Szerintem senkinek sem kell ecsetelnem, mennyire lehangoló tud lenni az a bizonyos másnap. Ember… komolyan mondom, hogy lehánytam a saját cipőm. Az estém teljes egészében kiesett, csak halvány részletek vannak meg a buli emlékeiről, na meg arról a dögös kis kurváról. Ehh, mi is lehetett a neve? Na mindegy, többet úgy sem látom.
Kábán előkotrom a cigitárcám midenféle, ismeretlen eredetű alkohollal leöntött farmerom zsebéből, de a gyújtó már nem hajlandó előkerülni. A szemét. Muszáj lesz lerántanom valakit egy kis tűzzel.
Kócos hajamat feszülten fésülgetem az ujjaimmal egy megfelelő alany után pásztázva szemeimmel. Meg is van. Kiiszom az utolsó cseppeket a sörösdoboz aljáról, majd lustán ellökve magamat a megálló falától megindulok a leányzó felé. Még oda sem értem, de már felfigyel rám. Megállok előtte és megköszörülöm a torkom.
- Bocsi, tudnál adni tüzet?
- Nem dohányzom, szerintem elmondtam egy párszor az este... - mosolygok rá bűnbánóan. Utolsó patkány. Már most nem emlékszik rám.
- Tényleg?
- Tényleg. Cindy vagyok, a lány akit el akarsz venni. Háromszor ordítottad a fülembe hogy gyere hozzám az este folyamán. Mellesleg ugyanennyiszer lefektettél, és ugyanennyi órán keresztül bőgtél az ölemben mint egy kisgyerek. Ez sincs meg?
Zavartan ráncolom a szemöldököm, már most megbántam az egészet. Így másodjára is végignézve rajta valóban annak a jó lány fajtának látszik. Akkor hogy a nyanvad pokolba sikerült megdöntenem? Már, ha igazat mond és nem csak húzza az agyam… na meg én sírni? Ch, ez a picsa szórakozik velem. Arra figyelek fel, hogy idegességemben sebesre haraptam az ajkam belső felét. Hosszan elnyújtva sóhajtok, hogy kissé lenyugtassam magam. A számba véve a cigit egyik kezemet zsebre vágom, a másikkal hírtelen elkapom a lány álát, tenyerem közé szorítom és az ég felé fordítom az arcát. Koncentrálva próbálok emlékezni a vonásokra, de nem… semmi.
- Összekeversz valakivel. Gőzöm sincs ki vagy.
- Eressz el vagy lekapom a fülcimpád. - jókedvemnek még ez a féreg sem képes véget vetni, jót szórakoztam vele, megünnepeltem a diplomámat. Mikor végre elengedi az arcom tompa, sajgó fájdalom marad az ujjai nyomán. - Anyád alkoholista lett, és az elvonóról kijőve a halálba itta magát. Apád nevelt fel titeket a húgoddal, de elég szarul ment neki. Mindig ilyen vagy részegen? Elcsábítod szerencsétlen kislányokat, aztán elsírod nekik az életed, reméled hogy megsajnálnak, hogy még egyszer lefektetheted őket? Nos, nálam bejött, de csak egyszer, nem voltál nagy szám, drága barátom.
Izzad a tenyere, és a homlokán is gyöngyözik a jele, hogy most kellemetlen helyzetbe hoztam.
Az apám és az anyám, a húgom… Ezeket tényleg én meséltem volna neki?
Dühödten szorítom ökölbe a kezem, hosszasan bámulom a talpam alatti betont, túl sokáig is maradok szótlan. Felsandítva rá a lelkem legmélyebb pontjáról jövő düht vetítem rá a tekintetemmel. Ez a kiscsaj játszik velem, és élvezi. Bizonyára ez az elégtétel a görbe esténk miatt.
- Most megüsselek, vagy inkább csókoljalak meg?- Szórakozott, romlott vigyor húzodik az arcomra, szinte röhögök saját magamon, pedig a helyzetem cseppet sem mulatságos.- Pimasz kis boszorka vagy, meg kell hagyni.
- Igen, már ezt is hallottam. Mikor is, várj? - elgondolkodva a mutatóujjamat a számhoz emelem. - Ja, igen, miután megkértél hogy fenekeljelek el. - alattomos mosollyal fürkészem az arcát. A levegő a tüdejében reked, egész testében remegni kezd, nem jön ki hang a torkán, csak tátog mint egy hal. Magamban mulatozok rajta, és mikor már nem bírom tovább tele szájjal nevetni kezdek. Mikor ütésre emeli ökölbe szorítom a kezét, és a háta mögé csavarom. Vészjósló hangon suttogok a fülébe.
- Nem ajánlom, mert sokkal erősebb vagyok mint te. Ebben a kalandban én vagyok az uralkodó fél, te pedig az alávetett. Én ütök, te tűrsz, és élvezed. A csók jöhet, az egész jó volt.
Meglepődve hüledezek, csak döbbenten sandítok rá a szemem sarkából és hatalmas szám ellenére valahogy nem találom a szavakat. Még, hogy tűrjem… na persze, kurva valószínű. Legnagyobb döbbenetemre akárhogy próbálom elrántani tőle a kezem, az sehogy sem sikerül.
- Na mostmár baromira felcsigáztál, hogy még is ki a picsa lehetsz. Elárulnád?- érzem magamon a lenéző tekintetet, érzem, hogy röhög rajtam és, hogy remekül mulat a helyzeten.
- Én vagyok az ördög. - suttogom a fülébe. Érzem hogy megmerevedik, és majdnem elhiszi amit mondok. Pár másodperc döbbent csend után nevetve elengedem. - Ugyan már! Nem az a fontos hogy igazából ki vagyok, hanem hogy te kinek látsz.
Megkönnyebbbülten dörgölöm meg a kiszabadult csuklóm. Felé fordulva mély levegőt veszek és lehűtöm magam. A fejem még mindig borzasztóan fáj. Kicsit megdörgölöm a halántékom.
- Ördögnek egyáltalán nem, habár egy földre szállt angyal sem vagy, az biztos- pimaszul elvigyorodok és közelebb lépve a lányhoz a tarkójára simítok.- Valóban nem fontos, hogy ki vagy, csak a neved érdekel. Ezúttal az eszembe vésem.
- Balgán azt hittem hogy felejthetetlen vagyok... de hát tévedni emberi dolog. - vigyorgok, felhúzom a pólóját, előkapom a töltőtollam és a hasára írom a számom, gyöngybetűimmel a Cindy nevet karcolom a bőrére, a szám alá. Frissen rúzsozott ajkaimmal épp csak egy centivel a boxer fölé cuppantok, és újra a kezembe veszem a pezsgőmet, mint reggelit. Kissé megrökönyödve néz rám.
Ez a kislány nagyon tud. Szinte ráz a hideg. Halkan felnevetek, ahogy végignézek magamon, majd rátekintve finoman végigsimítok az arcán kézfejem élével.
- Ne menj messzire, úgy is megtalállak.- a derekánál fogva magamhoz vonom, szolíd csókot lehellek az ajkára, majd eleresztve őt felszállok a beérkező vonatomra. Csodálva nézem az elsüvítő, összemosott körvonalát.
Valahogy hiányzik. A vonatról még utánam néz, én pedig egy cseppet ellágyulok. Azért jöttem ide, hogy egy kicsit, csak egy kicsit ne gondoljak senkire, és semmire, erre megjelenik ő, és már is elbassza a terveimet. Mint kezdő pszichológus vicces volt a reakcióit figyelni, épp úgy mint az este folyamán, és hogy őszinte legyek, kicsit meg is sajnáltam amikor a nyakamhoz bújva szipogott, de annál nagyobb élvezettel vertem ki belőle a szart. Elbaszott egy nőszemély vagyok, tagadhatatlan, de benne volt valami, ami tetszett. Azon kapom magam hogy a szám mosolyog, és szivárognak a könnyek a szememből. Lassan hazaindulok, a bakancsom kopog a kihalt járdán, és azon gondolkodom, hogy tud-e ülni. Az emlékek megmosolyogtatnak, de a jókedvnek véget vet a telefonom rezgése.
Felvette. Egy ideig csak bambán meredek ki az ablakon azon merengve, hogy most mégis mit kéne mondanom. Idegesen köhintek, feszülten fészkelődni kezdek az ülésen, még végül sikerül összeszednem magam.
-Cindy, én nem is mondtam a nevem- kínomban hevesen mosolygok, a körülöttem ülők azon gondolkoznak, hogy mi bajom lehet. Finoman karmolni kezdem az ülést feszülten hallgatva a választ. Nem hiszem el, hogy tényleg felhívtam… ráadásul ilyen kibaszott béna indokkal.- Szóval… Brice vagyok.
- Igen, édes, tudok róla. Engem az alkohol dominává tesz, nem amnéziássá. - mosolygok minden szembejövő emberre, ők pedig furán néznek rám. Tetszik ez a srác, annyira kis béna. - Brice Higgins, isten hozott az életemben.
By Letti and Lizzy
