sálilálilá ~ Letti

rájöttem, hogy nagyon sokat panaszkodok az olvasóközönségnek, (meg szidok mindenkit, és az érzelmeim elfojtásáról szól az összes bejegyzésem) úgyhogy most pozitív dolgokat fogok leírni, amik velem történnek :D

kezdjük mondjuk a magánéletemmel :D boldog párkapcsolatban élek több mint két éve, épp most tartunk felfelé egy hullámvölgyből, nagyon nehéz időszakon mentünk most keresztül, de még mindig tudjuk azt, hogy a legfontosabb, hogy szeretjük egymást, és mindenben számíthatunk a másikra :3
aztán a többi... önálló keresetem van (mondjuk suli mellett nagyon fárasztó volt, túl sokat tanulni sem tudtam, de valószínűleg mindenből megvan a kettesem, a matektól féltem a leginkább, de ahogy számolgattam abból lehet még hármas is lett :D a magyarom is szerintem minimum hármas, ha nem négyes, de ha nem négyes akkor szóbelin majd javítok... a töri meg mocskos könnyű volt, reggel ültem a kávém fölött, és csak azon gondolkodtam, hogy legyen benne Mátyás király, és legyen benne első világháború... ÉS VOLT! :D)
szóval önálló keresetem van, büszke vagyok magamra, hogy én, aki soha egy villát nem tett arrébb, seprűt nem vett a kezébe csinálom, és meg vannak velem elégedve (remélem, panasz még nem igen volt rám, vagy ha igen arról nem hallottam)
és az önálló keresetből fakadóan saját magamnak finanszíroztam az új szemüvegemet, a szalagavatós ruhámat, meg konkrétan mindent a szalagavatóval kapcsolatban, a ballagásomat, és meghívtam magamat egy egy hetes Walesi kirándulásra, aminek a végén beugrunk Londonba is *-* teljesen be vagyok zsongva, mivel Bécsnél messzebb még nem mentem. gyönyörű helyeket fogunk megnézni, csomó középkori várat, nagyon izgulok *-*
ha néha levertnek érzem magam ide menekülök, kiírom magamból ami fáj, a karakterek által ördögűzést hajtok végre magamon, és elfelejtem megírni, hogy jó dolgok is történnek velem :D
pozitív irányba változtam a régi énemhez képest, felnőttem, azthiszem...
bár szerintem én még mindig 5-6 éves vagyok belül, csak megtanultam mások előtt viselkedni :DD
és ma ültettem egy avokádót, amit Gusztávnak neveztem el :D remélem életre kel, és FrankAvokádó lesz belőle (ezt most írta Ricsi, én meg nem értettem hogy mi van XDDD)

szóval minden rendben van, és boldog vagyok, csak ezt néha elfelejtem közölni Veletek...
és tudok mosolyogni is, csak ezt is néha elfelejtem, ne meg tudom villantani a kis csúnya görbe fogaimat, amit most pofoz helyre a fogdoki, akinél 5 éve nem tettem tiszteletemet :"D (kilencedikén húzásra megyek, mert kiderült, hogy van +1 fogam, tehát összesen 33, mert a bölcsességfogaim már 16 éves korom óta megvannak, akkor jött ki az utolsó :) ami a vicces, hogy a bal lábamon a gyűrűsujjnak megfelelő lábujjam egy 0,5-1 centivel rövidebb mint a többi, mert előrébb nőtt, és valahol a fejlődésben lemaradt, szóval ami lábujjból hiányzik, az fogban stimmel :D )
szeretlek titeket nagyon, és köszönöm hogy vagytok <3

látjátok? megy ez mint az ágybaszarás :DDDDDD

Mindenhez túl másnapos vagyok ~ Liz

Kurvára tanulnom kéne és tudom, hogy csak az időmet vesztegetem, de egyszerűen nem visz rá a lélek… Már csak túl akarok lenni a szóbelin és végre, vééégre élvezni a Nyarat.
Még annyit szeretnék írni, hogy elolvastam Letti előző bejegyzéseit (természetesen) és láttam a kis hajcihőt, illetve az ezzel kapcsolatban írt bejegyzést. Ehhez egy dolgot szeretnék fűzni:

Kurvára a mi blogunk.

Azt írunk/ teszünk ki, amit akarunk. 

Mi vállaljuk érte a felelősséget és higgyétek el, nem vagyunk már kislányok.

Ismerjük az internet veszélyeit, tudjuk mit csinálunk.

Ne merészeljen senki belepofázni, hogy ide miket merjünk írni/ kitenni stb.

Köszönjük!

Na most, hogy ezen túl vagyunk még megjegyezném azért így alsó sorban, hogy számomra a Káosz az a blog, ahol igazi szókimondó, családias, belsőséges hangulat van. Senkinek nem kell visszafognia magát, nincsen semmiféle moderátor, vagy esetleges ban osztályrészül. Csak annyit vállalj, hogy ha kinyitod a szád mások nagy valószínűséggel elküldenek a halál jó büdös faszára (persze csak, ha az értelmi szinteddel kiérdemled, beszólsz stb.) Erről ennyit, puszi szörnyecskék!

Akkor tisztázzuk ~ Letti

Nos sziasztok!

Bizonyára a legtöbben láttátok a tegnapi virtuális hajtépést, és most ennek kapcsán írok nektek.
Nem fogom védeni magam, sem újból bizonygatni hogy mi is történt meg hogy én hogy értettem a dolgokat.
Itt most arról lesz szó, hogy megpróbálok rendet tenni a fejekben.
Többször is említettem már, hogy ez a blog az, ahol nincsenek tabuk. Itt kíméletlenül az arcotokba vágjuk az igazságot úgy ahogy mi látjuk, a véleményünket az érzéseinket osztjuk meg veletek. Soha nem vártunk egyetértést, soha nem vártuk el azt hogy tapsikoljatok hogy igen, ez így van, a mi véleményünk objektív. Vagy figyelembe veszitek vagy nem, mindenki önszántából olvas és kommentálja a dolgainkat. Ez a blog sosem volt az erkölcs mintaképe és nem is ennek szántuk, a nevünket és arcunkat adtuk hozzá, mert miért ne...
Akik az elejétől fogva itt vannak azok tudják ezt, azok pedig akik később merültek el a káoszban valószínűleg rájöhettek hogy mi nem szende szüzek vagyunk, és nem jópofizunk. Nyersen tálaltunk fel nektek egy világot, a mi világunkat, amiben nincs mézesmázaskodás, sem nyünyörgetés.
Valószínűleg a legtöbb embernek ez nyilvánvaló, pont ahogyan a szavaink, a gondolataink, de sajnos mindig van egy hülye, aki nem képes emberi módon vitatkozni (tudjátok, érvek, ellenérvek, elfogadjuk hogy igaza van a másiknak mert tiszteljük abból az okból kifolyólag hogy vitát kezdeményeztünk) és érdekes hogy 100ból 99 ember megértette a mondanivalóm jelentőségét, csak ő nem.
Őszintén kérdezem, rajta kívül volt még valaki, akit sértett az írásom? Vagy esetleg az összes írásomban talált valami kivetnivalót? Csak nyugodtan, kommenteljetek ez alá bátran, vagy a csetre írjátok, akár név nélkül is (bár rohadtul frusztrál ha Anonimusnak vagy Anonimanak kell írnom, de legyen hát) mert mostmár kurvára érdekel :'D Ha TE, aki ezt olvasod úgy érzed valamelyik mondatommal, gondolatommal, vagy szavammal megbántottalak most nyugodtan szarrá olthatsz (megpróbálhatod) sőt, lélektani elemzéseket is szívesen várok önmagamról, mert tényleg olyan dolgok derültek ki rólam amiket magam sem tudtam :'D
Szívesen várom a kritikákat, elemzéseket, oltásokat, most legyen nagy az arcotok hogy nem nektek kell először megszólalni. Elő a farbával!
Ordítsátok bele a kis fehér arcomba ami fáj, mocskos kíváncsi vagyok, figyelmesen hallgatlak titeket :)

L'appel Duvide ~ Letti

igazából a bejegyzés címének semmi köze ahhoz, ami most jön ( tükörfordításban : az üresség hívása )
kicsit ironikus lenne most azzal kezdeni, hogy "a mai fiatalok" hiszen én sem vagyok egy vénség (nemafasztnem) de akkor is
a mai fiatalok... nos őszintén hányok tőlük. esküszöm, nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne küldjem el magamban az összeset a bús picsába.
a héten nálam aludt egy kedves barátnőm (a régiek emlékezhetnek rá, Lívia) és másnap reggel elkísértem suliba, mert arra volt dolgom (na jó, nem arra volt dolgom, mert ő Dunaharasztiig ment, én meg be Moszkva  Széll Kálmán térre) és amíg Liv kómásan bámult ki az ablakon nekem volt szerencsém végighallgatni két kislány (szerintem általános sulisok, de max. 9.-10. osztályosok) párbeszédét arról, hogy jujj ki szívta ki a nyakad, meg jujj megyek igazolásért, kitalálok valami kamubetegséget, és otthon maradok.
mi az isten történik? nyakkiszívás bazdmeg! 14-15-16 évesen. nekem is szívták már ki a nyakam, nem akarok itt szűz máriát játszani, de azután a mondat után, hogy "kitalálok valami kamubetegséget mert igazolás kell" azután nekem egy egész cseppet sok volt. arra van eszed bazdmeg, hogy szívd lilára a nyakam te csődör, de arra nincs hogy bejárt abba a tetves iskolába, mikor a jövődet építed? nem mertem azt írni, hogy tanulj, mert az fő bűn az ilyen csitribancoknál, mert anya apa úgy is teletömik a kis farzsebemet pénzzel, és ki a faszomat érdekli az iskola mikor elmehetek helyette shoppingolgatni. a lány fejéből pedig arra az ítélethozatalra jutottam, hogy ha ez (mert ez nem ő, hanem EZ) leül. neadjisten leül bazdmeg, akkor is fordítva fogja meg a könyvet, és két perc után becsukja mert "jajj bazdmeg ez kínaiul van ezt hogy olvassam el?"
a kiscsaj a barátnője "ki szívta ki a nyakad?" kérdésére azt válaszolta (és ezt most olvassátok nyávogó hangnemben) JAHJJJ SENKÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!! senki bazdmeg? legalább vállalná be :'D de biztos csak megcsúszott porszívózás közben, és a cső véletlen a nyakára tapadt, és bár ő hősiesen küzdött csak nehezen tudta levakarni magától az ádáz támadó porszívót. ENGEM MEG ÖRÖKBE FOGADOTT BRANGELINA! ezek nemhogy porszívót bazdmeg, de tollat se fogtak a kezükbe, legalábbis nem annyit mint faszt.
és most lehet jönni azzal, hogy általánosítok, meg hogy van aki normális, persze, miért ne lenne? de az a szomorú, hogy az esetek 90%-a ilyen.
azon már csak sírva tudok röhögni, hogy ilyen kislányok nagy pocakkal, vagy babakocsival mászkálnak az utcán (és igen, lehet hogy megerőszakolták, de könyörgöm. mégis mennyi esély van rá?) és ez nem a szexuális felvilágosítás hiánya miatt van (hanem azért mert a lányok a középkorban érzik magukat, ott ez volt a természetes) hanem azért, mert felelőtlenek a szüleik, vagy ha nem akkor ezek a miniribancok meg beleszarnak abba amit mondanak. és ez is a szülők hibája, mert nem kapnak erős neveltetést.
én azt kaptam, attól függetlenül megcsináltam a magam baromságait, de nem pottyantok világra egy babát bazdmeg a semmibe, teljesen kilátástalan körülmények közé, akkor mikor még én is gyerek vagyok, és nem tudok önálló érett döntéseket hozni. Unfield csinált erről egy videót (hogy egy ismerősi körébe tartozó 14 éves kislány bekapta a legyet), és a videó alatti kommentekben olvastam egy olyat (egy 19 éves csaj írta) hogy ő (Unfield) miért foglalkozik mások életével, és ha akarja akkor csinálja a kislány, nincs ezzel semmi gond. hát persze, nincs azzal semmi gond, hogy a lányod 13 évesen már kúr, és elfelejti a te 26. szülinapodat. (számolgassatok csak picit) nincs azzal semmi gond, hogy ilyenek megtörténnek. szüljön csak minden kislány, adjunk az általános iskolások kezébe alkoholt, az ovisokéba meg cigit, és minden csudi csudi jó lesz.
TÉNYLEG BAZDMEG, TÉNYLEG ITT TARTUNK?
még akkor sincs értelme ennek az egész gyerekszülés dolognak, mikor frissen kiestél a középiskolából (ilyenek is megtörténnek, az ismerősi körömben nem egy, nem két emberrel volt ez) ott van az érettségi a kezedben, de ó jajj a baba meg már a pocakban. megszülöd anyádéknak, mert nem élted még ki magad és ott hagyod a gyereket amíg te elmész ide oda amoda, mert te még fiatal vagy, neked szórakozás kell, de ebbe nem gondoltál bele, mikor szétraktad a lábad. biztos anyagi körülmény? nincs. mert általában nincs. akkor picivel jobb a helyzet, mikor módosabb családba születsz, és úgy vagy egy felelőtlen kis kurva, de általában akkor sincs meg az az anyagi háttér, amivel bele lehet, és bele illik vágni a gyerek projektbe. mert pelenka, ruhák, játék, babakocsi, babaágy, babakád, cumi, cumisüveg, tápszer, törlőkendő, krémek, babaolaj, ez mind mind pénzt, ráadásul nem kevés. biztos társ? nincs. mert általában csak úgy hopp, bebaszok, megkúr valaki, és utána meg sírok, mert nem jön meg. érettség a gyerekneveléshez? nincs bazdmeg, érdekes, ez sincs, mert magadat nem tudnád ellátni egy hétig se, nemhogy egy gyereket ki tudja meddig? és akkor mi van, ha betegen születik meg? akkor meg mit csinálsz? intézet? ezaz! bazd be a húsod és véred oda, ahonnan soha az életben nem viszi haza senki, nem lesz senkije egész életében, mert mint a háziállat vásárlásnál itt is csak a legcukibbak kellenek, a defektesek nem. (és most elnézést ha a defektes szóval megsértettem valakit) egy beteg gyerek napi 24 órás elfoglaltság, ott nincs 15 perces facebook szünet, de még néha 2 perces pisiszünet sem!
de tegyük fel, minden rendben van, középiskola vége, te gyereket szülsz, a gyerek megnő, ovis kor, és utána? hogy tartod el magatokat? van egy érettségid(már ha van!), amivel kitörölheted a segged (de még azt sem, mert keményfedeles) nincs munkatapasztalatod, nincs szakmád, diplomád, állsz mint fasz a lagziban egyedül, egy gyerekkel a karodon, ami a munkahelyek 60%-ánál kizáró ok a felvételnél. tehát elbasztad az életed 5 perc élvezetért, ami nem is a tiéd volt, mert (köztudott hogy a nők töredékének van csak orgazmusa szex közben) egy kan csatakiáltása fontosabb volt, mint az életed.
de! anyuci apuci pici hejcegnői mindent megtehetnek. mindent :)
és akkor a téma kellemesebbik fele. a tetoválás! igen-igen, Liza írt már róla, az ő tapasztalatairól, ésígytovább orrvérzésig, de most én jövök! :)
tegnap mentem a fogorvoshoz (HAHA! TÉMA KELLEMESEBBIK FELE, MI?) és természetesen mint minden proletár akinek nem cipelik a fényesre nyalt seggét buszoztam. ami természetesen késett, füles meg nem volt nálam, így jobb híján szintén két kislány párbeszédét hallgattam a tetoválásokról. rájuk se néztem, mert féltem hogy ordítva fogom kiröhögni őket, de amilyen eszmecserét folytattak hát én dobtam egy hátast.
"hát én egy álomfogó tetkócskára gondoltam a combomra, vagy egy pitypangra amikor még ilyen fújkálós állapotban van, és madarak szállnak ki belőle, vagy ugyanezt csak madártollal, az olyan kis cuki lenne"
mire megszólal a másik kislány (hála istennek ezért a csöpp értelemért ami megnyilvánult a szavaiból) "aaaha, az szupcsi, és ezek mit jelentenek?" mire a másik "ja hát az kit érdekel? nekem ez tetszik és kész mindenki bekaphatja"
az álomfogót (amennyire én tudom) az ágyad fölé kell tenni, és elkapja a rossz álmokat. ehhez képest a kiscsaj (mondjuk nem járt messze tőle) azt bizonygatta hogy az szerencsét hoz, mert úgy is olyan balszerencsés. igen, ő is meg az anyja is aki a világra szarta.
tetoválásnak csak úgy van értelme, ha számodra jelent is valamit az a dolog amit magadra varratsz, és nem csak úgy van, mert az szupcsikircsi és menő. nekem mondjuk nincs (még) de feltétlen utána fogok nézni a cucc jelentésének mielőtt megcsináltatom. feltétlen olyan helyet fogok választani amit az ismerőseim ajánlanak, mert utána a javítgatás ha elcseszik az nem kis pénz és fájdalom (mondjuk magában egy tetoválás sem olcsó)
pl. rajtam biztos hogy lesz egy panda. miért? imádom a pandákat megveszek értük, mert fekete-fehér-ázsiai és mégis mindenki imádja. pusztán csak ezért
aztán elefántok. töménytelen mennyiségű elefánt lesz rajtam. amennyire én tudom az erőt és a hűséget szimbolizálja, gyönyörűnek tartom őket, és lenyűgöznek.
szerintem sokkal érthetőbb magyarázat ez, mint hogy "mert nekem ez tetszik és kész"
abban semmi értelmet nem látok, hogy az alkarodra varratod hogy "pina", mert láttam már ilyet is, vagy hogy a karodon az szerepel, hogy
Anna
Szilvi
Mari
Zsuzsa
Csilla
(de ez lányoknál is ugyanolyan ciki)

összegzésül
gyermekeim az úrban! kúrjatok és tetováltassatok felelősséggel, és gondoljátok át mindig kétszer, hogy megéri-e.
címértelmezés utólag : az üresen kongó fejek hívtak hogy papírra (monitorra) vessem a kiakadásomat
további szép napot!

[cím nélkül] ~ Letti

Az én szivárványom szürke volt. Az én fáim tavasszal sem hoztak virágot. Az én cigarettám savanyú utóízt hagyott maga után. Az én arcom átlagos volt, könnyen felejthető, mosolyt nélkülöző. Az én kezeim aprók, és gyengék voltak. Az én fülem süket volt, nem hallotta a zenét. Az én hangom rekedtes volt, és fájt ha hallatnom kellett. Az én szemeim már nem látták a szépet, a színeket.
Az én agyam nem volt képes feldolgozni az információt, csak elsuhantak mellette a fontos dolgok. Az én szívem üres volt, tele hegekkel, és még vérző sebekkel. Az én lelkem elfáradt, a lábaim megbicsaklottak, összerogytak alattam minden lépésnél. Az én elmém meggyötört volt, az én helyzetem kilátástalan. Az én napjaim egyhangúak voltak, szürke monotonitás jellemezte őket.



Aztán jöttél.


A szivárványom már nem nélkülözi a színeket. A fáim bőségesen ontják magukból a virágot. A cigarettám már rózsaszínű füstöt ereget. Az arcom kivirult, kisimult, és állandó kelléke a mosolyom. A kezeim aprók, de erősebbek. A fülem a leghalkabb suttogást is hallja, a zenébe élet költözött, a szöveg már nem folyik egybe. A hangom élettel telt meg, és már az okoz fájdalmat ha nem nevethetek. A szemeim már látják a világ apró csodáit.
Az agyam csak a fontos dolgok körül forog, a gondolataim vidám dolgok körül forognak. A szívem megtelt, a hegek fakulnak, a vérző sebeket ellátták. A lelkem új erőre kapott, a lábaim már biztosan tartanak. Az elmém kitisztult. A napjaimnak új értelme van.


Mert jöttél.


Mert te vagy az, aki új értelemmel töltötted meg a napjaimat, te gyógyítottad be a szívem sebeit, te töltötted meg vidámsággal az agyam. Te törölted le a könnyeimet, te késztettél nevetésre, te mutattad meg nekem a zene szépségét újra. Te fogtad a kezem, és karoltál át ha összerogytak a lábaim. Te simítottad végig az arcom, te hoztad el a tavaszt, és te mázoltad az égre a szivárványt.
Most erős vagyok, legyőzhetetlen, jöhet bármi. Most bátor vagyok, mert te rám adtad a páncélt, és a kezembe a kardot. Most már nem félek semmitől, mert tudom hogy te velem vagy. Most már tudom hogy van, aki vigyáz rám, aki segít, aki bátorít, támogat. Már van értelme az életnek.


Mert vagy.


♥

NA EBBŐL ELÉG ~Liz

Érettségi ezerrel, köszönöm a drukkolást DE most nem erről akarok beszélni, hanem erről:

http://gyertyalang.hu/gyertyagyujtas.php?kiert=94303

Ez mi a jó retkes faszom bazdmeg? Mi ez?! Nem hiszem el… Én ezt nem tudom felfogni, nekem most lett elegem az emberiségből…

A hétvége során elhunyt egy ismerősöm. 17 éves fiatal lányka, egy suliba jártunk és egy autó balesetben életét vesztette. Egy rokona kitette a képét ,, Nuygodj békében" felírattal. Rendben ezt megértem, elvégre nehéz mindenkivel tudatni a szörnyű hírt, megértem a közösségi oldalon való közlését távoli ismerősök és barátok számára, én is innen értesültem róla, konkrétan az iskolám csoportjából. De… Az már sok, hogy az emberek elkezdik aláírni, hogy ,, Nyugodj békében" … Szerintetek ezt a halott személy majd elolvassa? Facebook kommentekben kell megemlékezni róla? Mi lenne ha meglátogatnád a kurva sírját és gerinces élőlény módjára (mert az vagy!) ott tennéd a tiszteleted. Én értem, hogy a virágot és a könnyeket se látja egy elhunyt, de basszus az gesztus! Ez? Kommentbe írod neki, hogy nyugodj békében? Akkor legalább részvétem, vagy maradjon erős a család esetleg ilyesmit kéne, ami kifejező valamennyire.

Ez a link meg… Nem tudom felfogni. Közösségi oldalt indítottak halottaknak és likeok helyett itt a virtuális gyertyát gyűjtik rá. Menjél el baszd meg, keresd fel a nyughelyét és gyújts számára egy igazi gyertyát! Vagy ha ezt nem tudod megoldani gyújts bárhol, miközben megemlékezel róla, de könyörgöm! Ne csináljunk már ebből is online divatot! Ez nem mérvadó, ez nem módi, nem normális emberek hahó! És vígan hirdeti magán az oldal, hogy ,, Tölts fel te is képet!"… Mert így kell életben tartani egy szeretted emlékét… A neten. Gratulációm!

És ez már nem a halott témához tartozik, de szeretném betűzni ezt a szövegrészt itt lent, mert nagyon sokat elmond helyettem:

messenger screenshotok, kitalált chates beszélgetések, panaszkodás arról hogy nem ír de látta, panaszkodás arról hogy nem is ír és nem is látta. érzelmes beszélgetések a facebookon, viberen. hahó gyerekek, ti tudjátok hogy ez nem a valóság? komolyan sírni a gép előtt? kiönteni a szíved, elmondani az érzéseid laptop előtt ülve és billentyűket nyomogatva? elmondani legnagyobb titkaidat a messengeren? barátságot, szerelmet indítani az érintőképernyős telefonodon? megismerni valakit 10 emojiból? összetörni egy hangulatjel nélküli mondattól, és félre érteni? csak nézzétek meg magatokat külső szemmel, hát nem nevetséges? ez lenne a mi generációnk? ha így haladunk össze jöhetünk a saját laptopjainkkal és telefonjainkkal. mert ez nem emberi, nem is látod őt, nem érzed őt. nem lenne jobb egy bárban ülve, jeges colát kortyolgatva megszólítani egy kedves lányt? vagy ott fogsz mellette ülni és ráírsz facebookon? lassan ott tartunk hogy élőbe rá se merünk nézni a másikra, az egész életet, kapcsolatfelvételt belesűrítjük egy érintőképernyős telefonba. néha letehetnétek azt a szart, körülnézhetnétek és odaülhetnétek a mellé aki szimpatikus és bemutatkozni. ja de várjunk biztos hülyének nézne nem? hát el mondom; ez a normális. néha letehetnétek azt a szart, és ahelyett hogy szomorú és sírós emojikat küldözgettek a srácnak aki tetszik, elmehetnétek hozzá bekopogtathatnátok azon a rohadt ajtón és talán élőbe is megbeszélhetnétek mi a gond. és néha letehetnétek azt a szart és ahelyett hogy az írjátok felváltva egymásnak hogy "unatkozok" "ja én is", elmehetnétek a másikhoz megnézni egy filmet. Azért kaptuk a kezünkbe ezeket az eszközöket hogy kényelmesebbé tegyük az életünket, nem pedig azért hogy ezeket tegyük az életünkké.