2015. május 11., hétfő

[cím nélkül] ~ Letti



Az én szivárványom szürke volt. Az én fáim tavasszal sem hoztak virágot. Az én cigarettám savanyú utóízt hagyott maga után. Az én arcom átlagos volt, könnyen felejthető, mosolyt nélkülöző. Az én kezeim aprók, és gyengék voltak. Az én fülem süket volt, nem hallotta a zenét. Az én hangom rekedtes volt, és fájt ha hallatnom kellett. Az én szemeim már nem látták a szépet, a színeket.
Az én agyam nem volt képes feldolgozni az információt, csak elsuhantak mellette a fontos dolgok. Az én szívem üres volt, tele hegekkel, és még vérző sebekkel. Az én lelkem elfáradt, a lábaim megbicsaklottak, összerogytak alattam minden lépésnél. Az én elmém meggyötört volt, az én helyzetem kilátástalan. Az én napjaim egyhangúak voltak, szürke monotonitás jellemezte őket.



Aztán jöttél.


A szivárványom már nem nélkülözi a színeket. A fáim bőségesen ontják magukból a virágot. A cigarettám már rózsaszínű füstöt ereget. Az arcom kivirult, kisimult, és állandó kelléke a mosolyom. A kezeim aprók, de erősebbek. A fülem a leghalkabb suttogást is hallja, a zenébe élet költözött, a szöveg már nem folyik egybe. A hangom élettel telt meg, és már az okoz fájdalmat ha nem nevethetek. A szemeim már látják a világ apró csodáit.
Az agyam csak a fontos dolgok körül forog, a gondolataim vidám dolgok körül forognak. A szívem megtelt, a hegek fakulnak, a vérző sebeket ellátták. A lelkem új erőre kapott, a lábaim már biztosan tartanak. Az elmém kitisztult. A napjaimnak új értelme van.


Mert jöttél.


Mert te vagy az, aki új értelemmel töltötted meg a napjaimat, te gyógyítottad be a szívem sebeit, te töltötted meg vidámsággal az agyam. Te törölted le a könnyeimet, te késztettél nevetésre, te mutattad meg nekem a zene szépségét újra. Te fogtad a kezem, és karoltál át ha összerogytak a lábaim. Te simítottad végig az arcom, te hoztad el a tavaszt, és te mázoltad az égre a szivárványt.
Most erős vagyok, legyőzhetetlen, jöhet bármi. Most bátor vagyok, mert te rám adtad a páncélt, és a kezembe a kardot. Most már nem félek semmitől, mert tudom hogy te velem vagy. Most már tudom hogy van, aki vigyáz rám, aki segít, aki bátorít, támogat. Már van értelme az életnek.


Mert vagy.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése