2015. május 4., hétfő

NA EBBŐL ELÉG ~Liz

Érettségi ezerrel, köszönöm a drukkolást DE most nem erről akarok beszélni, hanem erről:


Ez mi a jó retkes faszom bazdmeg? Mi ez?! Nem hiszem el… Én ezt nem tudom felfogni, nekem most lett elegem az emberiségből…

A hétvége során elhunyt egy ismerősöm. 17 éves fiatal lányka, egy suliba jártunk és egy autó balesetben életét vesztette. Egy rokona kitette a képét ,, Nuygodj békében" felírattal. Rendben ezt megértem, elvégre nehéz mindenkivel tudatni a szörnyű hírt, megértem a közösségi oldalon való közlését távoli ismerősök és barátok számára, én is innen értesültem róla, konkrétan az iskolám csoportjából. De… Az már sok, hogy az emberek elkezdik aláírni, hogy ,, Nyugodj békében" … Szerintetek ezt a halott személy majd elolvassa? Facebook kommentekben kell megemlékezni róla? Mi lenne ha meglátogatnád a kurva sírját és gerinces élőlény módjára (mert az vagy!) ott tennéd a tiszteleted. Én értem, hogy a virágot és a könnyeket se látja egy elhunyt, de basszus az gesztus! Ez? Kommentbe írod neki, hogy nyugodj békében? Akkor legalább részvétem, vagy maradjon erős a család esetleg ilyesmit kéne, ami kifejező valamennyire.

Ez a link meg… Nem tudom felfogni. Közösségi oldalt indítottak halottaknak és likeok helyett itt a virtuális gyertyát gyűjtik rá. Menjél el baszd meg, keresd fel a nyughelyét és gyújts számára egy igazi gyertyát! Vagy ha ezt nem tudod megoldani gyújts bárhol, miközben megemlékezel róla, de könyörgöm! Ne csináljunk már ebből is online divatot! Ez nem mérvadó, ez nem módi, nem normális emberek hahó! És vígan hirdeti magán az oldal, hogy ,, Tölts fel te is képet!"… Mert így kell életben tartani egy szeretted emlékét… A neten. Gratulációm!

És ez már nem a halott témához tartozik, de szeretném betűzni ezt a szövegrészt itt lent, mert nagyon sokat elmond helyettem:

messenger screenshotok, kitalált chates beszélgetések, panaszkodás arról hogy nem ír de látta, panaszkodás arról hogy nem is ír és nem is látta. érzelmes beszélgetések a facebookon, viberen. hahó gyerekek, ti tudjátok hogy ez nem a valóság? komolyan sírni a gép előtt? kiönteni a szíved, elmondani az érzéseid laptop előtt ülve és billentyűket nyomogatva? elmondani legnagyobb titkaidat a messengeren? barátságot, szerelmet indítani az érintőképernyős telefonodon? megismerni valakit 10 emojiból? összetörni egy hangulatjel nélküli mondattól, és félre érteni? csak nézzétek meg magatokat külső szemmel, hát nem nevetséges? ez lenne a mi generációnk? ha így haladunk össze jöhetünk a saját laptopjainkkal és telefonjainkkal. mert ez nem emberi, nem is látod őt, nem érzed őt. nem lenne jobb egy bárban ülve, jeges colát kortyolgatva megszólítani egy kedves lányt? vagy ott fogsz mellette ülni és ráírsz facebookon? lassan ott tartunk hogy élőbe rá se merünk nézni a másikra, az egész életet, kapcsolatfelvételt belesűrítjük egy érintőképernyős telefonba. néha letehetnétek azt a szart, körülnézhetnétek és odaülhetnétek a mellé aki szimpatikus és bemutatkozni. ja de várjunk biztos hülyének nézne nem? hát el mondom; ez a normális. néha letehetnétek azt a szart, és ahelyett hogy szomorú és sírós emojikat küldözgettek a srácnak aki tetszik, elmehetnétek hozzá bekopogtathatnátok azon a rohadt ajtón és talán élőbe is megbeszélhetnétek mi a gond. és néha letehetnétek azt a szart és ahelyett hogy az írjátok felváltva egymásnak hogy "unatkozok" "ja én is", elmehetnétek a másikhoz megnézni egy filmet. Azért kaptuk a kezünkbe ezeket az eszközöket hogy kényelmesebbé tegyük az életünket, nem pedig azért hogy ezeket tegyük az életünkké.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése