I. Kezdődik...

Hisz ahhoz ,hogy elromoljon valami először kezdetét kell ,hogy vegye.

Minden egy esős augusztusi napon kezdődött, amikor is arra kényszerültem, hogy megjelentessem szerénységemet a ’’má’ megint kilencedikes’’ évnyitón. Egyetlen jó dolog vonzott csak oda még pedig az ,hogy az elkövetkező négy évet a  „dilis domina duó’’ másik felével, Lettivel fogom elrohadozni aki nem mellesleg az egyetlen értelmes létforma a közelemben. Még szerencse, hogy osztálytársak leszünk, különben nem lehetnék teljes, na meg kell valaki, aki féken tart.
Ugorjuk át az uncsi évnyitós részt!

*

A tanteremben párás levegő nehezedett rám. Úgy éreztem, mint ha egy kopár üvegházba kéne kényszerítenem magam. A falakon lévő nyirkos foltok az elcseszett szigetelésről tettek tanúbizonyságot. Tipikus, fekete tábla, zöld padok, fehér falak, posztó függönyök és megkopott PVC járólap. Milyen nagy változás ez a tavalyi iskolámhoz képest.
Egyelőre még csak én érkeztem meg s már el is terveztem, hogy az ablak melletti leghátsó padban lesz az én helyem. Kényelmesen elhelyezkedtem a széken majd kissé hunyorogva tekintettem magam elé a félhomályban.
Milyen üres, zavartalan, nyugodt is így. Nem vagyok hozzászokva ehhez.
Örültem, hogy én választhattam elsőnek helyet, mivel így enyém lett a terem legjobb padja ráadásul ide hallatszott el legkevésbé a tanárok mormogása –tehát semmi sem fog zavarni a zenehallgatásban- és még egy tükör is volt mögöttem a falon így akkor ellenőrizhettem a tusom elkenődési szintjét, amikor csak akartam.
Jut eszembe, ejtsünk pár jelentéktelen szót rólam. Szóval tejszőke tincseimet büszkén viselem a mellkasomra dobva, ám ügyelve arra, hogy a jeges fürtök ne takarják fehér fűzőm díszes varrását mi alá általában egy –ugyan csak fehér- habos tüllszoknyát húzok. Kiegészítők milliói fedték fehér porcelánbőröm, mint például a gótikus –FEHÉR- combharisnya, gyöngyös karperec, cirádás gyűrű és masnis hajráf. Fehérre mázolt körmeim éppen ideális hosszúságúak ahhoz, hogy nyugodt szívvel kikaparhassam a kelletlenkedők szemét, persze erre, rendelkezésemre állt a táskámban lapuló pengék bármelyike ám ezeket csak különleges alkalmakkor szennyeztem be a tisztátlan korcsok vérével.
Nos, azúrkék szemeimet többnyire fehér-fekete sminkkombinációval kereteztem, de jó vastagon. Ajkaim most kivételesen sem, vörösek sem feketék nem voltak. Aki először látott azt hihette, hogy valami csicsás ’’Fhanszia” álarcosbálról vagy egy színházi előadásról szöktem meg. Szerencsére soha senki nem, mert belekötni az öltözködésemben.
Ahogy csendben üldögéltem lassan nyílt az ősrégi ajtó. Mire felnéztem az újonnan érkezett akárki már előttem állt…
Először azt hittem, hogy egy árnyékot látok de, két pislogás közt eljutott a tudatomig kivel is van dolgom.
Hírtelen ötlettől vezérelve, hatalmas lendülettel felpattantam a pad tetejére és az illető nyakába dobtam mind a 38 kilómat. Lendületem a földhöz szögezte de én csak visítozva  üllő helyzetbe vágtam magam a hasán.
-GINA!!!- sipákoltam fülsüketítően miközben kezeimet a magasba emelve hadonásztam szaporán. Ő csak fájdalmasan morgott egyet majd kiküzdötte magát alólam. Már megszokta az ilyen kitöréseimet de nem szeretett a koszos padlón hemperegni méregdrága csipkeszoknyában. Szigorú tekintettel húzta ki magát miközben kezeit csípőre vágta. Felhúztam a vállaimat mint valami kiscica akit az imént szidtak le. Letti volt a legelegánsabb ismerősöm. Külsőre teljesen  az ellentétem lehetett mivel talpig feketében pózolt előttem egy megbocsátó mosollyal nőies arcán. Fekete, loknis haja úgy hullámzott rá a hátára s a vállára akár a viharos tenger. Kormos fűzőjét fekete ciráda szegélyezte melybe díszítésként apró, ugyan csak fekete rózsákat szőttek. Feszes tartását a fűző merev acélpálcái szabták. Fátyolos szoknyája lazán fedte a combjait ám némi hossz után álomszép, fekete csipkeharisnya váltotta fel. Lábait rendszerint masnis tűsarkúba rejtette melyeket szalagokkal erősített a bokái köré. Feketében táncoló körmein szinte csillogott az ablakon át beszűrődő fény. Hajába egy fekete rózsát tűzött ami harmóniában állt fekete, igényesen sok sminkkölteményével ami lágyan olvadt borostyán zöld szemei köré. Szigorú tekintetével bárkin átlátott, szinte manipulálta az embert.
Laza mozdulattal rántott fel a földről mire én hálásan csücsörítettem.
Beültünk a padba és flegma fejjel bámultuk a  körénk gyűlő tömeget. Mindenki megcsodált minket akár csak két divatos kirakatbabát egy nincstelen csöves. Lesöpörtem pár tincsem a vállamról mire az emberek áltatos fejjel ámuldozni kezdtek mint ha valami szenzáció lennék. Ginát zavarta az őt bámuló pornép. Egy csajszi összeszedte minden bátorságát majd bizonytalan mozdulattal arcon bökte ,hogy ellenőrizze biztos nincs-e porcelánból. Gina hírtelen elkapta az ujját és olyan erősen feszítette hátra, hogy a lány sikítva térdre rogyott. Az egész termet betöltötte csontjainak roppanása. Fintorra húztam a szám ahogy kiült a lány arcára a fájdalom.
-Én megharaptam volna de ez is elég hatásos volt- vigyorodtam el majd finoman magamhoz húztam barátosnőm vállát miközben szikrázó pillantások közepette elengedte a csajt. Egy felbőszült kígyóra emlékeztetett akinek hagynia kellett elfutni a fogai közt vergődő egeret.

-Legyen ez figyelmeztetés. –Szólalt meg Letti először a nap folyamán. Hangja rideg volt akár a tekintete, hisz ki ez a ribi hozzá képest? Hogy jön ő ahhoz ,hogy hozzá érjen?
-Oszoljatok már!- Csattantam a tömegre mivel tudtam ,hogy ezzel elkerülök egy ’’ Gina kiborul és mészárlásba kezd” rohamot.
Bájos mosollyal elővettem egy kis faládát majd a padra tettem. Letti szemöldöke kérdően megemelkedett mire én felnyitottam a dobozt. Antik teáscsészék sorakoztak benne engedelmesen melyek porcelán karimáin arany szegélyek futottak. A készlet bármely darabja többet ért mint maga az iskola. Letti megkönnyebbülten sóhajtott amit annak tudtam be ,hogy ezúttal sem pengék sem tűk nem láttak napvilágot.
Előemeltem egy termoszt majd ébenfekete kávét töltöttem az egyik csészébe amit angyali mosolyom kíséretében padtársam elé toltam.

-Áldott legyen a neved a síron s túl!- Kapta fel a csészét csillogó tekintettel. Erre muszáj volt elmosolyodnom. Egy percre elragadott a gondolat ,hogy milyen is lehet egy koporsóban feküdni ám a csésze halk koppanása felriasztott. Letti finom mozdulatokkal a dobozba helyezte majd lezárta a tetejét. Fogtam és nagy lendülettel besöpörtem a ládikát a táskámba. Finom külsőm ellenére mindig is nagyon durva voltam, nem érdekelt sem az etika sem mások épsége. Gina tökéletes ellentéte voltam habár a körülötte lévők hogyléte őt is hidegen hagyta. Vonzotta a régi korok világa, az irodalom, a művtöri és a komolyzene. Szinte mindent tudott a reneszánsz világról. Ő volt a legfőbb tanárom. Hosszú délutánokat töltöttünk el azzal ,hogy a cseresznyéskertben teáztunk miközben ő felolvasott nekem. Nem tudtam nem figyelni rá annak ellenére sem ,hogy hiperaktivításomat semmi sem tudta lekötni fél óránál tovább ám mégis órák hosszat tudtam őt hallgatni.

Különös volt a mi kapcsolatunk akár a megismerkedésünk de már hosszú évek óta elválaszthatatlanok vagyunk. Mára már egy levegővétel alapján meg tudom állapítani ,hogy milyen a kedélyállapota. Csak ő tudott féken tartani pedig benne is dúlt a düh, a tenni akarás. Éreztem ,hogy legszívesebben vérfürdőt csinálna a kócerájból s ,hogy cseppet sem akar itt lenni pláne ,hogy az anyja az iskola legfőbb támogatója ami egyben azt is jelentette ,hogy kettőnk számára nem voltak korlátok. Megtehettünk bármit és senki sem szólhatott bele hisz lényegében mi biztosítottuk a megélhetésüket.
Tudni kell rólunk ,hogy Gina anyja több mint milliárdos ráadásul egyedül álló. Az én szüleim boldog s gazdag házasságban éltek…látszatra de apám titokban Gina anyjával ápolt hosszú évekre visszanyúló viszonyt. A bolond nem sejtette ,hogy mindent tudok ám hallgattam. Így lényegében mostoha tesók voltunk s olyan is volt számomra mint egy nővér.
Merengésünket  hangos robaj szelte ketté ahogy a kopott ajtó kivágódott...

„Mindig te üss elsőként, hadd omoljon csak össze az ellenfél már az elején! Én ezt tanultam az élettől.”

Láttam ahogyan valami nagyképű liba berúgja az ajtót. Bizonyára úgy vélte ,hogy ezzel majd tekintélyt szerez magának és mi, akár a riadt birkák majd meghunyászkodunk a farkas előtt. Első pillantásra tudtam ,hogy mi ketten nem leszünk jóban és ahogyan ott feszített a fölényes vigyorával legszívesebben orrba rúgtam volna.
Semmi különöset nem véltem benne felfedezni, nem tudtam hová tenni. Szaggatott farmer volt rajta -bizonyára saját alkotás tekintve a tré minőségét- mi alá necc harisnyát húzott, talán a gettósabb hatás érdekében. Fekete-fehér csíkos atléta, vastag bőröv és jócskán megkopott deszkás csuka. Kócos, vörös hajával tette tökéletesen idiótává az összképet. Sminkje elbaszott volt akár ő maga és az ásványvizes kupak amit fültágítónak alkalmazott arról tett tanúbizonyságot ,hogy nem futja neki normálisra. Minden porcikám ordított ,hogy menjek és lökjem át az ablaküveget. Idegesen fészkelődtem a széken azon filózva ,hogy lépjek-e. Közben a csaj megindult felém… na mondom, mára véresőt jósolnak.
Minden közeledő lépésének koppanására kiroppantottam egy ujjam. Mikor mellém ért villantott felém egy gunyoros vigyort mire én nagy löketet vettem és akkora lendülettel álltam fel ,hogy hátravágódott a székem… vagyis ez lett volna ám az utolsó pillanatban Gina elkapta a kezem és visszarántott. A csaj értetlenül megemelte a szemöldökét majd a tekintete elsötétült, nyílván felfogta ,hogy éppen ütni készültem.

-Nyugi vakarcs –sziszegte felém szórakozott hanglejtéssel. Nem kellett már több, felálltam. Láttam ahogyan döbbentség veszi át a fölényes érzet helyét a szemében. Bizonyára azt hitte ,hogy simán lever csakhogy a 20 centis platform tűsarkúmban jóval magasabb voltam nála és a testemet átjáró düh feledtette velem ,hogy a csaj simán eltörhetné vékonyka csontjaimat azokkal a húsos, vastag karjaival. Olyan közel léptem hozzá ,hogy éreztem a szívverését, hevesen dobogott. Ökölbe szorítottam a kezem és már nyúltam is volna a haja után ám hírtelen valaki elrántotta a közelemből.
Értetlenül pislogtam ám nem kellett sok ,hogy felfogjam a helyzetet. Idő közben a terembe érkezett egy új osztálytárs, egy srác… de ahh, milyen helyes srác! Pont az én ízlésem: Enyhén kisfiús arc, jól belőtt séró –tudjátok, az a félhosszú, vasalt- feszes, fekete ing amit nem gombolt be teljesen, szűk nadrág és DC cipő. Gina szíve akkorát dobbant ,hogy én is belerezzentem. Ahogy a srác szelíd arccal felém fordult visszadőltem a székemre, éreztem ,hogy le kell ülnöm. Túl szép ,hogy igaz legyen… és az is volt, túl szép. Lefagyott a csodálat az arcomról mikor megláttam ,hogy az iménti ’’majdnem áldozatom’’ kezét fogja. Azonnal leesett a dolog: tehát ők ketten járnak. Nyílván látta ,hogy a csaja veszélyben van ezért elrántotta tőlem. Nem szóltak semmit csak leültek a nekünk átlósan lévő padba.

Éreztem ,hogy mindenki engem néz. Nem gondolták volna ,hogy egy ilyen finom nő képes lenne így kitörni. Jaj a bolondok ,mennyi mindent nem tudnak még.
Nagy levegőt vettem majd Letti felé fordultam remélve ,hogy ő majd lenyugtat. Nagyot néztem mikor megláttam ,hogy szabályosan bámulja az új srácot de szó szerint tátott szájjal bámulta. Kevesen múlt ,hogy nem folyt ki a nyála. Abban a pillanatban tudtam ,hogy ez a fiú sosem lesz az enyém mivel olyas valaki vetett rá szemet akivel én soha az életben nem tudnék versenyre kelni.
Sosem láttam még őt ilyennek, mint ha megint kisgyerek lenne. Egy jó három perc bele telt mire meguntam a dolgot és a könyökömmel oldalba böktem. Riadtan csóválta meg a fejét mint ha egy édes álomból zökkentettem volna ki.
-khm –köszörültem meg a torkom- bocs ,hogy zavarok
-Ó, én csak…-megbánó pillantással nézett le a padlóra
-Tudom- hát lehet rá haragudni? …nem…
-Foglalt…-a hangja annyira keserű volt, muszáj volt nyelnem egy nagyot. Sosem hittem volna ,hogy Gina valaha is versenytársra talál de éreztem ,hogy meg fogja szerezni amit akar még akkor is ha ennek érdekében el kell taposnia néhány csúszómászót. Igen, tök jól esne megtaposni… mondjuk tűsarkúban. Megráztam a fejem ,hogy elszakítsam a gondolataimat a csaj kínzásától.
-Ne törődj a kurvájával!- vigyorodtam el- az-az érzésem ,hogy nem sokáig jelent gondot.
Erre csak egyetértően bólintott. Én is bámulni kezdtem őket hátha észre veszek valami szokatlant, valamit ami a gyengéje, valami apró részletet. Ahha, bingó! A tolltartójára a „Nikkcsi” nevet firkálta, tehát a ribanc neve Niki. A csuklóján beforrt hegek húzódtak. Nyílván sok gondja van otthon, talán alkoholisták a szülei… vagy verik. Ezek szerint hamarosan megromlanak majd a jegyei és még jobban megutálják majd az otthoniak. Ez azt jelenti ,hogy nem fogják égre-földre keresni ha ’’véletlenül” eltűnne. Annyira tökéletes, már csak várnunk kell.
A srácot is szemügyre vettem ám még rá se tudtam nézni de Gina már halkan mormolni kezdte :
-Márk, 17 éves, gitározik és énekel egy együttesben, nagyon elkötelezett. Vannak gondjai az apjával, nyílván egyedül neveli. Nem túl gazdag, átlagos színvonalon él.
-Hírtelen köpni nyelni nem tudtam, annyira profi.
-A csaj Nikolett, 16 éves lehet és mániája az öncsonkítás. Tipikus depis, önsajnálós fajta. Utálják a szülei mivel azt hiszi ,hogy ha szarik mindenre attól ő lesz a keménylegény. Könnyű lesz eltüntetni –tettem hozzá vigyorogva majd elégedetten hátra dőltem a széken. Alig várom már az elégtételt. Ezzel kezdetét vette egy remek vadászat melyben mi voltunk a ragadozók ő pedig a préda.
-A türelem kifizetődő- Csengte fel nyugodt hangon padtársnőm.

Hírtelen hangos csengőszó rázta meg az épületet, ez azt jelentette ,hogy elkezdődött az év első tanórája ám tanár még sehol. Az utolsó pillanatban hírtelen beesett egy szétszórt ám gyönyörű, stílusban hozzánk illő csajszi. Hosszú, fenékig érő, barna haja csak úgy suhant ahogyan befutott az ajtón. Mély lila egybe ruha és hozzá illő kis kabátka fedte nőies alakját. Combjaira lila szalagokat tekert amik végigfutottak az egész lábán majd egy masnis cipőben értek véget.
-Daniella!- Kiáltottunk fel Lettivel szinte egyszerre. Hihetetlen ,hogy egy régi baráttal pont itt futunk össze! Ő kedvesen elmosolyodott, szelíd jelleme a mai napig sem változott. Szapora léptekkel ült be a mellettünk lévő padba majd megigazgatta magát és felénk fordult.
-Ez egy új cucc, sehol máshol nincs belőle a világon –Büszke tekintettel átnyújtott nekünk egy apró nejlon tasakot ami pár vérvörös tablettát rejtett magában.
-Hatás?- kérdeztem döbbent hangon miközben a bogyókat néztem. Annyira szépek voltak. Ja igen, tudni illik Daniella a mi dillerünk. Olyan anyagot hoz nekünk amit senki másnál nem lehet megtalálni csak nála, sosem értettük hogyan csinálja.

-Úgy érzed magad mint ha repülnél, nem érzed a környezeti hatásokat, feldob és józanon tart.
-Túl tökéletes-vágott közbe Gina- Hol a csapda?
-Hát…ha elmúlik a hatása fékezhetetlen düh veszi át a helyét
-érdekel is engem…-vontam meg a vállam majd zsebre vágtam a tablettákat.
Fél órányi késés után megérkezett az osztályfőnök. Tipikus merev aktakukac fazon volt a csávó. Ledobta a jegyzeteit az asztalra majd helyet foglalt a székén.
-Nos…-kezdett neki- mély büszkeséggel tölt el ,hogy osztályközösségünkben üdvözölhetem iskolánk legnevesebb tanulóját, legfőbb anyagi támogatónk, Mrs. Peterson lányát, Georgina kisasszonyt-nézett felénk sziporkázó vigyorral- és bőkezű támogatónk, Mr. Hudson lányát, Elizabeth kisasszonyt.
-Ettől a perctől fogva mindenkiben tudatosult ,hogy itt csak mi uralkodhatunk. Hamar eltelt a nap, minden tanárt az ujjaink köré csavartunk. Az utolsó csöngetés után összepakoltunk majd Lettivel megegyeztünk ,hogy holnap reggel értem jön és elhoz. Hatalmas ölelést adtam neki majd Daniellától is elbúcsúztam aki tudatta velem , hogy holnap nem jön be és még jó pár napot ki fog hagyni az évből de ezt már elrendezte a tanárokkal. Nem ártottam bele magam az ügyeibe így csak  bólintottam.

*

Ahogy beléptem az ajtón megcsapta a fülem a szokásos otthoni zaj. Nagyon lármás család volt a miénk. Apu folyton a dolgozó szobájába menekült előlünk, volt ,hogy napokon keresztül nem jött ki. Anyu folyton a ház körül nyüzsgött. Takarított, főzött és nevelt minket. Annyira vidám és megbocsátó volt, egyszer sem kiabált velem életemben. A húgom, Naomi állandóan a szobájába tombolt, ordítatta a béna diszkó zenéjét közben hangosan énekelt meg ordibált. Kedvenc elfoglaltsága az volt ,hogy a bútorokon ugrált még nagyobb zajt csapva ezzel. Na igen, ennyire érett egy 13 éves… ráadásul állandóan idióta jelmezekbe öltöztette a nyusziját akinek kreatív módon a „Nyuszi” nevet adta. Szegény kisállat, mit el nem visel.
Én rend szerint kóboroltam valahol ám most túl fáradt voltam hozzá. Felmentem a szobámba, egy hosszú folyosó végén terült el az én szentélyem, egy fehér tölgyajtó jelezte ,hogy hol van a határ a való élet és az én kis univerzumom között. Hangtalanul nyitottam ki majd hunyorogva léptem be a hercegnő birodalmamba. A fehérséget ami bent rikított még én sem szoktam meg. Szó szerint minden fehér volt. Ez a szín állt hozzám a legközelebb mivel tiszta, ártatlan és mindent magába foglalt. Puha padlószőnyeg, hatalmas, plafonig érő szekrények, egész alakos tükrök, régimódi sminkasztal és egy óriási, baldahinos franciaágy melyen az én kis kedvencem, Mira a hófehér sarki róka terült el.
Ledobtam a táskám és csendben bedőltem mellé az ágyba. Üdvözlés képen álom ittas arcocskájával nekem dörgölőzött majd keresztbe feküdt a hasamon és ismét álomba szenderült. Beletúrtam puha bundájába miközben feldolgoztam a mai nap eseményeit.
Mindenre gondoltam: Ginára, Nikire, Márkra, Daniellára, a drogra amit kaptam, a tanárokra és arra ,hogy vajon mi áll még előttem.