rám tört egyfajta depresszió, én sem tudom hogy miért. nem történt semmi ami kiválthatta volna, egyszerűen csak itt van, itt lebeg egy fekete kibaszott felhő a szemeim előtt ami rontja az összképet, és rossz kedvet csinál. nevetek persze, azon ami vicces, és jól érzem magam társaságban, de amikor egyedül maradok...
akkor eltörik bennem valami, akkor egyedül érzem magam, hogy senki sem áll mellettem, és ez így is lesz amíg csak élek... nem tudom mért van ez. a napi 4-5 óra alvásom lecsökkent 2-3ra, szóval egy kibaszott zombi vagyok. de miért... ?
le kell szoknom a cigiről. persze nem magamtól, orvosi utasításra, mert a kórházi zárójelentés ezt üvölti. hülyeség. ezt mondja mindenki mióta rászoktam. nehéz lesz, de meg kell vívnom ezt a csatát magamért.
nyelvvizsgázom. április 27-én, dunaújvárosban, egyenlőre csak a szóbelit teszem le, nekem az a nehezebb. vitáznom is kell majd, angolul :'D vicces lesz...
négy belső vizsgám lesz év végén. (kémia-szóbeli-14 tétel, földrajz-írásbeli-35 tétel, töri-szóbeli és írásbeli-12 tétel, német-szóbeli-7 tétel) és kurvára sehol sem tartok még a tételek kidolgozásával... pedig az anyagok megvannak hozzá...
összevesztem két barátnőmmel is, elég csúnyán... de nem érzem magam hibásnak semmilyen tekintetben.
írtam régebben, hogy fogok írni egy bejegyzést az életemről, tabuk nélkül. nem fogok. nem miattatok, veletek semmi gond sincs. csak egyszerűen megtanultam, hogy ha valakivel őszinte vagy akkor az utána ellened fordul, vagy elhagy, mintha soha nem is lettél volna.
nagy vonalakban : szar életem volt, tele halállal, és fájdalommal, és az a mocsok kaszás aki azóta az alárendeltem mindig azokat vette el tőlem akiket a legjobban szeretek/szerettem... (legutóbb az unokatestvéremet... 37 éves volt...)
olyanok miatt vertek meg alsóban, amikről nem tehettem, és utána én voltam hazugnak kikiáltva. egyszer még a szemüvegemet is eltörték.
apa mindig háttérbe szorított más gyerekek miatt, semmit sem törődött velem 17 év alatt. semmit. azt sem tudja mi a kedvenc színem. (Y)
erről ennyit...
és a sok szar ellenére ami velem történt/történik még mindig képes vagyok meglátni a szépet. ahogyan a hó elolvad a kezemben, vagy az arcomba csap, és megáll egy pehely a kabátomon, vagy a hajamon... ahogy az ujjaim kipirulnak a hidegtől, ahogy a viharos szél őrült módjára tépi a hajam, és játszik vele, hogy aztán hidegen ejtse vissza a hátamra azt... látni egy őszinte mosolyt a sok bájvigyor között... ülni a kádban, a forró habos vízben, cigizni, a habba hamuzni, nyakig elmerülni benne, és úgy maradni amíg szép lassan kihűl. látni egy kismadarat a párkányon, ahogy ennivaló után kutat, és hallani az apró szárnyak hangjait, ahogy elrepül... érezni ahogy hideg esőcseppek csapódnak a testemnek, elmossák az arcomról a kínt, és a bánatot...
ha szomorú/boldog vagyok csak szimplán elmegyek zuhanyozni, és a hangulatomnak megfelelő zenét teszek be. ha szomorú vagyok akkor ez a zene vagy a halott kedvesemre emlékeztető "Your guardian angel" című szívszaggató melódia, ami a mi számunk volt, vagy egy Evanescence szám, amit torkom szakadtából lehet üvölteni. ha boldog vagyok, akkor valami seggrázós party zene, és persze olyan számok amik Lizára, és a sok faszságunkra emlékeztetnek.
szeretem meglátni a szerelmet, a kavargó csokoládé mélyén, szeretem ahogy összekulcsolja az ujjainkat, vagy ahogy a kezei a derekamra simulnak, miközben közel húz magához. szeretem amikor csak fekszünk egymás mellett, ő átkarol, és én a mellkasára hajtom a fejem. hallgatom a szívverését, közben az arcát figyelem. ő ott van velem, és barna szemeivel önmagát kutatja bennem. ott vagyunk egymásban...
szeretem amikor lágyan megcsókol, mikor óvatosan átölel, szeretek hozzábújni, érezni az illatát, mikor egyszerre ver a szívünk, mikor bőr ér a bőrhöz... szeretem mikor elgondolkodva az ujjaimmal játszik, mikor megsimogatja az arcom... szeretem mikor gyengéd...
és persze szeretem, mikor őrült módjára egymásnak esünk, mikor egy kézmozdulattal leszedi rólam a fűzőt, mikor kínzó lassúsággal, apró puszikkal halad a nyakamtól egészen a dekoltázsomig, mikor a nyakamba harap, és maga alá dönt. szeretek a nyakába vagy az ajkába harapni, szeretem csókolni... (ezt inkább abbahagyom XDD)
szeretem akkor is mikor szomorú, vagy épp dühös (olyankor a legszexibb:$) mert tudom, hogy én vagyok a vigasz számára, a fény az éjszakában, hiszen ugyanezt jelenti ő is nekem. ő a megmentőm, az egyetlen (Lizán és Édesanyámon kívül) akiért életben vagyok még. szeretem amikor vidám, olyankor olyan mint egy kisfiú, és mivel egyikünknek sem volt túl boldog gyerekkora ilyenkor én is kislánnyá transzformálódok mellette.
szeretem amikor órákig veszekszünk arról hogy ki szereti a másikat, és olyan makacsok vagyunk hogy egyikünk sem adja fel. szeretem amikor lelket önt belém, amikor hülyéskedünk...
szeretem azt, aki, minden egyes porcikáját, és minden apró mozdulatát szeretem.
ő a lelkem másik felének a birtoklója.
szeretem Őt, mint még soha senkit! ♥
szóval, te! te kibaszott mocskos szemétláda akit életnek neveznek! most kurvára figyelj! golyóálló vagyok, lelőhetsz, a padlóra taszíthatsz, de ha felkelek akkor kurvára minden erődből fuss! lőj másra te mocsok!
mára ennyi, most templomba kell mennem (kötelező húsvéti mise, képzelhetitek mennyire fogom élvezni.... kurrrrrrrrrrrrvára.... (N))
jót ne halljak rólatok!
sziasztok :3
Letti x.o.
2013. március 31., vasárnap
2013. március 20., szerda
"élmény"beszámoló ~ Letti
páran gondolom olvashattátok hogy kórházban voltam hétfőtől egészen ma kora délutánig. hát gyerekek, ez valami fergeteges volt :D komolyan
már magában tökölről eljutni törökbálintig nem egyszerű, szerencsére az egyik szomszédunk arra jár dolgozni, szóval bevitt minket Anyuval addig. lazán két órával a betegfelvétel előtt értünk oda, de nem kellett kilencig várnunk, max egy fél órát vártunk mire jött egy kedves ápolónő (utóbb kiderült egy hárpia) elintézte hogy hamarabb felvegyenek :'D akkor úgy éreztem, hogy minden oké, de később semmi sem lett az
mikor kiderült hogy kórházba kell mennem a kedves édesapám azzal nyugtatott meg, hogy ő örökölt egy olyan betegséget aminek az a lényege hogy a tüdőmben a hörgőcskék, a pici léghólyagok elpattannak, egyre nagyobb hólyagok nőnek helyette, ezáltal csökken a légzőfelület térfogata, és 40 évesen már lépcsőzni sem tudok majd. kedves, nemdebár? ezen stresszeltem egy hétig mielőtt bementem, csomó rokonom dolgozik/dolgozott nővérként, ápolónőként, ők is meséltek eléggé mici dolgokat a magyar egészségügyről, szóval képzelhetitek hogy milyen állapotban mentem be...
ahogy bementünk már reggelit is kaptam, egy négyágyas kórteremben helyeztek el, én voltam az első, én választhattam először ágyat. az a kibaszott kórterem olyan hideg volt, hogy két cicanadrággal, dupla zokniban, póló+vékonypulcsi+vastagpulcsi+köntösben ültem két takaró alatt, és remegtem. rögtön a reggeli után röntgenre kellett mennem, aztán terhelésre.
három terheléses vizsgálatot csináltak, első nap futnom kellett hat percet, futópadon (azt hittem megdöglök, még mindig be van durranva mindkét vádlim), utána fújkálnom egy tüdőtérfogatvizsgáló gépecskébe, második nap egy sóoldatos párát kellett belélegeznem, szintén hat percen át, megint fújkálás, ma pedig valami nemtudommit, de az sem volt túl kellemes. a só kicsípte a számat, legalább húsz percen keresztül köhögtem tőle, de utána kaptam ventolint (tudjátok, az asztmásoknak van ilyen inhalátora, na, abból pedig ventolint fújnak be maguknak, ami kicsapja a hörgőket, és utána semmi bajod nincs, vége a nehéz légzésnek) amitől beszédültem, jobb mint a fű esküszöm :D
első nap elég antiszoc voltam, kiderült hogy ha valamelyik terhelés pozitív lesz akkor csinálnak majd egy hörgőtükrözést (altatás -> 30-40 centis cső le a hörgőkbe -> kukucska -> légcső felsértése, stb -> ébresztés, megfigyelés, nem ehetsz nem ihatsz reggeltől estig, stb) és persze hogy nem hagyhatom el az épületet, nem mehetek ki az udvarra, szóval azt hittem hogy nem is tudok majd cigizni, de megoldottam :D összehaverkodtam két ott vendégeskedő anyukával, és velük járkáltam ki bagózni. úgy suhantunk a folyosókon mint a szellemek, és csak suttogni mertünk, nagyon féltünk hogy lebukunk XDDD mint az áltisisek XDDDD igazából az egész kórház területén nem lehetett volna cigizni, de a nővérek is kimászkáltak (és a 3-4 éves ordító gyerekekre rázárták az ajtót miközben ők vígan bagóztak kint...) úgyhogy nagyon leszartam hogy mit szabad és mit nem. szóóval az első napon kaptam két szobatársat, két kislányt, nagyon aranyosak voltak, nagyon megszerettem őket :) Ricsi (Ő a mostani barátom :$) tartotta bennem a lelket telefonon és Facebookon keresztül, szóval a nap végére egész jól voltam :)
a második nap kicsit jobban telt, bár az ébresztés kibaszott kellemetlen volt ("GEORGINA FELKELNI, PISILNI KÉNE" ordítás a kibaszott dobhártyám kellős közepébe, aztán egyből vérvétel, és lebaszás hogy mért hívom fel Anyut :'D basszátok meg...)
Ricsi már délre bent volt nálam, miközben ott volt muszáj voltam vizsgálatokra járkálni, kaptam ugye ventolint amitől beszédültem, és Ricsi karjaiban dülöngélve röhögtem mindenen :DDD Kedvesem kiszöktetett cigizni, elég izgi volt az a hét óra amit együtt töltöttünk, nem részletezném ha nem bánjátok. :$ háromszor szóltak ránk hogy "gyerekosztályon vagytok fiatalok" :'D csak enyhén estünk egymásnak, de hakuna matata
estefelé Bátyám is benézett, hozott nekem életmentő mekis sajtbureszt, meg felvidított egy kicsit, Ricsivel együtt :) annyira jó vele, annyira szeretem... olyan mintha én lennék farokkal, mellek nélkül :3 csak a zenei ízlésünk nem egyezik, de ez nem egy nagy was ist das szerintem :D na jó, ez nem a reklám helye, boldog vagyok, kész, kussolok. :$
a harmadik nap elejére nagyon fáradt voltam, átaludtam a reggelit konkrétan, és a terheléses nőci keltett hogy mennem kéne szívni :'D azzal hülyült hogy jó cucc, meg hogy csomagol majd otthonra, berakom a VP-be és ihaj :D ő volt az egyetlen jó fej emberke az összes közül :) mikor a doktornőm bejelentette hogy mehetek haza elsírtam magam, konkrétan a vécébe zárkózva bőgtem, és telefonáltam Anyunak hogy induljon kurvagyorsan :DDDDD lehet hogy gyengeség, de nagyon megkönnyebbültem hogy nem kell több időt a fertőtlenítőszagban, agyhalott zombiként kezelve eltöltenem :3
a kaja végig szar volt, áldom a szerencsémet, hogy vittem be magammal nasikat, meg üccsikét, mert anélkül nem éltem volna túl. meg persze Bátyus életmentő sajtburgerei nélkül :DDDDD a nővérek agyhalottként kezeltek, egyedül a terheléses csajszi nem.
még mielőtt megtudtam hogy hazamehetek a legnagyobb depresszióm és önsajnálatom közepébe kik jöttek a gyerekosztályra? KIBASZOTT BOHÓCOK. gyerekkorom óta rettegek a bohócoktól, szóval menekültem mindenfelé :D ültem egy kis izé széken, a köcsög meg mögém állt és pofázott nekem hogy menjek már arrébb, mire kőkemény pillantással ránéztem, és azt mondtam, hogy "gyerekkorom óta gyűlölöm a bohócokat, és nem fogok azért arrébb menni, hogy maga jobban érezze magát, nem is szimpatikus, úgyhogy kurvára kuss legyen, és takarodjon a hátam mögül" a csávó utána kussolt ám rendesen :'D rám sem mert nézni
aztán közölték hogy hazajöhetek, mindhárom terhelés negatív lett, és le kell szoknom a cigiről :'D meg a faszt. Anya és egy nagybátyám eljöttek értem kocsival, és végre-végre itthon vagyok. :)
magyar egészségügy... *köp*
erről ennyit.
képek :
már magában tökölről eljutni törökbálintig nem egyszerű, szerencsére az egyik szomszédunk arra jár dolgozni, szóval bevitt minket Anyuval addig. lazán két órával a betegfelvétel előtt értünk oda, de nem kellett kilencig várnunk, max egy fél órát vártunk mire jött egy kedves ápolónő (utóbb kiderült egy hárpia) elintézte hogy hamarabb felvegyenek :'D akkor úgy éreztem, hogy minden oké, de később semmi sem lett az
mikor kiderült hogy kórházba kell mennem a kedves édesapám azzal nyugtatott meg, hogy ő örökölt egy olyan betegséget aminek az a lényege hogy a tüdőmben a hörgőcskék, a pici léghólyagok elpattannak, egyre nagyobb hólyagok nőnek helyette, ezáltal csökken a légzőfelület térfogata, és 40 évesen már lépcsőzni sem tudok majd. kedves, nemdebár? ezen stresszeltem egy hétig mielőtt bementem, csomó rokonom dolgozik/dolgozott nővérként, ápolónőként, ők is meséltek eléggé mici dolgokat a magyar egészségügyről, szóval képzelhetitek hogy milyen állapotban mentem be...
ahogy bementünk már reggelit is kaptam, egy négyágyas kórteremben helyeztek el, én voltam az első, én választhattam először ágyat. az a kibaszott kórterem olyan hideg volt, hogy két cicanadrággal, dupla zokniban, póló+vékonypulcsi+vastagpulcsi+köntösben ültem két takaró alatt, és remegtem. rögtön a reggeli után röntgenre kellett mennem, aztán terhelésre.
három terheléses vizsgálatot csináltak, első nap futnom kellett hat percet, futópadon (azt hittem megdöglök, még mindig be van durranva mindkét vádlim), utána fújkálnom egy tüdőtérfogatvizsgáló gépecskébe, második nap egy sóoldatos párát kellett belélegeznem, szintén hat percen át, megint fújkálás, ma pedig valami nemtudommit, de az sem volt túl kellemes. a só kicsípte a számat, legalább húsz percen keresztül köhögtem tőle, de utána kaptam ventolint (tudjátok, az asztmásoknak van ilyen inhalátora, na, abból pedig ventolint fújnak be maguknak, ami kicsapja a hörgőket, és utána semmi bajod nincs, vége a nehéz légzésnek) amitől beszédültem, jobb mint a fű esküszöm :D
első nap elég antiszoc voltam, kiderült hogy ha valamelyik terhelés pozitív lesz akkor csinálnak majd egy hörgőtükrözést (altatás -> 30-40 centis cső le a hörgőkbe -> kukucska -> légcső felsértése, stb -> ébresztés, megfigyelés, nem ehetsz nem ihatsz reggeltől estig, stb) és persze hogy nem hagyhatom el az épületet, nem mehetek ki az udvarra, szóval azt hittem hogy nem is tudok majd cigizni, de megoldottam :D összehaverkodtam két ott vendégeskedő anyukával, és velük járkáltam ki bagózni. úgy suhantunk a folyosókon mint a szellemek, és csak suttogni mertünk, nagyon féltünk hogy lebukunk XDDD mint az áltisisek XDDDD igazából az egész kórház területén nem lehetett volna cigizni, de a nővérek is kimászkáltak (és a 3-4 éves ordító gyerekekre rázárták az ajtót miközben ők vígan bagóztak kint...) úgyhogy nagyon leszartam hogy mit szabad és mit nem. szóóval az első napon kaptam két szobatársat, két kislányt, nagyon aranyosak voltak, nagyon megszerettem őket :) Ricsi (Ő a mostani barátom :$) tartotta bennem a lelket telefonon és Facebookon keresztül, szóval a nap végére egész jól voltam :)
a második nap kicsit jobban telt, bár az ébresztés kibaszott kellemetlen volt ("GEORGINA FELKELNI, PISILNI KÉNE" ordítás a kibaszott dobhártyám kellős közepébe, aztán egyből vérvétel, és lebaszás hogy mért hívom fel Anyut :'D basszátok meg...)
Ricsi már délre bent volt nálam, miközben ott volt muszáj voltam vizsgálatokra járkálni, kaptam ugye ventolint amitől beszédültem, és Ricsi karjaiban dülöngélve röhögtem mindenen :DDD Kedvesem kiszöktetett cigizni, elég izgi volt az a hét óra amit együtt töltöttünk, nem részletezném ha nem bánjátok. :$ háromszor szóltak ránk hogy "gyerekosztályon vagytok fiatalok" :'D csak enyhén estünk egymásnak, de hakuna matata
estefelé Bátyám is benézett, hozott nekem életmentő mekis sajtbureszt, meg felvidított egy kicsit, Ricsivel együtt :) annyira jó vele, annyira szeretem... olyan mintha én lennék farokkal, mellek nélkül :3 csak a zenei ízlésünk nem egyezik, de ez nem egy nagy was ist das szerintem :D na jó, ez nem a reklám helye, boldog vagyok, kész, kussolok. :$
a harmadik nap elejére nagyon fáradt voltam, átaludtam a reggelit konkrétan, és a terheléses nőci keltett hogy mennem kéne szívni :'D azzal hülyült hogy jó cucc, meg hogy csomagol majd otthonra, berakom a VP-be és ihaj :D ő volt az egyetlen jó fej emberke az összes közül :) mikor a doktornőm bejelentette hogy mehetek haza elsírtam magam, konkrétan a vécébe zárkózva bőgtem, és telefonáltam Anyunak hogy induljon kurvagyorsan :DDDDD lehet hogy gyengeség, de nagyon megkönnyebbültem hogy nem kell több időt a fertőtlenítőszagban, agyhalott zombiként kezelve eltöltenem :3
a kaja végig szar volt, áldom a szerencsémet, hogy vittem be magammal nasikat, meg üccsikét, mert anélkül nem éltem volna túl. meg persze Bátyus életmentő sajtburgerei nélkül :DDDDD a nővérek agyhalottként kezeltek, egyedül a terheléses csajszi nem.
még mielőtt megtudtam hogy hazamehetek a legnagyobb depresszióm és önsajnálatom közepébe kik jöttek a gyerekosztályra? KIBASZOTT BOHÓCOK. gyerekkorom óta rettegek a bohócoktól, szóval menekültem mindenfelé :D ültem egy kis izé széken, a köcsög meg mögém állt és pofázott nekem hogy menjek már arrébb, mire kőkemény pillantással ránéztem, és azt mondtam, hogy "gyerekkorom óta gyűlölöm a bohócokat, és nem fogok azért arrébb menni, hogy maga jobban érezze magát, nem is szimpatikus, úgyhogy kurvára kuss legyen, és takarodjon a hátam mögül" a csávó utána kussolt ám rendesen :'D rám sem mert nézni
aztán közölték hogy hazajöhetek, mindhárom terhelés negatív lett, és le kell szoknom a cigiről :'D meg a faszt. Anya és egy nagybátyám eljöttek értem kocsival, és végre-végre itthon vagyok. :)
magyar egészségügy... *köp*
erről ennyit.
képek :
 |
| zöld szemének átható pillantása a végzetedig kísér ... |
 |
| ... olvas a tekintetedből, előtte nem lehet titkod ... |
 |
| ... ha egyszer rabul ejt, többet nem ereszt, hisz ő a káosz szolgája, a Sátán alávetettje ... |
 |
| ... majd belefásul az életébe, és egy halálos csókot nyom az ajkadra, mellyes lezárja életed borítékját ... |
 |
| ... Kedvese előtt felfedheti az igazi valóját, Ő az ki megérti, és támogatja mikor a problémák sűrű köde a feje felé ereszkedik, sűrű, áthatolhatatlan fergeteg ez, melyben nincs élő, és nincs holt ... |
 |
| ... Kedvese előtt az lehet, akinek született ... |
 |
| ... vad, állatias vonzerő ez, melyben nincs uralkodó és alávetett fél ... |
 |
| ... csak ilyenkor lehet önmaga, mindennemű elutasítás, viszolygás nélkül ... |
 |
| ... csak ilyenkor ülhet ki sápadt, vékony arcára egy ragyogó mosoly ... |
 |
| ... csak ilyenkor viccelődik, mert más nem értheti a beteges humorát ... |
 |
| ... majd csókol, ölel, és szeret. Mindörökké! |
 |
| Zöld szemében átható pillantása a végzetedig kísér, mosolya fájdalmas emléket éget az agyadba, majd felemészt a lénye. |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)