élménybeszámoló ~ Ghost BC ~ Letti

feleslegesen paráztam, azt kell hogy mondjam Kedveskéim. :)

mindkettőnket megtalálhattok a tömegben :)

saját fotó :)

saját fotó

saját fotó :)

saját fotó

Liza fotója

Liza fotója

a tegnapi napom körülbelül reggel 10kor kezdődött, amikor még mindig nem sikerült feldolgoznom hogy hova is fogok menni, kiket fogok látni, erre a szintre akkor értem el, mikor 21.05kor elkezdték a koncertet.
a Barba Negra a koncert hetének hétfőjén bejelentette, hogy a párizsi események hatására szigorítani fog a beléptetésen (mivel még sosem voltam ott, nem tudtam, hogy mire számítsak) de ebből csak annyit érzékeltem, hogy belevilágítottak az övtáskámba, semmi motozás, semmi kérdés...
kicsit felidegesítettem magam ezen, hiszen a nagykabát alatt simán lehetett volna nálam bármi (nem volt) de úgy voltam vele hogy nem lesz semmi baj.
ígéretemhez híven egyből csekkoltam a vészkijáratokat, viszont azt nem tartottam be, hogy "nem fogok inni", de nem is volt baj, semmi talajrészegségre ne gondoljatok, egy vodkanarancsot ittam, kicsit oldotta a feszültségemet.
az előzenekarral valahogy nem sikerült megbarátkozni, főleg hogy hatalmas dobszólókat hallottunk, úgy hogy dob nem is volt a színpadon, csak 2 gitáros + 1 énekes. szerencsére csak fél órán keresztül kellett ezt hallgatni, utána pedig jöttek a Szerelmeink. :)
arra számítottunk, hogy legalább fél-egy órát csúsznak majd, de szerencsére csak 5 percig húzták az agyunkat, de ami utána jött azt lehetetlen leírni
amilyen showt csaptak a srácok az valami eszméletlen volt, a fények, a füstölők, a jelmezek, minden minden hozzátett az élményhez, és még most sem hiszem el hogy ott álltam sacper 10 méterre a pápától *-*
a kezdeti lelkesedésem egy pillanat alatt semmivé foszlott mikor két nem túl szomjas honfitársunk úgy gondolta hogy akkor most ők beállnak elénk, és összevissza dülöngélve fogják elbaszni a mi koncertélményünket, és itt jön az, hogy minden tiszteletem a biztiboyoké, pár percen belül a nyakuknál fogva kapták ki őket a tömegből, és dobták ki őket, szóval ezúton is köszönet nekik, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat.
most úgy vagyok vele, hogy még annak is látni kell egy ilyen eseményt aki nem szereti ezt a zenét. egyszer az életben mindenkinek el kellene jutni egy ilyen koncertre.
az Elizabeth-et hiányoltam, de a számlista is tökéletesen rendben volt, az összes kedvencemet lejátszották, és remélem Kedveskéim egyszer legalább mindenki átéli azt, hogy talál egy számot, amiről úgy érzi hogy róla szól, ez bizony teljes mértékben Ő, és hallhatja élőben.
a Ghules/Zombie Queen az én ilyen számom, és azt hittem ott helyben összepisilem magam mikor éneklés közben a pápa a szemembe nézett.

legyetek rosszak Kedveskéim :)
x. o. Letti

rettegés ~ Letti

valahogy azt akartam, hogy a párizsi eseményekkel foglalkozó bejegyzésemnek ott legyen vége, ahol véget ért.
hát nem ott lesz!

éreztetek már halálfélelmet? vicces dolog amúgy, kedd reggel tört rám. alapjáraton nem volt hideg, pedig elég korán indultam, tök sötétben, pislákoló utcai lámpák alatt (vidék, miért lennének jók azok a kibaszott lámpák?) és hirtelen fázni kezdtem. de nem az a tipikus fázás, hanem a testem belsejéből sugárzott kifelé a hideg. mintha a csontjaim váltak volna jéggé, és ez a hideg megbénította az izmaimat, de annyira hogy nem tudtam remegni sem. sétáltam, de nem éreztem a lábaimat, semmit, és csak Nostradamus jóslata villogott a fejemben...

"Béke közeleg egy oldalról és háború Soha nem volt szorongatás ilyen nagy, Sírnak férfiak és asszonyok, ártatlan vér a földön, És ez lesz Franciaország egész széltében."

... és Nostradamusnak sikerült megjósolnia Hitlert, valamint a II. János Pál elleni merényletet is, sőt, még Petőfit is előre látta (nézzetek utána, hátborzongató) és hihetetlen hogy ez csak nagyon keveseknek tűnt fel... visszatérve az eredeti témánkhoz, bár a testem nem remegett, de éreztem hogy a lelkem belül rázkódik. nem sírtam, mert fel sem fogtam hogy mi történik, nem tudtam gondolkodni, enyhén sokkos állapotba kerültem. a pánikroham kismiska ehhez képest, pedig az sem egy kellemes dolog. nálam általában gyomorfájással kezdődik, aztán jön a kezek minden előzmény nélküli remegése, aztán nehezen kapok levegőt, izzadni kezdek, és általában a fürdőszoba kövén végzem miután hánytam egyet, vagy durva hasmenés jött rám a semmiből. a hideg megnyugtat, és általában egy fél óra alatt jobban leszek. de, a vicc az, hogy pánikroham előtt sosem stresszelek semmin. nem történik semmi ami igazán kiválthatná, de az ezt megelőző napokban sem. szörnyű volt. 6-7 perc séta, és 12 perc buszozás után tértem magamhoz nagyjából, addigra elértem a hévhez, kivilágosodott, emberek között voltam és elmúlt a halálfélelem. már ha ez az volt. úgy éreztem hogy meg fogok halni, hogy összeroppanok valaminek a súlya alatt. nagyon-nagyon féltem. rettegek. tök őszintén. vajon Magyarország mikor kerül fel a listára? oké, hogy a franciák nagyon kihúzták a gyufát, de mi lesz ha mi is kihúzzuk? és vajon mivel húzzuk majd ki? vasárnap Ghost koncertre megyünk, és Ricsi olyan aranyos volt, azt mondta hogy ha nem akarok menni akkor megérti, csak szóljak és akkor eladja a jegyét. attól nem félek, a Barba Negra (hála a jó égnek) szigorított a biztonsági intézkedéseken, és a beléptetés is alaposabb lesz (tehát mindent kipakoltatnak, ha szúró-vágó stb eszközt találnak nálad be sem engednek, és társai) biztos hogy nem lesz semmi baj, de amilyen pánikhangulatban vagyok már mindenben azt látom. biztosan nem fogok egy korty alkoholt sem inni, és előre megnézem hol van a vészkijárat, ha esetleg ciki lenne. nem lesz, de ha lesz is hárman megvédjük egymást. a napokban elgondolkodtam azon, hogy igazából nem is félek a haláltól. persze nem akarok meghalni, félreértés ne essék, de inkább attól félek, hogy mi lesz akkor, ha az emberek, akiknek fontos vagyok nélkülem maradnak. felrémlik előttem az arcuk, és hatalmába kerít, hogy bármibe is kerül nem hagyom őket egyedül. jesszus, ez a cikk kezd egyre bizarrabb lenni, és én nem ezt akartam... lehet hogy hülye vagyok, és tök feleslegesen félek, de nem akar elmúlni ez a nyomás, valahol belül a mellkasomban, akárhogy is próbálom...
na mindegy, drágáim, ez van. remélem vasárnapra már derűlátóbb leszek,de addig még van kb. 4 teljes nap. Letti voltam, sziasztok!

Európa vérben és könnyben fog úszni. -Liz

Nekem is meg van az elég erős véleményem a párizsi történtekről. Először is szeretném közölni a világgal mélységes együttérzésemet és szomorúságomat. Én is félek, ahogyan ti. Én is dühös vagyok, nekem is keserű a szám íze és én sem merek körülnézni a világban. Bárcsak mind elmenekülhetnénk egy jobb helyre, bár jönne valaki, aki megment minket, bár véget érne ez az egész, bárcsak béke lenne végre a Földön!

De nem lesz. Nem lehet, mert Keleten már rég nem a béke a mérvadó. Számukra egy dolog fontos: bosszút akarnak állni rajtunk, Európán. De hogy miért? Mondva csinált okok miatt. Egyszerűen veszettek. Nem normális, elvakult nép, akik saját magukat írtják, majd a baj, akár egy átkozott vírus tovább kígyózik hozzánk. Már itt van, már régóta itt bújkál, rejtőzködött közöttünk, de most már felfedte magát! Már mindenkinek kinyilt a szeme. Bár előbb tettük volna, bár cselekednénk végre! Mentsük magunkat, védjük magunkat! Óvjuk meg a hazánkat! Nem csak országként, hanem kontinensként kell gondolkodnunk, hiszen a veszély globális.

,, Európa vérben és könnyben fog úszni."

- Üzeni nekünk az Iszlám állam. 

Sajnos itt már nem elég a részvét. Már régóta kapjuk a jeleket, de nekünk egyik sem volt elég és még mindig nem teszünk semmit. Megerősítették a biztonsági védelmet? Ez nem megoldás! Ez időhúzás. Valaki odafent, kérem csapjon az asztalra! Kérem mondja meg, hogy elegünk volt és vessen véget a terrornak! Remegve várjuk a támadást, lehajtott fejjel hallgatjuk a fenyegetést. Mit tegyünk? Határ lezár, senki sem megy se ki, sem pedig be és mindenkit ellenőrizzenek! Az ország, nem, Európa álljon készen egy esetleges támadás elhárítására! Békét hírdettek, béke után vágytok, de ide a béke már kevés. Őket nem érdekli a béke. El akarnak söpörni minket, félelemben akarnak tartani… Megkapták, amit akartak. Gyengének látnak minket, és ettől egyre éhesebbek lesznek a háborúra. Még csak fenyegetnek és röhögnek rajtunk, de ezek bármire képesek. Nem emberek, hanem szörnyetegek. Repülőket robbantanak le, ártatlanokat lőnek sorban, akár a vágóhídi marhákat. Kimennek a strandra és lövik, aki mozog (Tunézia). Tunézia terror támadása után miért nem eszmélt fel senki? Turistákat öltek halom számra! Persze, az nem az Eu, akkor nem is kell vele foglalkozni. A migránsok áradata volt az első lépés, elkaptuk a fertőzést. Most rajtunk múlik, hogy csendben elpusztulunk, avagy harcolunk ellene. Ez nem fog magától lezajlani. Vegyétek ki a fejeteket a homokból végre! Gyászoljatok, de emellett ébredjetek fel! Halál és kegyetlenség emészti a világot.

Allah nevében aláztuk meg a perverzitás fővárosát. 

- Magyarázza tettét az IÁ.

És most pár szót Párizsról. Nem értem. Nem tudom felfogni, hogy hogyan mászkálhatnak köztünk gépfegyverrel a terroristák. Hogyan jutnak be egy koncertre/ étterembe, hogyan képesek behozni az országba lőfegyvert. Nem figyeltek a franciák. Az elkövetőknek semmi sem szent, egyszerűen lemészárolták az embereket. És akkor most IMÁDKOZZUNK PÁRIZSÉRT? KIHEZ?! Ébredjetek már fel! A vallás tehet mindenről, megkeseríti a világot és ellentéteket szül évezredek óta. Szerintetek megment minket a nemlétező istenetek? Fület-farkat behúzva imádkoztok és akkor minden megoldódik? Egy dolgot kéne tennetek: tisztán látni. Tisztán gondolkozni. Vagy félelemből éltessük az ő istenüket? Akinek a nevében elpusztítják a békés világot? Ch.

Mindenki fél. Én is, bevallom. Félek elmenni a soron következő koncertre, félek a plázában, félek pesten, félek a tömegben. Vajon hol, mikor, hogyan csapnak le újra? Kurvára elérték a céljukat. Rettegünk. És a Pesten mászkáló, gépfegyveres rendőröktől cseppet sem érzem biztonságban magam, inkább nyomasztó. Szörnyű, hogy ide jutottunk. 2015 van és még mindig egymást mészároljuk. Mi történt? Hogyan rontottuk el? Hogyan tehetnénk jóvá? Mit tegyünk?

A sarkunkra kéne állnunk végre és egy emberként kiállni magunkért.

Senki sem fog megmenteni minket. Sem isten, sem ember, sem egy nagyobb hatalom. Nekünk kell megtennünk. Ne várjunk, hanem kezdjünk el védekezni! Remélem hamarosan belátja a kormány, remélem tesznek valamit. Kurvára remélem…

És még egy valamit a mondandóm végére. MÁR MEGINT KIBASZOTTUL DIVATOT CSINÁLTUNK BELŐLE!

MI EZ?!!

megmondtam. ~ Letti

sziasztok Kedveskéim!

van még kb. 20 percem mielőtt elindulnék dolgozni, szóval arra gondoltam, hogy ilyen módon emlékezem meg az eseményekről, valamint egy apró Eiffel-torony rajzzal a csuklómon.
bizonyára mindenki hallott arról, hogy mekkora szarság van most Párizsban, ha nem is a hírekből, de Facebookfalva tele van az eseményekkel, francia zászló színű profilképekkel, Pray for Paris megosztásokkal.
1 éjszaka, 6 helyszín, 8 merénylő, akik közül 7 a merénylet után azonnal felrobbantotta magát (egy férfi életét csak az mentette meg, hogy telefonált, mikor előtte robbantotta fel magát egy terrorista, egy hatalmas repesz a telefonjába állt bele. ha nem beszélget éppen, akkor már nem élne) 129 halálos áldozat, és 352 sebesült, akik közül 99 életveszélyes állapotban van. valamint, természetesen kismillió rettegő ember, akiknek az a bűne, hogy Párizsban élnek.
természetesen az ISIS azonnal magára vállalta a történteket, egy videóüzenetben büszkén közölték a tényt, hogy ők voltak, valamint hogy imádkoznak a testvéreikért, hogy a paradicsomba jussanak, és a még élő testvéreiknek üzenik, hogy kövessék ezt a példát, hogy "ezek" (így hangzik el a videóban, minket, európai embereket takar ez a szó) aludni se tudjanak a félelemtől.
a hírek szerint egy merénylő októberben érkezett Párizsba.
azt már az előző bevándorlós írásomban is közöltem, hogy nem vagyok ellenük. azok az emberek, akik a háború elől menekülnek, családdal együtt jöjjenek, Isten, vagy Allah hírével, és kívánom nekik, hogy nyugalomban, boldogan éljék le a hátrelévő életüket.
de itt jön a bibi. az ilyen emberek között megbúvó terroristákat hogy szúrjuk ki?
sehogy. mert nem lehet.
simán bejutottak az országba, senki egy szót sem kérdezett, a határőr integetett nekik a kerítés túloldaláról, hogy jöjjenek, siessenek.
és én most nagyon félek.
vajon mi lesz a következő? mikor lesz? hol? megint péntek 13-án, vagy akár holnap?
(csak mert a Charlie Hebdo szerkesztőségén történt mészárlás is péntek 13-án volt.)
elérték a céljukat. félelemben tartják egész Európát, főleg miután közölték, hogy Spanyolország, vagy Olaszország a következő célpont.
aztán ki következik? Anglia? vagy Németország? beleharapnak a kézbe, amely eteti őket?
túl sok a ha, és a talán.
zárásul, részvétemet szeretném kifejezni az elhunytak családjainak.
csak gondoljatok bele, mi lenne ha az életetek egy pillanat alatt horrorfilmmé változna? elmész szórakozni, egy koncertre, vagy megnézni egy focimeccset, és puff! többet nem mész haza, időd sincs felfogni, hogy meghaltál, vagy talán ami még rosszabb vérbe fagyva fekszel, amíg meg nem találnak, és te is egy leszel a névtelen sebesültek között.
mindezt miért?
senki sem tudja...
pray for paris ~

Letti voltam, sziasztok gyerekek!

Emberség. ~Liz

A bejegyzésem kiváltó ókát egy szóban meg tudom fogalmazni: Mindennapok.
Lassan már 20 éve rohadok a mókus kerékben. Felkelek-» Utazás-» Iskola/ Munka-» Utazás-» Alvás. Ennek keretében elkerülhetetlen, hogy emberekkel találkozzak, érintkezzem velük, szóba kelljen állnom velük. Alapból tudnotok kell rólam, hogy már a megjelenésemből is éppen eléggé látszik, hogy nem vagyok az a beilleszkedős fajta. Nem vagyok az a tömegbe való, csendben fejlehajtó egyed. Az utóbbi hetem során komolyan elgondolkoztam rajta, hogy végre meg kéne tanultom befognom azt a nagy pofám. Sajnos (vagy nem sajnos) kurvára nem tudom csendben tűrni, ha valaki beugat nekem, illetve lekezel és keményen visszaszólok, legyen az akárki. Emiatt a héten már harmadjára szopatom meg magam. Ha engem degradás egy tanár/ titkár/ ellenőr, akkor igenis basszák meg! Nem érdekel, hogy mit tettek ők az életben, hogy miket értek el, kurvára nem érdekel. Az egyetlen, ami számít számomra az az, hogy hogyan állnak hozzám. Ahogy te, úgy én.

Nem érdekel a bőröd színe, a nemi identitásod, sem a vallásod. Ha normális vagy velem, akkor én is az leszek veled. Ha nem, akkor természetesen én sem. Én nem állok úgy hozzád alapból, hogy "na akkor ezt most utálom és flegma leszek", viszont ezt sokan megteszik velem. Kinéznek, mert az én stílusom más, vagy pedig le, mert ők azt hiszik, hogy akkora valakik.
Ide illik egy kis történet: Késő este felszálltam a hévre és egy idős nénike előtt elhaladva ültem le. Természetesen egyből szívbajt kapott, hiszen ennek a lánynak kék a haja, tetkói vannak, fültágítója stbstb… Az út során többször is észrevette, hogy megvetően méreget engem. Egyszer aztán felállt és megpróbálta lehúzni az ablakot, de nem sikerült neki és visszaült. Én egyből felpattantam, odamentem és szó nélkül kinyitottam neki. Szépen megköszönte. Nem tettem nagy dolgot, ez alapvető emberség, hogy segítünk egy idősebbnek, mégis… Onnantól fogva rájött, hogy a tetoválásom alatt én is kurvára ember vagyok.

Sajnos minden nap csalódok az emberiségben. Tapasztalom, hogy egy magát feljebbvalónak gondoló személy milyen undorítóan tud bánni velem és másokkal. Látom, hogy az emberek befordulva meghúzzák magukat, hogy mindent leszarnak, hogy semmiért nem akarnak tenni. Leejtenek egy zsebkendőt, lenéznek rá és inkább tovább mennek, mintsem felvegyék azt. Felszáll az idős néni és a fiatal kis picsa inkább elfordul, nehogy át kelljen adnia a helyét. Tönkre tesszük a világot, elpusztítunk mindent és utána lehajtott fejjel haladunk tovább. Éhezők, szomjazók, betegek, hajléktalanok, kóbor állatok...

Ugyanakkor látom azt is, hogy egyesek küzdenek. Megvédik azt, ami számukra fontos. Dolgoznak és tanulnak a céljaikért. Gyerekként munkába állnak, hogy segíthessenek, udvariasak és tesznek a jövőért. Hajtanak a családjukért, barátaikért, vagy egyáltalán egy vadidegen megsegítése miatt.

És tudjátok mit? Kurvára azt kapod, amit adsz. Karma. Ha jót teszel, jó dolgok fognak történni veled is. Mosolyognak rád, megköszönik. Dolgozol? Pénzt kapsz. Tanulsz? Elérsz valamit az életben.
Bunkózol és beszólsz másoknak? Mindenki megutál, egyedül maradsz, az életed tönkremegy és majd magányos éjszakáidon telesírhatod a párnád.
Kívánom nektek és mindenkinek, hogy az élet ezerszeresen adja vissza azt, amit te adtál neki. Akkor is, ha te éppen rosszat tettél, mert ezt érdemled.