szeretem az álmokat. hiszen ki ne szeretné őket? álmunkban olyan világban járunk ami csak a miénk. lehetünk óriások benne, vagy törpék, édes kicsi hercegnők, vagy vérengző sorozatgyilkosok, netán áldozatok, állatok, vagy akármi... csak a saját képzelőerőnk szab határt, sőt, néha még az sem.
szinte már rajongva vártam az estéket kisgyerekként is, hogy az estimese után egy olyan öntudatlan állapotba süllyedjek ami színes, kedves, valóságos de mégis megfoghatatlan.
sokat álmodom, a többi emberhez képest sokat, és az álmok 70%-a még így is élénken él bennem, akár évek után is. emlékszem, mielőtt beiratkoztam a Bocskaiba (a mostani sulim) azt álmodtam hogy a kertben sétálok, a suli hátsókertjében (ami amúgy bazinagy, de azt akkor még nem tudhattam) és egy baszomnagy dínó legeli le a szőlőtőkéket, meg a fákat :'D nagyon meglepődtem, hogy mikor a valóságban először jártam ott ugyanolyan volt mint az álmomban. megijedtem, és onnantól figyelni kezdtem az álmaimat.
a Kedvesen halála után volt egy folyamatos visszatérő álmom, ami mai napig kísért, időszakosan jön elő, és csak akkor múlik el ha a környezetemben meghal valaki. van amikor csak pár napig kísért ez az álom, van amikor hónapokig. egy sötétszürkére mázolt üres szoba közepén állok, és a sarokban valaki sír és ordít, de földöntúli, ijesztő hangon. megrémülök, de közelebb megyek az illetőhöz, megpróbálom megérinteni a vállát, de amikor a kezem közel kerül hozzá elkapja, és a csuklómba harap, aztán rámtámad és a nyakamat cincálja szét... nem látom az arcát, és ez ezerszer ijesztőbbé teszi ezt a szituációt.
aztán vannak azok a kedves, visszatérő álmok amiben az én drága halott Kedvesem az éppen aktuális páromat kínozza és öli meg, de azokhoz hozzászoktam, Dávid már csak ilyen, ártalmatlan :)
de a ma esti az durva volt. nagyon durva. pár évvel ezelőtt majdnem megerőszakolt egy csávó mikor sátorozni voltunk, drága apám persze atomrészegre itta magát, és azt mondta "biztos képzelődsz" mikor szóltam neki hogy valami nem oké a csávóval... na mindegy, ez itt nem a reklám helye. azt álmodtam, hogy egy bazinagy ház előtt állok, babrálom a telefonomat, felnézek, és azt veszem észre hogy az a csávó jön felém. körbetapogatom a zsebeimet hogy mi van nálam, és az övemre felszerelve ott figyel egy jó 35-40 centis pengéjű konyhakés. ráordítottam hogy "gyere te farhátzabáló vén geci, szétbaszom a szád" nekemjött, nyomtam visszafelé, de nem néztem az arcára, aztán úgy gondoltam faszom térdelem vagy kétszer, ami nem jött be, mert meg sem érezte, viszont nagyon durván állt neki. felnéztem, és a faterom állt ott a csávó helyett :| úgyhogy előkaptam a kést és oldalról a nyakába szúrtam ^^ *örömtánc*
sosem álmodtam még semmi ilyesmit azelőtt, pedig nagy lelki traumát okozott nekem ez az egész még anno...
ennyit az álmaimról :) írjatok ti is róluk! :)
♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése