II. Kellemes szövetségek köttetése

Nem szükséges megengednünk, hogy más emberek korlátolt véleményei határozzanak meg minket.

Egész délután csak feküdtem, semmi hasznosat nem csináltam az idő még is hamar eltelt. Mira a világ leglustább állata ám még ő is aktívabb volt mint én. Fura, sosem tudok hosszú távon egy helyben maradni most még is úgy éreztem ,hogy nem tudnék felkelni. Csak a holnapon járt az eszem, hogy vajon mi fog változni, változik-e egyáltalán valami.
A legrosszabb hang a világon az ébresztő csörgése. Semmi kedvem nem volt felkelni de valahogy még is rászántam magam. A tükör elé sétáltam majd látva kómás, lomha ábrázatom kényszeresen kihúztam magam. Összeborzoltam a hajam majd kissé feltupíroztam. Fura , hogy most nem volt vele különösebb dolgom. Következő utam a szekrényhez vezetett. Kikaptam az első göncöt amit megláttam: egy halvány rózsaszín tütü és fehér atléta, miért is ne? Nincs ma kedvem kiöltözni. Felvettem hozzá egy rózsaszín converse cipőt meg pár színes karkötőt. Betűztem egy gyémántos koronát a borzos hajamba majd vastag, fekete sminket kentem az arcomra.
Úgy éreztem ez mára tökéletes lesz. Megigazgattam Mira ezüst-gyémánt nyakörvét majd bedobáltam az aznapi könyveket a táskámba. Egy pillanatra megakadt a szemem a ládikán ami a pengéimet rejtette.
-Ne féljetek édeseim, nem kell már sokat várni- simítottam végig a doboz tetején majd levágtattam a konyhába és friss, meleg kávét töltöttem a termoszba s közben Gigire gondoltam.
Éppen , hogy be tudtam tömni egy pirítóst már is hangos komolyzene szűrődött be kintről. Ez azt jelentette ,hogy Gina itt van értem. Nyögtem egy csá-t az otthoniaknak majd sietős léptekkel megindultam kifelé.
A látványt sosem feledem ahogyan Letti tökéletes külsővel, háttal a kocsinak támaszkodva, halál laza ábrázattal pörgette a slusszkulcsokat az ujja körül. Nem csalódtam benne, tökéletes volt és sosem értettem , hogy hogyan tud valaki ennyire jól kinézni hajnali hatkor. A járgánya akár ő maga: tökéletes. Fekete, méregdrága sportkocsi ahogyan az egy milliárdos örököshöz illik. Kocsim nekem is volt de közel sem ilyen jó és még egy apró különbség: jogsim se volt hozzá, bezzeg lettinek mindjárt három. Mind a három különböző névre ,hogy ha lekapcsolnák akkor is vezethessen. Persze mind a három kamu mivel még csak 16 volt ám simán kinézték belőle a jogosítványán feltüntetett 19 évet.
Fekete haját nyíl egyenesre vasalta, szemei fölött precízen vágott frufru húzódott, persze ez tegnap még nem volt ott. Vörös kontaktlencsék rikítottak arcán melyektől elfogott a fangörcs és legszívesebben szemen nyaltam volna (tudni illik imádom a szemgolyókat) sminkje most is – mint mindig- hibátlan volt. Vörös fűzőjében fekete szalag húzódott, végig a mellkasán egész a csípőjéig ahol is masniban végződött. A fűzőhöz egy színben megegyező, combközépig érő szoknya volt varrva. Necc harisnya és vörös tűsarkú. Olyan volt akár egy porcelánbaba.
Széles vigyorral borultam a nyakába majd hosszasan ölelni kezdtem. Amint sikerült levakarnia magáról beugrott a sofőr ülésre én pedig mellé. Kétszer is leellenőriztem ,hogy biztosan tart-e az övem. Nem szoktam becsatolni de Gina mellett rákényszerültem. Lenyomtam az ajtó záró gombját majd erősen megkapaszkodtam és csak imádkozni tudtam ,hogy ne repüljek majd ki a szélvédőn.
-Mehetünk- makogtam bizonytalan hangon majd nagy levegőt vettem és rákészültem az utazásra. Abban a pillanatban felbőgött a motor, Letti max. sebességbe vágta a verdát és mint az állat száguldani kezdtünk az iskola felé. Mindenkit lehagyott és halál nyugodt arccal kormányozta a kocsit miközben én rémült arccal próbáltam lélegezni mivel a sebességtől szó szerint az ülésbe préselődtem.
Egy hajtűkanyarral bevágódott a suli parkolójában. Csak azt láttam ,hogy mindenki tátott szájjal bámul minket. Lassan, bizonytalan léptekkel kiszálltam. Mikor a lábam érezte a talajt kedvem lett volna megcsókolni…jó ,hogy nem tettem. Hátrafordultam ,hogy lássam követ-e Gina. Olyan menőn szállt ki akár a filmekben, határozott léptekkel közeledett felém, lehunyta szemét majd miközben hátra dobta a válláról a haját bezárta a kézi kapcsolóval a kocsit, és mind ezt egy mozdulatban. Szívem szerint elolvadtam volna, éreztem is ,hogy megremeg a lábam. Ha magas sarkú lett volna rajtam tuti ,hogy összeesek. Halál lazán rám vigyorgott majd belém karolt és behúzott a terembe. Éppen ,hogy leültem már fel is húzott. Kedves tekintet ült az arcára.

-Nem jössz el velem rágyújtani?

-Ez micsoda kérdés?- már indultam is a folyosó felé majd a kijárat útvonalára fordultam ám ő elkezdett húzni az ellenkező irányba.

- nem-nem, mi nem arra megyünk
-Látva értetlen tekintetemet elmagyarázta ,hogy az anyja lepacsizott a dirivel így mi a tanári dohányzóban füstölöghettünk ami –mondanom sem kell- állati menő. Amint beléptünk a terembe füstös levegő járta át a tüdőm. Modern bőrkanapék öleltek körbe egy hatalmas asztalt ami tele volt hamutálakkal. A szobában sokan voltak és mindenki egyszerre hagyta abba a beszélgetést. Az összes tekintet ránk szegeződött ám nem döbbenetet véltem felfedezni az emberek szemében, sokkal inkább csodálatot. Leültünk egy kanapéra mire Gina komoly arccal letett egy acélbőröndöt az asztalra. Olyan volt mint amiben a pénzt szokták szállítani. Hirtelen felpattintotta a zárat majd egy lapos fadobozt véltem felfedezni. Kivette, az asztalra helyezte majd úgy szint felnyitotta. Ennek tartalma nagyjából 10 szál, csúcsminőségű kubai szivar volt. Arany szalaggal voltak átkötözve s édes, vaníliás illatuk még a cigaretta füst szagát is elnyomta. Valószínűleg egyetlen szál a készletből egyenértékű volt a jelenlévők bármelyikének házával, kocsijával és életével együtt véve.
Lazán kivett egy szálat majd meggyújtotta és mélyet szívott belőle. Erre a tanárok csak ámulni tudtak.
-Ez igen kifinomult ízlésre vall- Fújta ki a maga kis cigarettájának füstjét az irodalom tanárunk, Mr. Owens. Hangjában nem hallatszott a döbbenet ám hirtelen elakadt a lélegzete mikor Letti felé nyújtotta a dobozt.

-Parancsol egy szálat?- csengte mézédes hangon.

-Nem fogadhatom el- zengett a válasz ám végül még is kiemelt egy szálat, meggyújtotta és mélyen letüdőzte. Tekintetén látszott ,hogy ehhez még csak hasonlót sem szívott…eddig.
Engem is megkínált és éltem is az ajánlattal. Tökéletes reggel volt ez, éreztem ,hogy valami hamarosan el fogja rontani.

Ahogy becsöngettek elfoglaltuk helyünket a tanteremben. Már mindenki bent volt kivéve persze Daniellát aki mint mondta, ma nem fog megjelenni a tanórákon. Sosem értettem ,hogy mi dolga van ami fontosabb a tanulásnál ráadásul a tanárok is rábólintottak a mulasztásaira. Na mindegy. Ginára néztem, most vettem észre ,hogy a vörös lencsék csak figyelemelterelésként szolgáltak. Valójában is elég pirosak voltak a szemei, bizonyára semmit sem aludt, talán még sírt is.
-Túl sokat rágódsz, ha gondolkodás helyett inkább aludnál nem kellenének azok a lencsék.
-Tudod ,hogy mit érzek.
-Tudom, ahogyan azt is ,hogy a „türelem kifizetődő” –idéztem Letti mondatát amit tegnap jegyzett meg. Igaza volt abban ,hogy tudom mit érez. Szó szerint megéreztem ha változott a hangulata és tudtam ,hogy épp úgy vágyik Niki kinyiffantására ahogyan én hisz így két legyet ütünk egy csapásra: eltesszük láb alól egy ellenségünket és Gina megszerezheti a srácot akiről álmodik.
Márk ma is nagyon jól nézett ki. Épp a cipőjét néztem mikor hirtelen felállt és megindult felénk. A döbbenettől mind a ketten megbénultunk mikor a padunk elé állt.
-Khm… bocsi a tegnapi közjátékért. Tudjátok Niki nehezen barátkozik. Tényleg ne haragudjatok.- Sokként értek a szavai. A hangja annyira lenyűgöző volt, ez azt bizonyította ,hogy valóban énekes ahogyan azt Gina megállapította. Jaj igen… Gina. Most neki kéne felelnie ám pár másodpercnyi csönd után tudtam ,hogy nem tud megszólalni így megtörtem a kínos csendet.

-Még te sajnálod? Ne szabadkozz… amúgy is ha ilyen a csajod akkor minek vagy vele?- próbáltam ridegnek tűnni így némi megvetést csempésztem a hangomba közben combon csíptem Ginát a pad alatt ,hogy magához térjen.

Márk szótlanul lenézett a földre majd mélyet sóhajtott.

-Csak én vagyok neki, rajtam kívül senkire sem számíthat… sok mindenen ment át ezért ilyen nyers.
-Ahha –mutattam fel az ujjammal- tehát szánalmat érzel iránta.
-jaj nem!  Semmi ilyesmi !-szabadkozott szaporán közben ismét Lettibe csíptem mire ő megrázta a fejét.

-Óh, igazán semmi gond. Köszönjük és elfogadjuk a bocsánatkérést –szólalt meg végre Gigi egy mézédes mosoly kíséretében.

-Ennek örülök –biccentett Márk majd visszaült a helyére. Gina hatalmas levegőt vett. Megkönnyebbülés töltötte be a légkört.
-Kifogtad Mr. Jóindulatot –vigyorodtam el majd töltöttem neki egy csésze kávét, kicsit sem zavart ,hogy éppen zajlik az óra.

*

Mikor megérkeztünk a házunkhoz mind a ketten kiszálltunk. Úgy beszéltük meg ,hogy ma összeülünk és felolvasást tartunk ami annyit jelent ,hogy Gina különféle irodalmi műveket gyűjt össze amiket fel is olvas nekem. Az én dolgom csak annyi ,hogy figyelek rá.
Hátra mentünk hát a cseresznyekertbe , hogy megkezdhessük a tanulást. A fák éppen virágzottak így az udvar rózsaszínben pompázott. Letti beült az egyik fa tövébe míg én felmásztam egy ágra majd kényelmesen elfészkelődtem. Fellapozott egy könyvet, megköszörülte a torkát majd precíz hangon olvasni kezdett. Én feszült figyelemmel hallgattam s minden egyes szavát memorizáltam.
- Mérgednek íze lehet csupán halálom mivolta
lehelj hát mérgezett búcsúcsókot sóvárgó ajkamra

S én érzem ahogyan átjárja fájdalmas szereteted vénám

nem hagy mást tán csak halált maga után

-Lehunytam a szemem miközben ő olvasta a regényt. Beleképzeltem magam az asszony helyébe és egészen messzire kalandozott a fantáziám, olyan messzire ,hogy elaludtam ott az ágon. Mire felkeltem már sötét volt én pedig az ágyamon feküdtem. Tudtam ,hogy ő hozott be engem. Azt hittem ,hogy majd lekiabál ha észreveszi ,hogy elaludtam de ez is azt bizonyítja ,hogy még nem ismertem ki igazán. Egy cetli volt mellettem:
,, Holnap nálam tanulunk, megírtam a házid. Szedd össze magad különben meg fogsz bukni!”

Bestia vagyok kinek lelkét Isten láncba verte s a Sátán feloldozta.

Ismét reggel. Olyan hamar eltelnek az esték. Szerencsére sikerült kipihennem magam így ma végre hozhatom a szokásos formám. Felugrottam az ágyból és a szekrényhez táncoltam. Ma elegáns akartam lenni ezért felkaptam egy fehér alapon piros virágmintával ellátott egybe ruhát, fölvettem hozzá egy fekete kiskabátot meg egy fekete, piros masnis tűsarkút. Leültem a sminkasztal elé s kihúztam egy fiókot. Csordulásig volt tűkkel, kis nejlontasakokkal és tablettákkal.

-Hupsz, rossz fiók. – nyitottam ki a sminkjeimet tartalmazó fiókot majd miután kikentem magam s begöndörítettem szőke loknijaimat erős kényszert éreztem ,hogy újra  kinyissam ’’azt” a fiókot.
A szivárvány összes színében voltak tablettáim. Java részét Daniellától kaptam. Be tettem hát a gyűjteményembe a nemrég kapott piros bogyókat is majd megcsodáltam az összegyűlt mennyiséget.
Felemeltem egy tasakot. Lila tabletták voltak benne. A lila hangulatjavító ha jól emlékszem. Felnyitottam, kivettem egyet majd víz nélkül, úgy ahogyan volt lenyeltem.
Vörös rúzst kentem az ajkaimra majd lesiettem a konyhába. Szokásos: pirítós és egy csésze tea s már hallottam is a dudálást. Ezúttal sem Mozart sem hegedű nem hallatszott be. Helyettük eszelős, hörgős metál zene.

Gina a szokásos pózban: háttal a kocsinak dőlve várt engem. Nagyon rockosan volt felöltözve: vastag bőrbakancs-ránézésre acélbetétes- szaggatott latex, fehér atléta, fekete bőrdzseki aminek illata betöltötte a levegőt, szegecses karkötő s sok-sok lánc. Haját egyenesre vasalta, feltupírozta. Arcára vastag, fekete sminket alkotott ám szeméből kispórolta a lencséket. Ennek örültem mivel ezek szerint nyugodt éjszakája volt.
Üdvözlésképp megöleltem, cuppantottam egyet az arcára. Bedobtam a táskám a kocsiba majd én is beszálltam. Ismét jól becsatoltam magam. A zene még nekem is fülsüketítő volt de amint száguldani kezdtünk úgy éreztem ,hogy hangosabb is lehetne.

*

A boncterem fertőtlenítő szagától bűzlött, szinte marta a torkom de nem érdekelt mivel a biosz volt a kedvenc tantárgyam azon belül is különféle dolgok felvágása. Tudni illik korboncnoknak készülök így ez az óra tökéletesen lefoglalt akkor is mikor egy békát boncoltam s akkor is mikor csak bámultam a mikroszkópba.
A mai feladat az volt, hogy egy döglött disznót kellett szerveire bontanunk. Jihiii! Az év legizgibb feladata!
Még mindenki más fintorogva a háttérbe vonult mi ketten Ginával a disznó mellé álltunk. Felkaptam egy körfűrészt majd rezzenéstelen arccal körbevágtam a koponyát s puszta kézzel (na jó, puszta gumikesztyűs kézzel) kivettem az agyát majd egy mérlegre helyeztem. Hallottam ,hogy valaki öklendezik de én csak megvontam a vállam.
-Már úgy is döglött. –suttogtam az orvosi maszkom mögül majd Letti mellé álltam aki már a bordái közül feszítette ki a szívét.
Mindenét kicincáltuk : tüdőt, májat, gyomrot, belet… még a szemgolyóit is kiszedtük persze ezt csak az én kedvemért.
Ilyen téren egyáltalán nem válogattunk. Ridegek maradtunk és csak elvégeztük a feladatot. Hisz szegény állatnak már úgy sem fáj ráadásul nem árt tudni ,hogy mi hol van benne. Az emberi anatómia persze más de majdnem megegyezik.
Egy –magát csak Dinának nevező csaj- fintorogva megjegyezte ,hogy undorító barbárok vagyunk s ,hogy majd a pokolba fogunk jutni.

-Aha, tudom –vontam vállat majd semmit mondó tekintettel beletöröltem a csaj ruhájába a véres kezem. Ő erre sikítva arrébb ugrott s hangos szitkozódásba kezdett. Talán még el is átkozott. Nem mindegy nekem?
-Majd ha évvégén megbuksz mert nem vagy képes egy eleve halott állathoz nyúlni meglátjuk ,hogy ki kerül a pokolba. –jegyezte meg Gigi majd a csengő hallatán ledobta a kezében tartott szikét, lefertőtlenítette magát majd kisétált a teremből.

Mindenki kiment, csak én maradtam na meg Dina. Tett rám egy megvető  pillantást majd ő is megindult az ajtó felé. Gyorsan lekaptam magamról a cuccokat, fogtam egy flakon sósavat majd követtem.
A boncteremből egy hosszú, félhomályban úszó folyosó vezetett a lépcsőhöz amin át feljuthattunk az iskola előterébe. Már csak mi ketten sétáltunk rajta. Ő pár lépéssel előttem volt. Éreztem ahogyan a reggeli tabletta hatása lassan elmúlik ezért megszaporáztam a lépteimet. Csak a tűsarkúm kopogása hallatszott majd mikor felfogta ,hogy mögé értem hírtelen hátra fordult mire én sósavat locsoltam az arcába.
Hangos sikoly kíséretében rogyott térdre közben az arcához kapott így a szer a tenyerét is szétmarta. A folyosó mélyen a föld alatt húzódott így a sikolyát senki sem hallhatta.
Megfogtam a haját majd az arcába térdeltem mire ő fájdalmasan nyögve kiterült a fehér csempe padlón.

-MIT AKARSZ?! –sikította miközben próbált felállni ,hogy elfuthasson.
-Boncolni- széles vigyorra húztam a szám majd a hajánál fogva visszacibáltam a boncterembe s egy fémasztalhoz kötöztem. Vattát tömtem a szájába ,hogy elmulasszam a szűnni nem akaró sikoltozását. Kiroppantottam az ujjam majd fogtam a körfűrészt amivel az előbb még a disznó koponyáját tártam fel s ugyan ezt a műveletet megismételtem rajta is. Pár másodperc után megszűnt a heves rángatódzás. A csaj teste szétterült az asztalon miközben vére lassan csöpögött le a csempére.
- Csipp-csepp, várj rám a pokolban –jegyeztem meg halkan majd kioldottam a köteleket. Nagy nehezen elvonszoltam a savas tartályhoz amibe a felboncolt tetemeket szoktuk dobni. Belehajítottam s gyönyörködve néztem ahogyan a színtelen lötty lassan halvány rózsaszínné színeződik. Fél óra sem kell bele és teljesen lebomlik. Senki nem fogja észrevenni.
Sietősen eltakarítottam minden hátra maradt részét, eltüntettem a lehetséges bizonyítékokat majd mint aki jól végezte dolgát felsiettem a tanterembe.

Gina –legnagyobb meglepetésemre- éppen Márk mellett ült. Beszélgettek. Ezek szerint Niki ma nem jött suliba. Én leültem a helyemre majd kis idő elteltével Letti is csatlakozott hozzám.

-Hol voltál?- dobta le magát a székére.

-Takarítottam a boncteremben.

-Mit?

-Dinát
-Az melyik?

-Ki?

-Dina

-Nem tudom

-Nyomokat hagytál?

-Sosem hagyok-vigyorodtam el- miről beszéltetek?

-Semmiről-mosolyodott el zavartan-

-De mégis…

-Mindenről. Mesélt a zenekaráról, adott egy CD-t , hogy hallgassam majd meg.

- csúcskirály- mutattam fel a hüvelykujjam majd nyögve a padra borultam. Lassan teljesen elmúlt a tabletta hatása. Egész nap nem tűnt fel senkinek ,hogy Dina reggel még bent volt most pedig mint ha a föld (sav) nyelte volna el. Ez nekem csak jó. Na meg ha egyszer véletlenül le is buknék mit tehetnek velem? Börtönbe zárják azt aki fizeti őket? A mi pénzünkből járnak el meló után kurvázni, a mi pénzünket isszák el. Ha börtönbe is zárnának egy kiskorút ( amit nem hiszek mert vagy 20 ügyvédem van) akkor is kihoznának egy nap alatt. Na de nem bukok le… soha!

*

Végre megérkeztünk Gináék házához. Alig lakott messzebb mint én. Úgy volt ,hogy ma az ő szobájában fogunk tanulni ami azért jó mert a szobája mindig csodálattal töltött el. Imádtam ott lenni. Egy kanyargó csigalépcső vezetett az emeletre. Egy fekete ajtóhoz sétáltunk amire azt volt vésve:

,,Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”

Belépve nem láttam mást csak sötétséget de amint Gina felhúzta a redőnyt minden megvilágosodott. A hatalmas szoba közepén egy magas állvány állt mire egy lépcső vezetett fel. Az állványon egy fekete koporsó terült el de nem akármilyen. Vörös, japán selyemmel volt kibélelve. Oldalán valódi arany veretek, cirádák, díszek húzódtak. Ez szolgált Letti ágyaként. Egy fekete cica aludt benne. Ő volt Amadeus, Gigi házi kedvence. A szobában sötét fapadló volt. A falak is feketék voltak. Hatalmas, kopott faszekrények s egy akkora tükör ami egy egész falat elfoglalt. Arany kerete volt, az üvege kissé megkopott ezért még antikabbnak tűnt. Az egyik sarokban egy gyönyörű, fekete zongora állt. Tiszta volt, valószínűleg sokat foglalkozott vele. A fedelén egy kalitka hevert benne egy valódi denevérrel. Ha jól tudom Figaro- nak hívták. Gina kinyitotta a szobájában lévő üvegajtót ami egy hatalmas, félkör alakú teraszra vezetett. Kő oszlopok tartották a mennyezetet. Az egészet díszes korlát fogta közre. Kényelmes kagyló fotelek, dohányzó asztalka és pár hajlított vasszék.
Ledobtam magam egy fotelba majd Letti is csatlakozott. Kinyitott egy Shakespeare könyvet majd elkezdte olvasni a Rómeó és Júliát.

-Ah, te irigy fal! Miért állsz két szerető közé?
-Én feszülten figyeltem. Ezúttal nem éreztem magam álmosnak. Miután felolvasta az egész könyvet kissé besötétedett. Töltött nekem egy csésze teát majd rágyújtott egy szál arany malbira s felém fordulva kifújta a füstöt.

-haza vigyelek?- pöccintette le a cigiről a hamut

-nem szükséges –roppantottam ki a nyakam- amíg nem zavarok szívesen maradok. Ha meg igen akkor könnyű szerrel haza sétálhatok hiszen itt lakok két utcányira.

-Maradj csak nyugodtan- szívott ismét egy mély slukkot- tudom ,hogy jólesik a nálunk uralkodó csend.

-Ja, megszoktam már a nyüzsgést ami otthon vár rám de néha már sok- Amadeus felugrott az ölembe s hangos dorombolással elfészkelődött a combomon. Végigsimítottam selymes szőrét mire hangosan feldorombolt.

-Nálunk mindig van számodra egy szoba. Csupa fehér, ahogy azt szereted.
-Tudom és hálás is vagyok érte.

-Na persze a koporsómban is van elég hely

Erre muszáj volt elmosolyodnom mivel… hol máshol hall ilyet az ember?

Gina besétált a szobába majd kieresztette Figaro-t , hogy repülhessen és vadászhasson. Tudta ,hogy úgy is visszajön. Felkaptam Amadeust majd besétáltam s leheveredtem a koporsóba. Annyira kényelmes volt. A hullák nem panaszkodhatnak. Egy pillanat alatt elaludtam. Gina még hosszú ideig fent volt. Megírta mindkettőnk háziját. Kötelességének érezte ,hogy jól teljesítsen és azt is ,hogy ügyeljen arra ,hogy én is így tegyek. Végül leoltotta a villanyt, befeküdt mellém a szűk koporsóba majd lassan alámerült álmainak mély tengerébe.