Ki az, aki boldog? Ki az, aki mérte, mennyit ér a léte? És aki mérte, mi volt a mércéje? Honnan tudjam tehát miből írjak listát? Mert mögöttem a mélység, sivár, rothadt térség. Előttem a semmi. Merre kell hát menni? Hová kell most lépnem? Megőrizzem létem? Vagy hagyjam folydogálni el az üres térben, s várni? Ki az, aki boldog? S ki az, aki mérte, mennyit ér a léte? Hogy lehetnék boldog, kit méhbe belefojtott már minden, ami várta erre a csúf világra? Mert előttem már semmi, s napról- napra ráeszmélni, hogy mindazt, amit tettem, el kell felejtenem, hogy szembe tudjak nézni önmagammal és nem félni a holnap csöndjétől- már ha van holnap- s tegnapról mára ébredve ugyanaz vagyok én- önmagam maradok. És az, aki boldog? Az talán nézte, hogy mellette él-e, kinek elsuhant lénye a csöndes hallgatásban? Belül tombolt sikoltása, önnön sírját már kiásta, és már csak azt várja,- aki mérte, hogy boldog- hogy rajta finomat toljon, s a halálra szítsa, hol addig is élt- kitaszítva. S az, aki boldog- mérje. Remélve, hogy nem lesz vége. Magamba fulladva lassan, de még önmagam maradtam a csöndben, a némaságban. Lelkem szűk cellájában összeszorított fogakkal, nyúzott tudattal és arccal talál rám a hajnal. Nem ellenkezhetek- csak megyek, hogy minden nap úgy tegyek, mintha ember lennék- aki él- bőr, hús, csont és vér.
Van, ki mérte, mennyit ér a léte. Én vagyok az, s magam mércéje. Halál torkából, bús szorongásból kaptam új életet, önnön magamtól. Talpra állva, hangosan zihálva üvöltöttem a világba: elég te gyáva! S én – a gyáva - oroszlán módjára meg tanultam élni. Hisz nincs is mitől félni! Csendet törtem éllel, némaságból támadt mézes nevetéssel. Keserédes lecke tanított a mára, új embert hozott e romlott világra. Arcok, képek, színek villództak kevélyen, emlékek suhantak éteri fényben. Nem tűnt el a múltam árnya, szörnyet zártam kalitkába. Szörnyű szörnyem sikolt néha, sikoltva fullad boldogságba. Ki az, aki boldog? Boldog, mind ki élhet, boldog a fűzfa is, ha vad vihartól félhet. Boldog, aki szenved, könnycseppeket enged, gyémántosan fénylő, élet ízű cseppek. S én? Igen, boldog vagyok én is. Boldogságom mérce - hasztalan a tézis - mindenhez felérve. Felérve cellád, hallva fuldoklásod, féltem, talán nem jutnak el hozzád a hangok. Távolba kiáltva néztem lépésed, forró börtönráccsal égetett a szíved.
jobban nem is vághatna ide ez a párbeszéd, amit két régi kedves ismerősöm intézett egymáshoz egy szorongós nyári estén. ilyen ez a mai is, legalább is számomra. nem tudom miért érzem így, de valami nem stimmel, valami sosem stimmel mikor egyedül maradok. baljós gondolatok árasztják el az elmémet, és naiv kislány révén komolyan elgondolkodom pár agyi kivetülésemet.
három emberről szeretnék írni nektek, az Édesanyámról, a legjobb haveromról, és a Szerelmemről. hálás vagyok nekik amiért az vagyok aki. hálás vagyok nekik, mert ők formáltak ilyenné, amilyen most vagyok, hálás vagyok a különböző nézőpontokért, és azért hogy ők sohasem hagytak cserben amikor baj volt, legyen ez kis, beszédes fájdalom, vagy nagy kussoló depresszió. hálás vagyok amiért mindig felkapartak a padlóról, hogy aztán a felhők fölé repítsenek, nap, nap után...
Anya!
tudom hogy ezt majd valószínűleg fel kell olvasnom neked, mert soha a büdös életben nem jártál még a Chaos-on önszántadból, de azért leírom. hol kezdjem? köszönöm az életemet. köszönöm hogy itt lehetek ezen a föld nevű szarkupacon, és köszönöm, hogy vagy nekem. örülök, hogy anno úgy gondoltad hogy faternak meg kellene ismernie az apaság örömeit, nem fater hanem önmagam miatt. köszönöm, hogy elviselted azt a sok fájdalmat ami a születésemmel járt, és köszönöm, hogy kitartottál mellettem a sok kórházban töltött hónap alatt. köszönöm a sok fáradtságot, és a sok áldozatot ami az én javamat szolgálta, köszönöm hogy soha nem hagytál el, soha nem taszítottál el magadtól, és hogy engem előbbre helyeztél mint önmagadat. sajnálom, hogy olyan sok bosszúságot okoztam már neked, hidd el, a legtöbbet nem önszántamból, sajnálom ha megbántalak, nem áll szándékomban fájdalmat okozni senkinek, de főleg neked nem, Anya! köszönöm azt a sok időt amit rám szánsz és szántál, és köszönöm hogy 17 év után is azon fáradozol hogy egy normális, intelligens fiatal hölgyet faragj belőlem. remélem olyan leszek majd mint Te, Anya, és remélem hogy még sokáig itt leszel nekem, mert még nagyon sokat kell tanulnom tőled. tisztellek, Anya, és csodállak, mert annyi mindent átéltél már, annyiszor bántottak, és Te még mindig itt vagy, épen és egészségesen (egy két apróbb gerincproblémától eltekintve). te vagy a példaképem, Anya, és ez biztos hogy nem fog változni, soha!
szeretlek Anya! ♥
három emberről szeretnék írni nektek, az Édesanyámról, a legjobb haveromról, és a Szerelmemről. hálás vagyok nekik amiért az vagyok aki. hálás vagyok nekik, mert ők formáltak ilyenné, amilyen most vagyok, hálás vagyok a különböző nézőpontokért, és azért hogy ők sohasem hagytak cserben amikor baj volt, legyen ez kis, beszédes fájdalom, vagy nagy kussoló depresszió. hálás vagyok amiért mindig felkapartak a padlóról, hogy aztán a felhők fölé repítsenek, nap, nap után...
Anya!
tudom hogy ezt majd valószínűleg fel kell olvasnom neked, mert soha a büdös életben nem jártál még a Chaos-on önszántadból, de azért leírom. hol kezdjem? köszönöm az életemet. köszönöm hogy itt lehetek ezen a föld nevű szarkupacon, és köszönöm, hogy vagy nekem. örülök, hogy anno úgy gondoltad hogy faternak meg kellene ismernie az apaság örömeit, nem fater hanem önmagam miatt. köszönöm, hogy elviselted azt a sok fájdalmat ami a születésemmel járt, és köszönöm, hogy kitartottál mellettem a sok kórházban töltött hónap alatt. köszönöm a sok fáradtságot, és a sok áldozatot ami az én javamat szolgálta, köszönöm hogy soha nem hagytál el, soha nem taszítottál el magadtól, és hogy engem előbbre helyeztél mint önmagadat. sajnálom, hogy olyan sok bosszúságot okoztam már neked, hidd el, a legtöbbet nem önszántamból, sajnálom ha megbántalak, nem áll szándékomban fájdalmat okozni senkinek, de főleg neked nem, Anya! köszönöm azt a sok időt amit rám szánsz és szántál, és köszönöm hogy 17 év után is azon fáradozol hogy egy normális, intelligens fiatal hölgyet faragj belőlem. remélem olyan leszek majd mint Te, Anya, és remélem hogy még sokáig itt leszel nekem, mert még nagyon sokat kell tanulnom tőled. tisztellek, Anya, és csodállak, mert annyi mindent átéltél már, annyiszor bántottak, és Te még mindig itt vagy, épen és egészségesen (egy két apróbb gerincproblémától eltekintve). te vagy a példaképem, Anya, és ez biztos hogy nem fog változni, soha!
szeretlek Anya! ♥
Bence!
te faszfej! igen, muszáj volt így kezdenem. annyira gyűlöllek, hogy az már inkább valamiféle baráti szeretetbe csap át, valami kis halvány izébe amit nem tudok definiálni. bírom a hülye kopasz fejedet, a stílusod, és a megszólalásaidat. te egy igazi seggfej, és egy igazi barát is vagy egyben, aki bár nem mindig, de legtöbb esetben tudja hogy mikor mit kell mondani.
Bátyus vagy, akármilyen is legyél ♥
Kedvesem!
nem lehetek elég hálás a sorsnak, vagy Sátánomnak azért, hogy vagy nekem. köszönöm, hogy ott voltál mikor magamat ostoroztam, mikor halandó létem problémái a fejem felé nőttek, és nem láttam a kiutat. te voltál, és vagy szinte az egyetlen aki miatt életben vagyok, és életben is akarok maradni, csak miattad. veled akarok megöregedni, hozzád akarok menni, gyerekeket szülni, és boldogan élni. te megadhatod nekem ezt a boldogságot, tudom hogy képes vagy rá, hiszen az elmúlt három hónap és három nap életem legjobbja! minden veled eltöltött perc egy csoda, maga a feltöltődés, és a béke szigete vagy, az örök háborúban. nem számít ha veszekszünk, hiszen csak apróságok, amik miatt hajbakapunk, és nem számít milyen messze élünk egymástól, hiszen a szívünk együtt dobog. néha, amikor hiányzol kibotorkálok az erkélyre, felnézek a holdra, és az vigasztal, hogy te is ugyanarra az égitestre nézel fel, és már is nem érezlek annyira messze magamtól. mikor a mellkasodra hajtom a fejem, és a szemedbe nézek ugyanazt látom benne amit a saját lelkem mélyén. hiszen ott vagy bennem, és csokoládészín szemeiddel önmagadat kutatod bennem. ott vagyunk egymásban...
"Fáj, ha rádnéz két szemem, hogy bennem élsz, és én benned létezem
Mint két egymást kioltó, és tápláló elem, fáj ha vagy, és még jobban ha nem!"
nem lehetek elég hálás a sorsnak, vagy Sátánomnak azért, hogy vagy nekem. köszönöm, hogy ott voltál mikor magamat ostoroztam, mikor halandó létem problémái a fejem felé nőttek, és nem láttam a kiutat. te voltál, és vagy szinte az egyetlen aki miatt életben vagyok, és életben is akarok maradni, csak miattad. veled akarok megöregedni, hozzád akarok menni, gyerekeket szülni, és boldogan élni. te megadhatod nekem ezt a boldogságot, tudom hogy képes vagy rá, hiszen az elmúlt három hónap és három nap életem legjobbja! minden veled eltöltött perc egy csoda, maga a feltöltődés, és a béke szigete vagy, az örök háborúban. nem számít ha veszekszünk, hiszen csak apróságok, amik miatt hajbakapunk, és nem számít milyen messze élünk egymástól, hiszen a szívünk együtt dobog. néha, amikor hiányzol kibotorkálok az erkélyre, felnézek a holdra, és az vigasztal, hogy te is ugyanarra az égitestre nézel fel, és már is nem érezlek annyira messze magamtól. mikor a mellkasodra hajtom a fejem, és a szemedbe nézek ugyanazt látom benne amit a saját lelkem mélyén. hiszen ott vagy bennem, és csokoládészín szemeiddel önmagadat kutatod bennem. ott vagyunk egymásban...
"Fáj, ha rádnéz két szemem, hogy bennem élsz, és én benned létezem
Mint két egymást kioltó, és tápláló elem, fáj ha vagy, és még jobban ha nem!"
szeretlek, és örökké szeretni foglak! ♥
mára azt hiszem ennyi, érzem hogy nincs több amit mondanom kellene.
nem buktam meg semmiből, ma íjászkodtam diáknapon csomót, és istentelen jó érzés volt, felszabadító... holnap még be kell mennem suliba, mert segítek kipakolni a könyvtárat (és agyonverni pár régi szekrényt), szombaton bizonyítványt kapok, és nyárüdvözlés-képpen a sárga földig iszom magam :) egyenlőre ezek a tervek.
jóéjt nektek!
x. o. (leendő) Somkuti Georgina
nem buktam meg semmiből, ma íjászkodtam diáknapon csomót, és istentelen jó érzés volt, felszabadító... holnap még be kell mennem suliba, mert segítek kipakolni a könyvtárat (és agyonverni pár régi szekrényt), szombaton bizonyítványt kapok, és nyárüdvözlés-képpen a sárga földig iszom magam :) egyenlőre ezek a tervek.
jóéjt nektek!
x. o. (leendő) Somkuti Georgina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése