úgy érzem most megint eljött az ideje egy nyílt levélnek.
nem tisztellek. csodálkozol rajta? tettél valami olyat, ami rászolgál a tiszteletre? ugye, hogy nem?
nem tekintelek tanárnak. hogy miért? mert nem tanítasz semmit. bizony.
nem bírok rád nézni anélkül hogy ne fordulna fel a gyomrom.
nem bírok bemenni az órádra anélkül, hogy le ne rágnám a körmöm, hogy ma vajon mi miatt kell ordítanom veled, és éreztetni hogy valami nem stimmel veled.
rászolgáltál az utálatomra. beszarás, ember hogy mit meg nem engedsz magadnak. én értem hogy képző, én értem hogy diploma, és? dolgoztál valaha valamit, ami cseppet is fizikainak mondható a mappácskád cipelésén kívül? álltál te valaha 12 órát? pakoltál te valaha nehéz kartonokat még este 10kor is?
én igen, barátom, vasárnap esténként ez a programom egészen 10ig. csodálkozol, hogy hétfőnként néha nem érek be a tetves óráidra? néha, mert kényszerítem magam, hogy 5-6 óra alvás után bevonszoljam magam, és teljesítsek. csoda, hogy néha többre van szükségem, és nem arra hogy lehúzz az életről?
mert lehúzol. úgy bírálod a munkáinkat, hogy fogalmad sincs mikről szólnak, nem ismered a munka mögött rejtőző embert. számodra csak nevek vagyunk a papíron, számok a kibaszott listán. fogalmad sincs mekkora sebeket tudsz ejteni egy ember lelkén a puszta szavaiddal.
de velem rábasztál, barátom.
nem érdekel a piszkálódásod. akkor is azt fogom csinálni ami nekem tetszik, nem amit te elképzelsz az én ötleteim alapján. nem fogom többet addig csinálni a feladatot, amíg nem olyan mint a te fejedben.
nem érdekelnek a sértéseid. tőlem mondhatod hogy lusta vagyok, mikor nincs kedvem a 25. apró szar részletet átvariálni, ami neked nem tetszik. te dolgozol mondjuk 40 órát hetente. maximum. igaz, én csak huszat, de arra is a szabadidőmet áldozom fel, előtte pedig minden nap iskolában vagyok. neked szabad a hétvégéd. nekem szabad mondjuk a hétvégém negyede. neked csak heti 2x kell korán kelni. nekem 7 napból 6x. te ki tudod aludni magad, mert egy lelketlen szar vagy, és nem érdekel hogy mit teszel másokkal, bátran tiporsz mások lelkébe sáros acélbetétes bakanccsal. én nem tudom ezt megtenni, mert nem vagyok gép.
tőlem mondhatod, hogy szarok a munkáim, ha te vagy az egyetlen aki szerint szar.
tőlem elkezdhetsz személyeskedni, mert olyan kibaszott bátor vagy, hogy kihallgatod a privát beszélgetésemet, és utána ha egy ellenem folytatott vitában kezdesz alul maradni ezt hozod fel, mert már nem tudsz mivel érvelni, sőt, tudod hogy igazam van, de próbálod menteni a menthetőt. magadat minősíted, haverka, hogy egy utolsó tapló bunkó érzéketlen szar vagy. mert az vagy, barátom, akkora tapló mint ide Miskolc.
nem érdekelnek a felvetéseid, nem érdekel ha nem figyelsz rám, nem érdekel ha próbálsz megbuktatni, az sem érdekel hogy törvénytelen módszerekkel zársz le félévkor a rosszabb jegyre. elárulok egy titkot : attól hogy a főnököd régi jó barátod, és megszánt egy állással mikor szarban voltál még nem vagy kiskirály. csak kapirgálsz a szemétdombon, és találtál egy szemet. de csak egyet.
őszintén, néha sajnállak. végignézek a buta arcodon, hallgatom a hülye indokaidat, nézem a hisztidet, ami néha rosszabb mint egy öt éves kislányé, és valami megmozdul bennem... ha most egy fantasztikumokkal teli filmben lennénk már úton lenne két hobbit hogy bebasszon a vulkánba, te kis nyüsszögő tetszhalott. (Szirmai Gergelyt idéztem) viccen kívül sajnálom, hogy anyád sem szeretett, elhagyott a csajod, meg hogy az apád dicsfénye téged elhalványítva háttérbe szorít, meg hogy gerinc nélkül nőttél fel, biztos szar lehetett, de ez nem jogosít fel arra hogy különbnek érezd magad nálunk, mert már most több élettapasztalatom van mint neked, és jobb ember vagyok nálad. miért? mert én az arcodba üvöltöm ha valami szar, és nem sunnyogok el a hátad mögött panaszkodni a nagyobbnak. mert van bennem tartás. meg szépérzék, ami beléd nem sok szorult. te utolsó fasz.
remélem, egyszer évek múlva találkozunk majd. én hol leszek akkor? jól menő cégem lesz, valószínűleg külföldön, olyan autókkal fogok járni amiket te el sem tudsz képzelni, és csillagászati összegeket fogok keresni. kiegyensúlyozott lesz a családi életem, férjem lesz, és gyerekeim. te hol leszel akkor?
valószínűleg még mindig egy omladozó iskolában fogod kísérteni a diákok lépteit, és az egyetlen amire fel fogsz tudni vágni, hogy '96os PS-t használsz, és az előző iskoládban sokat ríkattad meg a diákokat.
gratulálok! ez aztán az élet, barátom!
fenyegethetsz. sértegethetsz. személyeskedhetsz. szidhatsz. utálhatsz. kibeszélhetsz. nézhetsz rám csúnyán. nem érdekel hogy mit gondolsz addig amíg a gondolataid velem kapcsolatosak.
utóiratként : ISTEN NEM SZERETI A BŰNÖSÖKET!
második utóiratként : REMÉLEM A POKOLBAN FOGSZ MAJD MEGROHADNI HA BELEDÖGLESZ A MAGÁNYBA, KÖCSÖG!
viccen kívüli utóirat : én akkor sem kívánok neked semmi rosszat. mondjuk levegőt sem. de nyugodj meg, az élet majd visszaadja neked ezt a sok szart amit keversz. mert te kevered, nem mi. te utolsó féreg szar :)
Au Revoire!
