még mindig...

a fa fel van díszítve, az ajándékozáson már túl vagyunk, fel van díszítve a ház is, de én még mindig nem érzem ezt a karácsonyt, és még mindig nagyon utálom...
faszkivan...

x.o.Letti

szabadság ~

egy kis kedves pillanat ♥

több mint másfél hete itthon ülök. hogy miért?
van az a pillanat amikor a vodka nagyon elönti az agyad, és te többé nem alkoholt csorgatsz le a torkodon a szalagavató aftereden, hanem bátorságot, és meggondolatlanságot, ennek hatására mint egy őrült táncolsz, és énekelsz az osztálytársad fülébe aki meg sem ismer mert ő is bátor, és mikor elkap a párod, hogy szívjatok kint egy cigit te kimész egy kis fűzőben a hidegbe. vasárnap kibaszott másnapos vagy, hétfőn már fáj a torkod, kedden meg a dolgozat befejezése után hazaküld a töritanárod mert már ő sem bírja hogy fekszel a padon és kiscicát firkálsz a lap szélére mert nem fog az agyad... szerdára majd megfulladsz, csütörtökön a dokinál meg már nem tudod használni a bal tüdődet mert összetapadtak a hörgőid, pénteken a röntgen után meg kiderül, hogy tüdőgyulladásod van. na ezért.
soha nem volt még ilyen, mindig én vagyok az, aki miután elkezd a szél fújni ősszel dupla pulcsiban dupla zokniban jár, vastag kabátban, cicanacival a farmer alatt, és így is képes összeszedni egy tüdőgyulát mert meggondolatlan szar :'D jól kibasztam magammal, az biztos...
de egyébként kurvajó volt a buli :'DDD
másfél napon keresztül csak úgy kaptam levegőt hogy magzatpózban térdeltem, ennek örömére most beszart a derekam, és a térdem sincs túl jól, három hetet kihagyok melóban mert még mindig nem mehetek dolgozni, és orvosi utasításra nem hagyhattam el a lakást mert a hörgőimnek szobahőmérsékletre volt szüksége a gyógyulásra. (Y)
de ma végre kiszabadultam. igaz csak a dokihoz mentem, de valami isteni érzés volt kilépni az ajtón, esküszöm még azt is élveztem hogy lefagyott a kezem, de végre kiszabadultam a kurva lakásból!!!
szóval ez van velem...
és most végre életre kelt az egyik jelmondatom : "EGYSZER ÉLÜNK DE AKKOR NAGYON BEBASZUNK!!!" na én bebasztam... aztán meg rábasztam...
sálilá ~

holnap...

pont leszarom

sálilá, na mi történt...
semmi. kurvára nem történik semmi, és egyre inkább felbasz ez a monotonitás, felkelek, késésben vagyok, lenyomom a sulit, hazaérek, nézek valami második világháborús filmet, elalszom, és kezdődik előről, hétvégén meg dolgozom, meg Ricsivel vagyok, és ennyi. geciszar. a szürkeségből csak az a pár darab színes pólóm ragad ki amit mostanában előszeretettel (meg ofőm kedvéért) hordok (meg azért mert tanárnő ki van akadva hogy non stop feketében/sötét színekben járok suliba)...
akartam még valamit írni, de már nem tudom hogy mit... mindegy is
azt hittem hogy a szalagavató le fog menni balhé, hajtépés, kurvaanyázás, ordibálás, vita nélkül de persze ez se jön össze, mert egy utolsó patkány osztálytársamnak az utolsó héten kell lehúzni 3 hónapnyi munkánkat a budin, és ki vagyok rá akadva, de még egy dobása van és megtépem bazdmeg, gumikesztyűben... a faszt gumikesztyűben, szkafanderben, lefertőtlenítve rúgom bele egy gödörbe és közben ordítani fogok hogy this is szalagavató bitch...
szóval tele van a tököm, de már eljutottam arra a szintre hogy pont leszarom...

ja, és a polip azért büdös mert nyolc hónalja van XDDDDDDDDDDDDD ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Halloween 2014

na szóval ahogy megígértem gyün a hálovíni beszámoló az én tollamból
indulás : 2014. 10. 30. 14:30
hogy miért pont harmincadikán, egy nappal előbb? nos mert én 31én dolgoztam. szóval indulás. faszán elértem a buszt, gyerünk be csepelre, találkozni Livivel, gyerünk bakancsot venni. lassan de biztosan egy 15 perces késéssel megérkeztem mert egy tanulóvezető gyök kettővel ment a busz előtt. semmi baj. lekéstük a 138-ast? semmi baj, szívtunk egy cigit addig, csak az volt a gáz hogy hipersebességgel kellett bakancsot meg jegeskávét venni utána mert időre jött értünk faterom és fuvarozott le gyártelepig. semmi gáz, gyerünk a melóhelyre, jegeskávé rendel, futás lefelé, teszkóban alkoholvásárlás, személyim elkérése, nem találtam mert persze hogy a táskám alján lapult a dög, fater megjön, rohanás gyártelepre. be a Rossmannba valami fehér arcfestéket nézni, Nusi már a helyszínen, mi késtünk, nem ő. megvan, fizetés, gyerünk az állatorvoshoz (Nusinak kellett valami) közben hív nagynéném hogy miújság és hogy adjam már át Anyunak a telefont XDD Anya száma megadva, telefon le, gyerünk a hévhez. még 10 perc. gyors cigi, duma, sírás (a röhögéstől) hévezés, séta Nusiékhoz, gyors bemutatkozás az Anyukájának, cigi, készülődés. Liza megjön, visítás, kaja, alkohol bekeverése, pici ivás, képek lövése, indulás.

a börleszk táncos, Wednesday Addams,
a pokol kis házimacskája, és a cukorkoponya

a cukrászdatulaj középen :D

♥

házakhoz csöngetés, ha kocsi jön megállás, kocsi mereven nézés, utánafordulás, és röhögés ha a kocsi gyorsít mert megijed. sok cukorka, csoki, túrórudi gyűjtés, pár helyről elküldés, ott "I will always love you" éneklés, részükről batárhamis hangon, részemről gorillapárzóhangokkal kísérve. Nusi lemaradás, részünkről megvárás, nem pánikolás. cukrászda előtt megállás, Nusi várás, telefonálás. cukrászdából faszik kiballagás, megijedés, részünkről egyből cukorka felől érdeklődés. kis csapat cukrászdába behívás, melegedés, sütievés, üccsiivás, tulajjal irdatlan módon bebaszás. zene betevés, röhögés, még több ivás, pulton táncolás (EGY CUKRÁSZDÁBAN BASZOD!!!) Liza öt percenként pisilés, lassan részemről fáradás, lassan indulás, batár módon bebaszás, elég volt.

ecsém :'D

édességmennyiség

hazaindulás, Anya felhívás, nem otthon alvás. Nusiékhoz érés, kussolás, pizsire vedlés, sminklemosás, alvás. Livi rosszullét, vécében hánytatás másfél két óráig, jobbanlevés, tényleges alvás. reggel elsőként felkelés, másnaposság, baszki nekem táncpróbára kell menni. ja de nem, mert akkor melóba be nem érés, lebaszás, mégse. utolsó cigi elszívás, Anya hívás, jól levés, megfagyás, bemenés. Liza indul, búcsúzás, visszafekvés. Livi keltés, lassan indulás, Nusi kísér, gyerünk melózni. gyors cigivevés (két éve töltjük azóta nem vettem) rohanás, katasztrófavédelmes autók mindenhol, pici befosás, semmi komoly, buszozás, még több buszozás, melóba beérés, nyolc óra lenyomás, hullafáradtság, kolleganő alig ismert meg, hazaérés, Anyaölelgetés másnapos nikotinszag hajból kimosás, alvás.

szóval kurvajó volt XDDDDDDD
legyetek rosszak
~ Letti ♥

a munka hőse

naszóval kuss van mert vagy tanulok vagy dolgozom, Liz meg tanul, de nem magyarázkodom mert van jobb dolgom is, pl. aludni végre?!
megyünk majd halloweenezni szerintem arról lesz csomó kép, illetve remélem... (azt hogy 1. lesznek képek, 2. megyünk cukorkát gyűjteni 3. nem dolgozom majd akkor)

figyellek titeket!!!

tényleg lefekszem mert pár perccel ezelőtt azon az egy mondaton röhögtem, hogy "ha megállsz az erdőben a szádba fial a mókus" XDDDDDDDDDDDDDDDddd és megint XDDDDDDddd
najó hagyjuk ezt mára
jóéjt ~
Letti voltam

happiness is all around, HAPPINESS!!! ~ Letti

annyira boldog vagyok hogy rózsaszín a körmöm
halál komolyan világosrózsaszín
HALLALALLIHHÍÍÍÍÍ
ma csak úgy lecsaptak rám a jó hírek, és örülök hogy végre van egy fasza napom
vigyorgok mint egy hülye és azon gondolkodom hogy túl sok értelme nem lesz ennek a bejegyzésnek de kóros leszarom hangulatban vagyok, és most mindenkivel meg kell osztanom az örömömet, veletek meg főleg, hiszen szépen lassan mindenki aki régen itt volt visszacsorog.
aztafaszom, elfáradtam ebben a nagy örömködésben
csodaszép napot kívánok nektek :3

Üdv az életemben!

Szerintem senkinek sem kell ecsetelnem, mennyire lehangoló tud lenni az a bizonyos másnap. Ember… komolyan mondom, hogy lehánytam a saját cipőm. Az estém teljes egészében kiesett, csak halvány részletek vannak meg a buli emlékeiről, na meg arról a dögös kis kurváról. Ehh, mi is lehetett a neve? Na mindegy, többet úgy sem látom. Kábán előkotrom a cigitárcám midenféle, ismeretlen eredetű alkohollal leöntött farmerom zsebéből, de a gyújtó már nem hajlandó előkerülni. A szemét. Muszáj lesz lerántanom valakit egy kis tűzzel. Kócos hajamat feszülten fésülgetem az ujjaimmal egy megfelelő alany után pásztázva szemeimmel. Meg is van. Kiiszom az utolsó cseppeket a sörösdoboz aljáról, majd lustán ellökve magamat a megálló falától megindulok a leányzó felé. Még oda sem értem, de már felfigyel rám. Megállok előtte és megköszörülöm a torkom. - Bocsi, tudnál adni tüzet?

 - Nem dohányzom, szerintem elmondtam egy párszor az este... - mosolygok rá bűnbánóan. Utolsó patkány. Már most nem emlékszik rám. - Tényleg? - Tényleg. Cindy vagyok, a lány akit el akarsz venni. Háromszor ordítottad a fülembe hogy gyere hozzám az este folyamán. Mellesleg ugyanennyiszer lefektettél, és ugyanennyi órán keresztül bőgtél az ölemben mint egy kisgyerek. Ez sincs meg?

 Zavartan ráncolom a szemöldököm, már most megbántam az egészet. Így másodjára is végignézve rajta valóban annak a jó lány fajtának látszik. Akkor hogy a nyanvad pokolba sikerült megdöntenem? Már, ha igazat mond és nem csak húzza az agyam… na meg én sírni? Ch, ez a picsa szórakozik velem. Arra figyelek fel, hogy idegességemben sebesre haraptam az ajkam belső felét. Hosszan elnyújtva sóhajtok, hogy kissé lenyugtassam magam. A számba véve a cigit egyik kezemet zsebre vágom, a másikkal hírtelen elkapom a lány álát, tenyerem közé szorítom és az ég felé fordítom az arcát. Koncentrálva próbálok emlékezni a vonásokra, de nem… semmi. - Összekeversz valakivel. Gőzöm sincs ki vagy.

 - Eressz el vagy lekapom a fülcimpád. - jókedvemnek még ez a féreg sem képes véget vetni, jót szórakoztam vele, megünnepeltem a diplomámat. Mikor végre elengedi az arcom tompa, sajgó fájdalom marad az ujjai nyomán. - Anyád alkoholista lett, és az elvonóról kijőve a halálba itta magát. Apád nevelt fel titeket a húgoddal, de elég szarul ment neki. Mindig ilyen vagy részegen? Elcsábítod szerencsétlen kislányokat, aztán elsírod nekik az életed, reméled hogy megsajnálnak, hogy még egyszer lefektetheted őket? Nos, nálam bejött, de csak egyszer, nem voltál nagy szám, drága barátom. Izzad a tenyere, és a homlokán is gyöngyözik a jele, hogy most kellemetlen helyzetbe hoztam.

 Az apám és az anyám, a húgom… Ezeket tényleg én meséltem volna neki? Dühödten szorítom ökölbe a kezem, hosszasan bámulom a talpam alatti betont, túl sokáig is maradok szótlan. Felsandítva rá a lelkem legmélyebb pontjáról jövő düht vetítem rá a tekintetemmel. Ez a kiscsaj játszik velem, és élvezi. Bizonyára ez az elégtétel a görbe esténk miatt. - Most megüsselek, vagy inkább csókoljalak meg?- Szórakozott, romlott vigyor húzodik az arcomra, szinte röhögök saját magamon, pedig a helyzetem cseppet sem mulatságos.- Pimasz kis boszorka vagy, meg kell hagyni.

 - Igen, már ezt is hallottam. Mikor is, várj? - elgondolkodva a mutatóujjamat a számhoz emelem. - Ja, igen, miután megkértél hogy fenekeljelek el. - alattomos mosollyal fürkészem az arcát. A levegő a tüdejében reked, egész testében remegni kezd, nem jön ki hang a torkán, csak tátog mint egy hal. Magamban mulatozok rajta, és mikor már nem bírom tovább tele szájjal nevetni kezdek. Mikor ütésre emeli ökölbe szorítom a kezét, és a háta mögé csavarom. Vészjósló hangon suttogok a fülébe. - Nem ajánlom, mert sokkal erősebb vagyok mint te. Ebben a kalandban én vagyok az uralkodó fél, te pedig az alávetett. Én ütök, te tűrsz, és élvezed. A csók jöhet, az egész jó volt.

 Meglepődve hüledezek, csak döbbenten sandítok rá a szemem sarkából és hatalmas szám ellenére valahogy nem találom a szavakat. Még, hogy tűrjem… na persze, kurva valószínű. Legnagyobb döbbenetemre akárhogy próbálom elrántani tőle a kezem, az sehogy sem sikerül. - Na mostmár baromira felcsigáztál, hogy még is ki a picsa lehetsz. Elárulnád?- érzem magamon a lenéző tekintetet, érzem, hogy röhög rajtam és, hogy remekül mulat a helyzeten.

 - Én vagyok az ördög. - suttogom a fülébe. Érzem hogy megmerevedik, és majdnem elhiszi amit mondok. Pár másodperc döbbent csend után nevetve elengedem. - Ugyan már! Nem az a fontos hogy igazából ki vagyok, hanem hogy te kinek látsz.

 Megkönnyebbbülten dörgölöm meg a kiszabadult csuklóm. Felé fordulva mély levegőt veszek és lehűtöm magam. A fejem még mindig borzasztóan fáj. Kicsit megdörgölöm a halántékom. - Ördögnek egyáltalán nem, habár egy földre szállt angyal sem vagy, az biztos- pimaszul elvigyorodok és közelebb lépve a lányhoz a tarkójára simítok.- Valóban nem fontos, hogy ki vagy, csak a neved érdekel. Ezúttal az eszembe vésem.

 - Balgán azt hittem hogy felejthetetlen vagyok... de hát tévedni emberi dolog. - vigyorgok, felhúzom a pólóját, előkapom a töltőtollam és a hasára írom a számom, gyöngybetűimmel a Cindy nevet karcolom a bőrére, a szám alá. Frissen rúzsozott ajkaimmal épp csak egy centivel a boxer fölé cuppantok, és újra a kezembe veszem a pezsgőmet, mint reggelit. Kissé megrökönyödve néz rám.

 Ez a kislány nagyon tud. Szinte ráz a hideg. Halkan felnevetek, ahogy végignézek magamon, majd rátekintve finoman végigsimítok az arcán kézfejem élével. - Ne menj messzire, úgy is megtalállak.- a derekánál fogva magamhoz vonom, szolíd csókot lehellek az ajkára, majd eleresztve őt felszállok a beérkező vonatomra. Csodálva nézem az elsüvítő, összemosott körvonalát.

 Valahogy hiányzik. A vonatról még utánam néz, én pedig egy cseppet ellágyulok. Azért jöttem ide, hogy egy kicsit, csak egy kicsit ne gondoljak senkire, és semmire, erre megjelenik ő, és már is elbassza a terveimet. Mint kezdő pszichológus vicces volt a reakcióit figyelni, épp úgy mint az este folyamán, és hogy őszinte legyek, kicsit meg is sajnáltam amikor a nyakamhoz bújva szipogott, de annál nagyobb élvezettel vertem ki belőle a szart. Elbaszott egy nőszemély vagyok, tagadhatatlan, de benne volt valami, ami tetszett. Azon kapom magam hogy a szám mosolyog, és szivárognak a könnyek a szememből. Lassan hazaindulok, a bakancsom kopog a kihalt járdán, és azon gondolkodom, hogy tud-e ülni. Az emlékek megmosolyogtatnak, de a jókedvnek véget vet a telefonom rezgése.

 Felvette. Egy ideig csak bambán meredek ki az ablakon azon merengve, hogy most mégis mit kéne mondanom. Idegesen köhintek, feszülten fészkelődni kezdek az ülésen, még végül sikerül összeszednem magam. -Cindy, én nem is mondtam a nevem- kínomban hevesen mosolygok, a körülöttem ülők azon gondolkoznak, hogy mi bajom lehet. Finoman karmolni kezdem az ülést feszülten hallgatva a választ. Nem hiszem el, hogy tényleg felhívtam… ráadásul ilyen kibaszott béna indokkal.- Szóval… Brice vagyok.

 - Igen, édes, tudok róla. Engem az alkohol dominává tesz, nem amnéziássá. - mosolygok minden szembejövő emberre, ők pedig furán néznek rám. Tetszik ez a srác, annyira kis béna. - Brice Higgins, isten hozott az életemben.

By Letti and Lizzy

imma monsta

helló bébik! ♥

íme újra itt vagyunk! én megmondtam. :D
legyetek nagyon nagyon rosszak, mi is azok leszünk :3
német rohambilit felvenni, gatyót felkötni, a bakancson meghúzni a fűzőt, mert újra jön a dilis domina duó, és elverjük a kis szátokat ha jók lesztek :3
álmodjatok rémeket, és vigyázzatok, mert az éj sötét és tele van iszonyattal, főleg ha iszunk és batmaneset játszunk Lizával az utcán :)

bővebben a szájbatoszásról

 Száuval. Én, Lizzy az ügyesokosdrágakicsieszemmel kitaláltam, hogy kéne ide ismét alkotni valamit. Na most tőlem ne várjatok Káosz kettőt, meg nagyszabású, művészi hangvételü "alkotásokat". Az időből nem adnak sokat, így szűkösen kell vele gazdákodnom, viszont arra pont elég, hogy néha, pár naponta írjk ide valamit, akármit, ami esetleg a közjó, vagy rossz érdekében szolgál. Gondolok itt élménybeszámolóra, hogy tudjátok valamilyen szintén, mégis mi a hányás van velem/ velünk. Persze mi nem a normálisabb fajtából származunk drága Lettimmel (aki remélhetőleg csatlakozik felkelésemhez) így sok jóra ne számítsatok, inkább a szokásos agymenésekre fárasztással fűszerezve. Nézzetek be gyakra, hátha lesz itt valami érdekes! :*

nyomunk egy szájbatoszott restartot

/\_/\_ <- végre valami életjel!!! (Letti)

na szóval srácok-lányok akik még itt maradtak

nem kertelek. kurvára elfelejtkeztünk a káoszról, se kedvünk se időnk nem volt írni, se a történetet, se azt hogy épp mi van velünk, Liznek is voltak gondjai, nekem is, amiket nem igazán akartunk nagy nyilvánosság előtt kitárgyalni hogy húú a Béla meg a Jóska... csak viccelek, boldog párkapcsolatban élünk mindketten, és semmi Béla meg Jóska... én speciel kurvára hajtottam a suliban (aminek meg is lett az eredménye), nyelvvizsgáztam, és tüdüdümm, dolgozni kezdtem, az most mindegy hogy hol, mert ki fogtok röhögni ha elárulom :'D most egy hét szabin vagyok (Sátánnak hála) és a minap felmerült hogy írni kéne tovább, de most meg Liza nyelvvizsgázik XDDDDD szóval őt most nem baszogatjuk, de amint megvan neki aktivizálódunk, nem tudom hogy mennyire, mert jövőre érettségizünk mindketten, de igyekszünk majd :)
ja és mindketten nagykorúak lettünk a tél folyamán *tapsvihar*
na most megyek iszok egy kávét, és összszedem azt a pár megmaradt agysejtemet amit itt hagytam a blogon ♥
puszipá~

Földi pokol {Liz

Rég írtam ide, de már nagyon szükséges.
Azt hiszem, hogy kezdek megőrülni. Fogalmatok sincs, hogy mit kell megélnem nap mint nap. Senki se tud róla semmit, kivéve a szerelmem de ő nem segíthet. Tehetetlen vagyok és lassan… kezdem úgy érezni, hogy megteltem érzelmileg, kész, vége, nem fér belém több. Elegem van, besokalltam és mindjárt felrobban a fejem. Apró kis parazitaként tekeregnek a bőröm alatt a gondolatok, nem hagynak aludni, enni, feküdni… semmi. Annyira elárasztanak és még is annyira üres vagyok. Fogalmam sincs mihez kezdhetnék. A tehetetlenség lassan kúszik fel a lábamon, érzem, ahogy kicsi kampókat döf belém, majd szalagot köt át rajtuk míg lassan már a szememet sem tudom kinyitni. Folyton itt kering körülöttem ez a feketeség, össze szorul a gyomrom, hányok, szarul vagyok, nem alszok csak forgolódok, kaparom a falat és legszívesebben a fejemet verném bele. Nem tudok küzdeni ellene, nem tudom feladni, nem tudok semmit sem tenni csak várni, hogy majd elmúlik magától. Utálok itthon lenni, utálom a környezetem, beszűkült a látóterem. Csak a rosszat látom mindenben, a világban, az emberekben. Nem tudok örülni, úgy érzem magam, mint egy árnyék. Fel-le mászkálok a házban akár éjjel is. Áttetszőnek, halványnak, észrevehetetlennek érzem magam. Úgy érzem, hogy senki sem látja rajtam de én tudom, hogy kezdem elveszíteni magam. Mindig bolondos voltam és játékos és vidám és kirívó. Most meg… nyomát sem látom a régi önnön valómnak. Üveges szemek, nem látok bennük célt, nincs bennük tűz, nincs miért harcolnia.
Annyi éven át tettettem, hogy rendben van minden, hogy minden bajt leszarok, hogy lepereg rólam a sok gond és semmin sem akadok fennt, komolyan elhitettem magammal, hogy képes vagyok kizárni a rossz érzelmeket. Sajnos csak halogattam őket, míg nem egyszerre egy nagy, hatalmas viharfelhővé álltak össze és most lesújtanak rám.
Még mindig próbálok magyarázatokat, kifogásokat keresni rá, próbálom figyelmen kívül hagyni. bebeszélem magamnk, hogy ez biztosan az újonnan szedni kezdett fogamzásgátló miatt van, hisz azon megemlítik mellékhatásként a depressziót. Próbálom hitegetni magam, de már sejtem, hogy ez a tüske bokor sokkal régebb óta kezdett gyökerezni bennem és most, hogy ennyi minden rossz türtént körülöttem, amit már nem lehet egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni ez az alattomos, gusztustalan kis parazita felütötte a fejét és ott támad, ahol a leggyengébb vagyok. Bele mászik a gondolataimba, mindent irányít.
Semmihez nincs kedvem.
Régen annyit festettem és olvastam, mostmár csak nézem a falat, sírhatnékom van és senkit se akarok látni, de ha egyedül vagyok az sem jó. Semmi se jó sehogyan. Semmi, senki, sehol, sehogy… Elvesztettem a célokat, az értékeket, a módszereket. Úgy érzem halott vagyok, szűrke és életképtelen. Örülnöm kéne, ünnepelni, hisz nemsokára itt a szülinapom, nagykorú leszek és ezt pár hónapja még repesve vártam, hogy jujj de jó lesz, blizok, iszok és semmi sem fog érdekelni. És ekkor jöttem rá, hogy már évek óta menekülök. Mindig úgy oldottam meg a gondokat, hogy nem foglalkoztam velük. Ők pedig csak rakódtak rám vastag rétegekben, teljesen felzabálva a valódi énem. Mára már a tudatomig hatoltak és elhitetik velem, hogy értéktelen vagyok, értelmetlen minden, amit teszek.
Nem tudom, hogy kéne ezt kezelnem. Gyógyszerekről és orvosokról hallani sem akarok, HD-minőségben látom, hogy mit tesznek ezek az emberrel.
Csak várom, hogy elmúljon és megoldódjon magától. Mi mást tehetnék? Téli depresszió? Depresszió, pánikbetegség? Mellékhatás? Talán… nem akarom megtudni, nem figyelek rá és egyszer majd csak elmegy.