nem fizeti az adódat és a törlesztőrészletedet, sőt még dolgozni sem jár be helyetted, és ha úgy tartja kedve, mire hazamész kinyírja az egész családodat. Nincs ilyen. Ez a valóság. Csak annyira szánalmas faj vagyunk, hogy keressük a FALKAVEZÉRT, akit követnünk KELL-lásd itt isten, aki akkora trúú vezér, hogy bele se tudsz szólni a dolgába, sőt nem is kell tudnod róla, elég csak rágondolni az is elég. Csak úgy van és hatalmasságos és dicsőséges és mindennekfölött megkérdőjelezhetetlen. Egy fikció, ami a fényt jelenti a sötétségben-de a fény maga az ember, mert isten arcon f*ssa azt is ha megdöglesz egy részeg autós abroncsa alatt a gyerekeddel."

nézzük csak meg ezt a pár mondatot, elemezzük ki hogy mennyi igazság van benne. nincs isten. ezt már az előző bejegyzésben kifejtettem. a gyengék, a csúnyák hisznek, akiknek nincs már kapaszkodójuk mint a megtestesült tökéletesség, vagy épp a tökéletesnek megfestett de velejéig romlott istenről kapott képük. keressük a falkavezért. mért kéne akárki is, aki megszabja hogy mit csinálj, mikor, hogy imádd őt, stb. mért kéne egy ilyen ember az életünkbe, amikor már így is elég szabálynak kell megfelelnünk a suliban, munkahelyen, stb. ? mért kell annyira nekik az isten? mért hisznek annyira abban, akit senki soha nem látott, és tudományos bizonyíték sincs rá?
alapjában véve semmi bajom nem lenne a vallással, mert higyjen ebben a szarban ha annyira akar, hol érdekel az engem, de NE AKARJON RÁVENNI ARRA HOGY ÉN IS KÖVETŐJE LEGYEK EGY SZEKTÁNAK AMI BEHÁLÓZZA AZ EGÉSZ VILÁGOT, ÉS EGY FIKCIÓN ALAPUL, EGY EMBER FEJÉBŐL KIPATTANT ÖTLETEN, ÉS A VILÁG ÖSSZES ORSZÁGÁT MEGHÓDÍTÓ NAPPAL HUGOM ESTE DUGOM BESTZELLEREN! röviden ennyi

támad a double L

Szombat ~ Letti

Megvan az új kedvenc mesém! *-*
Ez pedig a Hotel Transylvania.
"Vérszívó vagy nászúton? Farkasember családi lazuláson? Rémkoppantó, aki belefáradt a szürke hétköznapok egyformaságába? Vár a Hotel Transylvania - minőségi pihenés és felfrissülés mindennemű rémnek, szörnynek és gonosz torzszülöttnek.
Drakula gróf ötcsillagos erdélyi luxusszállodájában ( ahol a főszakács: Quasimodo) a szörnyek és családjuk távol kerülhetnek az emberi világ zajától. Itt ejtőzik Frankenstein és a menyasszonya, Múmia, a láthatatlan ember, egy egész farkas falka és kollégáik - míg egyszer egy halandó nem téved közéjük. A bajt csak fokozza, hogy a gróf nemcsak szállodaigazgató, hanem apa is, aki eddig sikerrel óvta csemetéjét a valódi világ borzalmaitól: most azonban minden megváltozik." - port.hu

Mavis Dracula durci denevér pofija *-*

Mavis és Draki bácsi

Mavis világot szeretne látni :3

Istentelen szereplőgárda : Múmia, Frankeinstein, Drakula, Vérfarkas, és Láthatatlan Ember

azt mondják hasonlít rám... (Mavis)

Hát ez valami eszméletlen volt. Évek óta egy hozzám/hozzánk hasonló rajzfilm megjelenését várom, és most végre itt van szőrös-véres-láthatatlan valójában. A poénok hatalmasak, fulladoztam a moziban. Ami különösképp tetszett, hogy Adam Sandler volt Drakula bácsi szinkronhangja *-* Illett hozzá. :3
A vicces az volt, hogy bár nem láttam még, mégis Mavis hacukában indultam neki a filmnek :D tornacipő, cicanadrág, minden fekete rajtam, sötét rúzs :'D Anyukám még meg is kérdezte, hogy nem kértek-e tőlem autogrammot :3 hihi. Mindenkinek ajánlom!
Hogy telt a ti hétvégétek?
x.o. Letti

Gyilkosok közt

Tegnap végre az lehettem, aki mindig is voltam. Nem kellett álca mögé bújnom, nem kellett a jó kislányt, aki egy református középiskolában tengeti szűzies mindennapjait, nem kellettek a bájaimat takaró ruhák, sem a megjátszó mosoly. Tegnap a lehettem, aki mindig is voltam : egy gyilkos.
A szüleim elváltak, és tegnap volt az a bizonyos apucis hétvége. Jobb alkalmat nem is találhattam volna. Muszáj volt látnom a Murdert, a gyilkos tárlatot.
Tegnap 23 szobán át ámuldoztam, borzongtam, és tisztelegtem a felmenőim előtt. Báthory Erzsébet, Vlad Tepes/Dracul, Hasfelmetsző, és még sok-sok érdekes figura agyában tettem látogatást. Különböző századokban éltek, teljesen eltérő korokban, és azon belül teljesen eltérő életfilozófiával rendelkeztek, de mégis volt bennük közös : a fékevesztett gyilkolási vágy.

Mindenkinek ajánlom a tárlatot, hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetek repítenek minket korokból korokba. :3 Nem spoilerezek hogy mi vár rátok, de nekem nagyon bejött :3 Mellesleg a Vörösmarty téren az Üvegpalotában található :3 Előtte már nagyban megy a karácsonyi vásár ;)
Érdemes. :3

nyaralni vagyunk.

A címnek természetesen semmi értelme mint ahogy azt tőlem- Liz- megszokhattuk.
Szóval csak annyit, hogy a cseten felmerült a zárás gondolata DE nem lesz semmi féle zárás. Az okokat ne firtassátok, hogy mit miért hogyan mert ez Lettivel a magánügyünk amin továbbléptünk és többé nem beszélünk róla.
Szóval. Biztos feltűnt nektek is, hogy habár az oldal egy tragédiát dolgoz fel mi magunk, a szerkesztők mindig életvidámak vagyunk és a posztjaink is 'vidámak' de hát sajnos néha kiszakít minket csodaországból a csúnya gonosz élet. Itt ott egy szakítás, vita, összetört érzések, rossz jegyek, kemény betegségek. Mint mindenkinek nekünk is kijut a jóból de ez szerintem abszolult érthető. Ezzel magyarázzuk az utóbbi időben megjelent sötét fellegeket a Káosz felett, nehéz időket élünk és ez kihat a történetre is mivel egyszerűen megrekedtünk. Nem a fantáziával van a probléma hanem egyszerűen nem tudunk nekiülni és írni- több okból kifolyólag.
DE
Mi igyekszünk, most is kicsit összeszedem itt a gondolatokat, design váltás, a tumblr oldalunkra is figyelek, kommunikálunk veletek, olvasókkal is, írjuk a sztorit, postolunk és majd hírdetünk egy pályázatot is de arról majd csak később:)
habár az oldal most miattunk haldoklik igyekszünk új életet lehelni belé.

Miért? ~ Letti

Egy rövid, egyszerű, egyértelmű kérdés fogalmazódott meg bennem ma reggel. Miért? Ezt a kérdés egész kicsi korunktól ismerjük már, nagyon sokszor faggattuk egyik másik szülőt, esetleg nagyszülőt, amikor meg akartuk tudni, hogy hogyan működik a világ. Hogy olyan dolgokra derüljön fény, amiket nem értünk.
Miért kel fel minden reggel a nap, hogy aztán esténként a horizont alá bukjon, sötétséget hagyva maga után? Miért vagyunk mi? Miért vergődünk szánalmasan nap, nap után, az öröm leghalványabb sugara nélkül?
Miért ér véget a Káosz?
Egyszerű : ami volt, elmúlt. Amit egykor barátságnak neveztünk... nos a szó értelmét vesztette. Nincs barát, nincs ellenség, sem köntörfalazás, csak a színtiszta közömbösség a másik iránt. Részemről. Egyenlőre.
Ez nem egy hosszú, nyálas, brazil-szappanoperás bocsánatkérés lesz. Nem lesz benne bocsánatkérés. Sosem kérek bocsánatot az érzelmeim-gondolataim kimutatásáért. Akkor az igazságért kérnék elnézést. Vagy csak túl büszke vagyok hozzá... ?
Ez egy nyílt levél lesz, ami felfedi majd a hibáimat.
Igen, hibáztam. Tudom, hogy olyan dolgokat vágtam a fejedhez, amiket nem kellett volna. De sértve éreztem magam, és ez a rejtett sértettség még most is bennem lappang valahol.... valahol mélyen.
Szóval hibáztam. De kérlek, értsd meg az én álláspontomat is. Ő számomra... valami régi. Valami halott, akit nem kívánok, hogy visszatérjen a színfalak mögül, hogy aztán a gonoszt játszva eltűntesse azt a szikrányi nyugalmat, ami most Vattacukor Királylány uradalmát lengi körül. Nem akarom újra hallani, hogy mekkora jó arc, szeretnivaló, estébé. Számomra nem az, és jól tudod hogy miért nem. Nem akarom kielemezni, de eléggé világos hogy ha folytatja ezt az életvitelt, pár éven belül hova fog jutni. (Ezt elég obszcénül fejtettem ki a legutolsó üzenetemben.) Féltelek. És egyben féltékeny is vagyok. Féltelek, mert nem akarom, hogy az legyél, ami nem akarsz, hogy azt tett amit nem kéne, csak mert ő azt teszi (bár nem így ismerlek, de az embert könnyen megváltoztatja egy-egy befolyásos személy - mint ő.) és nem szeretném ha végleg elfelejtenél. És féltékeny vagyok. Számomra a napot jelented a sivár uradalom felett, a boldogságot, és a másik felemet. Talán mohó vagyok, hogy ezt a napot csak magamnak akarom, de hiszen te is tudod : kijutott már nekem a szomorúságból elég. Azt akarom, hogy a sötét felhő végleg eltűnjön.
Nem sok értelme van, hogy ezt most megírjam, de úgy érzem, meg kell próbálnom. Nincs mentség a tettemre, a szavaimra, de ha látod ezt, remélem végig olvasod, és remélem egy napon majd megbékélsz, megértesz engem.
Istentelen szarul érzem magam. Mocskos undorító féregnek, hogy hátbatámadtalak. Meg is érdemlem, hogy így érezzem.
Sajnálom... Sajnálom hogy csalódnod kellett. És leginkább azt hogy így ért véget. Nem így terveztem.
Nem kérem, hogy ha látod ezt akkor reagálj, csak... valamilyen módon tudasd velem hogy láttad. Még akkor is ha nagy ívben köpsz rá.
Sajnálom.
Ég veled.

a mi halloweenünk, avagy a LLL történet Letti előadásában :3

Kedd, ömlesztve :

átfutottam Lizáékhoz, és tőlük indultunk vásárolni művért, tököt (amit végül nem faragtunk ki) meg egyéb cuki dolgokat, és agyfaszkodtunk *-* felvettük a halott nagymamám bugyiját a vásárlás előtti kávézásnál úgy néztem ki mint Wednesday Addams, estébé :D és én a gót állat kikúrt színes macikkal pózoltam, meg HK-s fülvédőben XDDD bwááháhááá, pózoltunk cipőboltban, jelmezesben, könyvesboltban mindenhol, élveztük a másik felünk jelenlétét *-* este horroroztunk, és hajnalig dumáltunk, aztán jött a szerda...

puszi a cicusnak

ki vesz ilyet szülinapunkra?

uralkodó és alávetett fél

a kibaszott macik

FŰŰZZŐŐŐK*-*

granny-pantie

cukrosnéni1

cukrosnéni2

milyen jól áll neki *-*

little addams girl:D

to be or not to be?

BRIDEZILLA

mötley könyv*-*

cica&nyuszi

Szerda :

Reggel drasztikus sminket erőltettünk magunkra, majd a hévnél kiegészültünk Líviával, és belevetettük magunkat az este tervezésébe. NAJÓ annyira azért nem siettünk, volt időnk megnézni az "ördög benned lakozik" c. filmet, aminek hatására a büdös életben többet nem fogok horrort nézni, muffint sütöttünk, aztán beöltöztettük Livit, majd magunkat, felbasztunk egy sminket, pózoltunk, és mentünk cukorkát gyűjteni *-* csokit vagy csínyt volt a jelmondatunk, és nagyon sok cukorkát, csokit, kekszet, nyalókát, és egyéb nyamiságokat gyűjtöttünk *-* voltak jó fej emberkék, akik még bocsánatot is kértek hogy nem készültek, de voltak faszkalapok is, pl. egy papi elküldött minket amerikába, hogy ott ünnepeljünk (elég csúnyán lekussoltattam) de ezektől eltekintve zsír volt :D a temetőben szellemet idéztünk (a Hitler anyukáját baszó sünt csütörtök délre) és vodkáztunk, mécseseket törtünk, jézus szobrot köpködtünk, estébé :D Liz és Livi rohangáltak a fáknak, én párszor leköptem a sírt amin idéztünk, ordibáltunk összevissza, az ezekről készült videókat nem rakom fel, közszeméremsértés vétke miatt. hazafele még leültünk cigizni (az út közepén, ami mellé tócsákat pisiltünk) és jött egy cuki biciklis srác aki megkérdezte, hogy nem-e fázunk *-* édespofa volt. hazaérve nem mertem elaludni ezért Livivel dumáltunk és kiakasztottuk Lizát :DDDDDDDD majd csuccsantottunk egy nagyot
és jött a csütörtök...

headshot *MEOW*

vám-piri

draculina

nyau?

na gyertek csak basszátok meg:D

Lii♥

Letti:3

Lisa♥

dominas

kitties

zombies

muffinok

cukorbot*-*

szajré

sírgyalázás :D napiszar gyanú:D

ezkomoly?

Csütörtök :

pöppet másnapos érzések, csoki-cukor amittalálszaztegyed jelmondat, és "fekete hattyú" nézés :D éspersze nagyibugyi égetés:D videókat nem rakok fel, pedig született pár :D

hogy telt a ti halloweenetek? írjátok meg kommentbe/cseten/facebookon :)
puszi