úgy érzem most megint eljött az ideje egy nyílt levélnek.
nem tisztellek. csodálkozol rajta? tettél valami olyat, ami rászolgál a tiszteletre? ugye, hogy nem?
nem tekintelek tanárnak. hogy miért? mert nem tanítasz semmit. bizony.
nem bírok rád nézni anélkül hogy ne fordulna fel a gyomrom.
nem bírok bemenni az órádra anélkül, hogy le ne rágnám a körmöm, hogy ma vajon mi miatt kell ordítanom veled, és éreztetni hogy valami nem stimmel veled.
rászolgáltál az utálatomra. beszarás, ember hogy mit meg nem engedsz magadnak. én értem hogy képző, én értem hogy diploma, és? dolgoztál valaha valamit, ami cseppet is fizikainak mondható a mappácskád cipelésén kívül? álltál te valaha 12 órát? pakoltál te valaha nehéz kartonokat még este 10kor is?
én igen, barátom, vasárnap esténként ez a programom egészen 10ig. csodálkozol, hogy hétfőnként néha nem érek be a tetves óráidra? néha, mert kényszerítem magam, hogy 5-6 óra alvás után bevonszoljam magam, és teljesítsek. csoda, hogy néha többre van szükségem, és nem arra hogy lehúzz az életről?
mert lehúzol. úgy bírálod a munkáinkat, hogy fogalmad sincs mikről szólnak, nem ismered a munka mögött rejtőző embert. számodra csak nevek vagyunk a papíron, számok a kibaszott listán. fogalmad sincs mekkora sebeket tudsz ejteni egy ember lelkén a puszta szavaiddal.
de velem rábasztál, barátom.
nem érdekel a piszkálódásod. akkor is azt fogom csinálni ami nekem tetszik, nem amit te elképzelsz az én ötleteim alapján. nem fogom többet addig csinálni a feladatot, amíg nem olyan mint a te fejedben.
nem érdekelnek a sértéseid. tőlem mondhatod hogy lusta vagyok, mikor nincs kedvem a 25. apró szar részletet átvariálni, ami neked nem tetszik. te dolgozol mondjuk 40 órát hetente. maximum. igaz, én csak huszat, de arra is a szabadidőmet áldozom fel, előtte pedig minden nap iskolában vagyok. neked szabad a hétvégéd. nekem szabad mondjuk a hétvégém negyede. neked csak heti 2x kell korán kelni. nekem 7 napból 6x. te ki tudod aludni magad, mert egy lelketlen szar vagy, és nem érdekel hogy mit teszel másokkal, bátran tiporsz mások lelkébe sáros acélbetétes bakanccsal. én nem tudom ezt megtenni, mert nem vagyok gép.
tőlem mondhatod, hogy szarok a munkáim, ha te vagy az egyetlen aki szerint szar.
tőlem elkezdhetsz személyeskedni, mert olyan kibaszott bátor vagy, hogy kihallgatod a privát beszélgetésemet, és utána ha egy ellenem folytatott vitában kezdesz alul maradni ezt hozod fel, mert már nem tudsz mivel érvelni, sőt, tudod hogy igazam van, de próbálod menteni a menthetőt. magadat minősíted, haverka, hogy egy utolsó tapló bunkó érzéketlen szar vagy. mert az vagy, barátom, akkora tapló mint ide Miskolc.
nem érdekelnek a felvetéseid, nem érdekel ha nem figyelsz rám, nem érdekel ha próbálsz megbuktatni, az sem érdekel hogy törvénytelen módszerekkel zársz le félévkor a rosszabb jegyre. elárulok egy titkot : attól hogy a főnököd régi jó barátod, és megszánt egy állással mikor szarban voltál még nem vagy kiskirály. csak kapirgálsz a szemétdombon, és találtál egy szemet. de csak egyet.
őszintén, néha sajnállak. végignézek a buta arcodon, hallgatom a hülye indokaidat, nézem a hisztidet, ami néha rosszabb mint egy öt éves kislányé, és valami megmozdul bennem... ha most egy fantasztikumokkal teli filmben lennénk már úton lenne két hobbit hogy bebasszon a vulkánba, te kis nyüsszögő tetszhalott. (Szirmai Gergelyt idéztem) viccen kívül sajnálom, hogy anyád sem szeretett, elhagyott a csajod, meg hogy az apád dicsfénye téged elhalványítva háttérbe szorít, meg hogy gerinc nélkül nőttél fel, biztos szar lehetett, de ez nem jogosít fel arra hogy különbnek érezd magad nálunk, mert már most több élettapasztalatom van mint neked, és jobb ember vagyok nálad. miért? mert én az arcodba üvöltöm ha valami szar, és nem sunnyogok el a hátad mögött panaszkodni a nagyobbnak. mert van bennem tartás. meg szépérzék, ami beléd nem sok szorult. te utolsó fasz.
remélem, egyszer évek múlva találkozunk majd. én hol leszek akkor? jól menő cégem lesz, valószínűleg külföldön, olyan autókkal fogok járni amiket te el sem tudsz képzelni, és csillagászati összegeket fogok keresni. kiegyensúlyozott lesz a családi életem, férjem lesz, és gyerekeim. te hol leszel akkor?
valószínűleg még mindig egy omladozó iskolában fogod kísérteni a diákok lépteit, és az egyetlen amire fel fogsz tudni vágni, hogy '96os PS-t használsz, és az előző iskoládban sokat ríkattad meg a diákokat.
gratulálok! ez aztán az élet, barátom!
fenyegethetsz. sértegethetsz. személyeskedhetsz. szidhatsz. utálhatsz. kibeszélhetsz. nézhetsz rám csúnyán. nem érdekel hogy mit gondolsz addig amíg a gondolataid velem kapcsolatosak.
utóiratként : ISTEN NEM SZERETI A BŰNÖSÖKET!
második utóiratként : REMÉLEM A POKOLBAN FOGSZ MAJD MEGROHADNI HA BELEDÖGLESZ A MAGÁNYBA, KÖCSÖG!
viccen kívüli utóirat : én akkor sem kívánok neked semmi rosszat. mondjuk levegőt sem. de nyugodj meg, az élet majd visszaadja neked ezt a sok szart amit keversz. mert te kevered, nem mi. te utolsó féreg szar :)
Au Revoire!
2016. február 26., péntek
2015. november 23., hétfő
élménybeszámoló ~ Ghost BC ~ Letti
feleslegesen paráztam, azt kell hogy mondjam Kedveskéim. :)
a tegnapi napom körülbelül reggel 10kor kezdődött, amikor még mindig nem sikerült feldolgoznom hogy hova is fogok menni, kiket fogok látni, erre a szintre akkor értem el, mikor 21.05kor elkezdték a koncertet.
a Barba Negra a koncert hetének hétfőjén bejelentette, hogy a párizsi események hatására szigorítani fog a beléptetésen (mivel még sosem voltam ott, nem tudtam, hogy mire számítsak) de ebből csak annyit érzékeltem, hogy belevilágítottak az övtáskámba, semmi motozás, semmi kérdés...
kicsit felidegesítettem magam ezen, hiszen a nagykabát alatt simán lehetett volna nálam bármi (nem volt) de úgy voltam vele hogy nem lesz semmi baj.
ígéretemhez híven egyből csekkoltam a vészkijáratokat, viszont azt nem tartottam be, hogy "nem fogok inni", de nem is volt baj, semmi talajrészegségre ne gondoljatok, egy vodkanarancsot ittam, kicsit oldotta a feszültségemet.
az előzenekarral valahogy nem sikerült megbarátkozni, főleg hogy hatalmas dobszólókat hallottunk, úgy hogy dob nem is volt a színpadon, csak 2 gitáros + 1 énekes. szerencsére csak fél órán keresztül kellett ezt hallgatni, utána pedig jöttek a Szerelmeink. :)
arra számítottunk, hogy legalább fél-egy órát csúsznak majd, de szerencsére csak 5 percig húzták az agyunkat, de ami utána jött azt lehetetlen leírni
amilyen showt csaptak a srácok az valami eszméletlen volt, a fények, a füstölők, a jelmezek, minden minden hozzátett az élményhez, és még most sem hiszem el hogy ott álltam sacper 10 méterre a pápától *-*
a kezdeti lelkesedésem egy pillanat alatt semmivé foszlott mikor két nem túl szomjas honfitársunk úgy gondolta hogy akkor most ők beállnak elénk, és összevissza dülöngélve fogják elbaszni a mi koncertélményünket, és itt jön az, hogy minden tiszteletem a biztiboyoké, pár percen belül a nyakuknál fogva kapták ki őket a tömegből, és dobták ki őket, szóval ezúton is köszönet nekik, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat.
most úgy vagyok vele, hogy még annak is látni kell egy ilyen eseményt aki nem szereti ezt a zenét. egyszer az életben mindenkinek el kellene jutni egy ilyen koncertre.
az Elizabeth-et hiányoltam, de a számlista is tökéletesen rendben volt, az összes kedvencemet lejátszották, és remélem Kedveskéim egyszer legalább mindenki átéli azt, hogy talál egy számot, amiről úgy érzi hogy róla szól, ez bizony teljes mértékben Ő, és hallhatja élőben.
a Ghules/Zombie Queen az én ilyen számom, és azt hittem ott helyben összepisilem magam mikor éneklés közben a pápa a szemembe nézett.
legyetek rosszak Kedveskéim :)
x. o. Letti
 |
| mindkettőnket megtalálhattok a tömegben :) |
 |
| saját fotó :) |
 |
| saját fotó |
 |
| saját fotó :) |
 |
| saját fotó |
 |
| Liza fotója |
 |
| Liza fotója |
a Barba Negra a koncert hetének hétfőjén bejelentette, hogy a párizsi események hatására szigorítani fog a beléptetésen (mivel még sosem voltam ott, nem tudtam, hogy mire számítsak) de ebből csak annyit érzékeltem, hogy belevilágítottak az övtáskámba, semmi motozás, semmi kérdés...
kicsit felidegesítettem magam ezen, hiszen a nagykabát alatt simán lehetett volna nálam bármi (nem volt) de úgy voltam vele hogy nem lesz semmi baj.
ígéretemhez híven egyből csekkoltam a vészkijáratokat, viszont azt nem tartottam be, hogy "nem fogok inni", de nem is volt baj, semmi talajrészegségre ne gondoljatok, egy vodkanarancsot ittam, kicsit oldotta a feszültségemet.
az előzenekarral valahogy nem sikerült megbarátkozni, főleg hogy hatalmas dobszólókat hallottunk, úgy hogy dob nem is volt a színpadon, csak 2 gitáros + 1 énekes. szerencsére csak fél órán keresztül kellett ezt hallgatni, utána pedig jöttek a Szerelmeink. :)
arra számítottunk, hogy legalább fél-egy órát csúsznak majd, de szerencsére csak 5 percig húzták az agyunkat, de ami utána jött azt lehetetlen leírni
amilyen showt csaptak a srácok az valami eszméletlen volt, a fények, a füstölők, a jelmezek, minden minden hozzátett az élményhez, és még most sem hiszem el hogy ott álltam sacper 10 méterre a pápától *-*
a kezdeti lelkesedésem egy pillanat alatt semmivé foszlott mikor két nem túl szomjas honfitársunk úgy gondolta hogy akkor most ők beállnak elénk, és összevissza dülöngélve fogják elbaszni a mi koncertélményünket, és itt jön az, hogy minden tiszteletem a biztiboyoké, pár percen belül a nyakuknál fogva kapták ki őket a tömegből, és dobták ki őket, szóval ezúton is köszönet nekik, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat.
most úgy vagyok vele, hogy még annak is látni kell egy ilyen eseményt aki nem szereti ezt a zenét. egyszer az életben mindenkinek el kellene jutni egy ilyen koncertre.
az Elizabeth-et hiányoltam, de a számlista is tökéletesen rendben volt, az összes kedvencemet lejátszották, és remélem Kedveskéim egyszer legalább mindenki átéli azt, hogy talál egy számot, amiről úgy érzi hogy róla szól, ez bizony teljes mértékben Ő, és hallhatja élőben.
a Ghules/Zombie Queen az én ilyen számom, és azt hittem ott helyben összepisilem magam mikor éneklés közben a pápa a szemembe nézett.
legyetek rosszak Kedveskéim :)
x. o. Letti
2015. november 18., szerda
rettegés ~ Letti
valahogy azt akartam, hogy a párizsi eseményekkel foglalkozó bejegyzésemnek ott legyen vége, ahol véget ért.
hát nem ott lesz!
éreztetek már halálfélelmet? vicces dolog amúgy, kedd reggel tört rám. alapjáraton nem volt hideg, pedig elég korán indultam, tök sötétben, pislákoló utcai lámpák alatt (vidék, miért lennének jók azok a kibaszott lámpák?) és hirtelen fázni kezdtem. de nem az a tipikus fázás, hanem a testem belsejéből sugárzott kifelé a hideg. mintha a csontjaim váltak volna jéggé, és ez a hideg megbénította az izmaimat, de annyira hogy nem tudtam remegni sem. sétáltam, de nem éreztem a lábaimat, semmit, és csak Nostradamus jóslata villogott a fejemben...
"Béke közeleg egy oldalról és háború Soha nem volt szorongatás ilyen nagy, Sírnak férfiak és asszonyok, ártatlan vér a földön, És ez lesz Franciaország egész széltében."
... és Nostradamusnak sikerült megjósolnia Hitlert, valamint a II. János Pál elleni merényletet is, sőt, még Petőfit is előre látta (nézzetek utána, hátborzongató) és hihetetlen hogy ez csak nagyon keveseknek tűnt fel... visszatérve az eredeti témánkhoz, bár a testem nem remegett, de éreztem hogy a lelkem belül rázkódik. nem sírtam, mert fel sem fogtam hogy mi történik, nem tudtam gondolkodni, enyhén sokkos állapotba kerültem. a pánikroham kismiska ehhez képest, pedig az sem egy kellemes dolog. nálam általában gyomorfájással kezdődik, aztán jön a kezek minden előzmény nélküli remegése, aztán nehezen kapok levegőt, izzadni kezdek, és általában a fürdőszoba kövén végzem miután hánytam egyet, vagy durva hasmenés jött rám a semmiből. a hideg megnyugtat, és általában egy fél óra alatt jobban leszek. de, a vicc az, hogy pánikroham előtt sosem stresszelek semmin. nem történik semmi ami igazán kiválthatná, de az ezt megelőző napokban sem. szörnyű volt. 6-7 perc séta, és 12 perc buszozás után tértem magamhoz nagyjából, addigra elértem a hévhez, kivilágosodott, emberek között voltam és elmúlt a halálfélelem. már ha ez az volt. úgy éreztem hogy meg fogok halni, hogy összeroppanok valaminek a súlya alatt. nagyon-nagyon féltem. rettegek. tök őszintén. vajon Magyarország mikor kerül fel a listára? oké, hogy a franciák nagyon kihúzták a gyufát, de mi lesz ha mi is kihúzzuk? és vajon mivel húzzuk majd ki? vasárnap Ghost koncertre megyünk, és Ricsi olyan aranyos volt, azt mondta hogy ha nem akarok menni akkor megérti, csak szóljak és akkor eladja a jegyét. attól nem félek, a Barba Negra (hála a jó égnek) szigorított a biztonsági intézkedéseken, és a beléptetés is alaposabb lesz (tehát mindent kipakoltatnak, ha szúró-vágó stb eszközt találnak nálad be sem engednek, és társai) biztos hogy nem lesz semmi baj, de amilyen pánikhangulatban vagyok már mindenben azt látom. biztosan nem fogok egy korty alkoholt sem inni, és előre megnézem hol van a vészkijárat, ha esetleg ciki lenne. nem lesz, de ha lesz is hárman megvédjük egymást. a napokban elgondolkodtam azon, hogy igazából nem is félek a haláltól. persze nem akarok meghalni, félreértés ne essék, de inkább attól félek, hogy mi lesz akkor, ha az emberek, akiknek fontos vagyok nélkülem maradnak. felrémlik előttem az arcuk, és hatalmába kerít, hogy bármibe is kerül nem hagyom őket egyedül. jesszus, ez a cikk kezd egyre bizarrabb lenni, és én nem ezt akartam... lehet hogy hülye vagyok, és tök feleslegesen félek, de nem akar elmúlni ez a nyomás, valahol belül a mellkasomban, akárhogy is próbálom...
na mindegy, drágáim, ez van. remélem vasárnapra már derűlátóbb leszek,de addig még van kb. 4 teljes nap. Letti voltam, sziasztok!
hát nem ott lesz!
éreztetek már halálfélelmet? vicces dolog amúgy, kedd reggel tört rám. alapjáraton nem volt hideg, pedig elég korán indultam, tök sötétben, pislákoló utcai lámpák alatt (vidék, miért lennének jók azok a kibaszott lámpák?) és hirtelen fázni kezdtem. de nem az a tipikus fázás, hanem a testem belsejéből sugárzott kifelé a hideg. mintha a csontjaim váltak volna jéggé, és ez a hideg megbénította az izmaimat, de annyira hogy nem tudtam remegni sem. sétáltam, de nem éreztem a lábaimat, semmit, és csak Nostradamus jóslata villogott a fejemben...
"Béke közeleg egy oldalról és háború Soha nem volt szorongatás ilyen nagy, Sírnak férfiak és asszonyok, ártatlan vér a földön, És ez lesz Franciaország egész széltében."
... és Nostradamusnak sikerült megjósolnia Hitlert, valamint a II. János Pál elleni merényletet is, sőt, még Petőfit is előre látta (nézzetek utána, hátborzongató) és hihetetlen hogy ez csak nagyon keveseknek tűnt fel... visszatérve az eredeti témánkhoz, bár a testem nem remegett, de éreztem hogy a lelkem belül rázkódik. nem sírtam, mert fel sem fogtam hogy mi történik, nem tudtam gondolkodni, enyhén sokkos állapotba kerültem. a pánikroham kismiska ehhez képest, pedig az sem egy kellemes dolog. nálam általában gyomorfájással kezdődik, aztán jön a kezek minden előzmény nélküli remegése, aztán nehezen kapok levegőt, izzadni kezdek, és általában a fürdőszoba kövén végzem miután hánytam egyet, vagy durva hasmenés jött rám a semmiből. a hideg megnyugtat, és általában egy fél óra alatt jobban leszek. de, a vicc az, hogy pánikroham előtt sosem stresszelek semmin. nem történik semmi ami igazán kiválthatná, de az ezt megelőző napokban sem. szörnyű volt. 6-7 perc séta, és 12 perc buszozás után tértem magamhoz nagyjából, addigra elértem a hévhez, kivilágosodott, emberek között voltam és elmúlt a halálfélelem. már ha ez az volt. úgy éreztem hogy meg fogok halni, hogy összeroppanok valaminek a súlya alatt. nagyon-nagyon féltem. rettegek. tök őszintén. vajon Magyarország mikor kerül fel a listára? oké, hogy a franciák nagyon kihúzták a gyufát, de mi lesz ha mi is kihúzzuk? és vajon mivel húzzuk majd ki? vasárnap Ghost koncertre megyünk, és Ricsi olyan aranyos volt, azt mondta hogy ha nem akarok menni akkor megérti, csak szóljak és akkor eladja a jegyét. attól nem félek, a Barba Negra (hála a jó égnek) szigorított a biztonsági intézkedéseken, és a beléptetés is alaposabb lesz (tehát mindent kipakoltatnak, ha szúró-vágó stb eszközt találnak nálad be sem engednek, és társai) biztos hogy nem lesz semmi baj, de amilyen pánikhangulatban vagyok már mindenben azt látom. biztosan nem fogok egy korty alkoholt sem inni, és előre megnézem hol van a vészkijárat, ha esetleg ciki lenne. nem lesz, de ha lesz is hárman megvédjük egymást. a napokban elgondolkodtam azon, hogy igazából nem is félek a haláltól. persze nem akarok meghalni, félreértés ne essék, de inkább attól félek, hogy mi lesz akkor, ha az emberek, akiknek fontos vagyok nélkülem maradnak. felrémlik előttem az arcuk, és hatalmába kerít, hogy bármibe is kerül nem hagyom őket egyedül. jesszus, ez a cikk kezd egyre bizarrabb lenni, és én nem ezt akartam... lehet hogy hülye vagyok, és tök feleslegesen félek, de nem akar elmúlni ez a nyomás, valahol belül a mellkasomban, akárhogy is próbálom...
na mindegy, drágáim, ez van. remélem vasárnapra már derűlátóbb leszek,de addig még van kb. 4 teljes nap. Letti voltam, sziasztok!
2015. november 15., vasárnap
Európa vérben és könnyben fog úszni. -Liz
Nekem is meg van az elég erős véleményem a párizsi történtekről. Először is szeretném közölni a világgal mélységes együttérzésemet és szomorúságomat. Én is félek, ahogyan ti. Én is dühös vagyok, nekem is keserű a szám íze és én sem merek körülnézni a világban. Bárcsak mind elmenekülhetnénk egy jobb helyre, bár jönne valaki, aki megment minket, bár véget érne ez az egész, bárcsak béke lenne végre a Földön!
De nem lesz. Nem lehet, mert Keleten már rég nem a béke a mérvadó. Számukra egy dolog fontos: bosszút akarnak állni rajtunk, Európán. De hogy miért? Mondva csinált okok miatt. Egyszerűen veszettek. Nem normális, elvakult nép, akik saját magukat írtják, majd a baj, akár egy átkozott vírus tovább kígyózik hozzánk. Már itt van, már régóta itt bújkál, rejtőzködött közöttünk, de most már felfedte magát! Már mindenkinek kinyilt a szeme. Bár előbb tettük volna, bár cselekednénk végre! Mentsük magunkat, védjük magunkat! Óvjuk meg a hazánkat! Nem csak országként, hanem kontinensként kell gondolkodnunk, hiszen a veszély globális.
De nem lesz. Nem lehet, mert Keleten már rég nem a béke a mérvadó. Számukra egy dolog fontos: bosszút akarnak állni rajtunk, Európán. De hogy miért? Mondva csinált okok miatt. Egyszerűen veszettek. Nem normális, elvakult nép, akik saját magukat írtják, majd a baj, akár egy átkozott vírus tovább kígyózik hozzánk. Már itt van, már régóta itt bújkál, rejtőzködött közöttünk, de most már felfedte magát! Már mindenkinek kinyilt a szeme. Bár előbb tettük volna, bár cselekednénk végre! Mentsük magunkat, védjük magunkat! Óvjuk meg a hazánkat! Nem csak országként, hanem kontinensként kell gondolkodnunk, hiszen a veszély globális.
,, Európa vérben és könnyben fog úszni."
- Üzeni nekünk az Iszlám állam.
Sajnos itt már nem elég a részvét. Már régóta kapjuk a jeleket, de nekünk egyik sem volt elég és még mindig nem teszünk semmit. Megerősítették a biztonsági védelmet? Ez nem megoldás! Ez időhúzás. Valaki odafent, kérem csapjon az asztalra! Kérem mondja meg, hogy elegünk volt és vessen véget a terrornak! Remegve várjuk a támadást, lehajtott fejjel hallgatjuk a fenyegetést. Mit tegyünk? Határ lezár, senki sem megy se ki, sem pedig be és mindenkit ellenőrizzenek! Az ország, nem, Európa álljon készen egy esetleges támadás elhárítására! Békét hírdettek, béke után vágytok, de ide a béke már kevés. Őket nem érdekli a béke. El akarnak söpörni minket, félelemben akarnak tartani… Megkapták, amit akartak. Gyengének látnak minket, és ettől egyre éhesebbek lesznek a háborúra. Még csak fenyegetnek és röhögnek rajtunk, de ezek bármire képesek. Nem emberek, hanem szörnyetegek. Repülőket robbantanak le, ártatlanokat lőnek sorban, akár a vágóhídi marhákat. Kimennek a strandra és lövik, aki mozog (Tunézia). Tunézia terror támadása után miért nem eszmélt fel senki? Turistákat öltek halom számra! Persze, az nem az Eu, akkor nem is kell vele foglalkozni. A migránsok áradata volt az első lépés, elkaptuk a fertőzést. Most rajtunk múlik, hogy csendben elpusztulunk, avagy harcolunk ellene. Ez nem fog magától lezajlani. Vegyétek ki a fejeteket a homokból végre! Gyászoljatok, de emellett ébredjetek fel! Halál és kegyetlenség emészti a világot.
Allah nevében aláztuk meg a perverzitás fővárosát.
- Magyarázza tettét az IÁ.
És most pár szót Párizsról. Nem értem. Nem tudom felfogni, hogy hogyan mászkálhatnak köztünk gépfegyverrel a terroristák. Hogyan jutnak be egy koncertre/ étterembe, hogyan képesek behozni az országba lőfegyvert. Nem figyeltek a franciák. Az elkövetőknek semmi sem szent, egyszerűen lemészárolták az embereket. És akkor most IMÁDKOZZUNK PÁRIZSÉRT? KIHEZ?! Ébredjetek már fel! A vallás tehet mindenről, megkeseríti a világot és ellentéteket szül évezredek óta. Szerintetek megment minket a nemlétező istenetek? Fület-farkat behúzva imádkoztok és akkor minden megoldódik? Egy dolgot kéne tennetek: tisztán látni. Tisztán gondolkozni. Vagy félelemből éltessük az ő istenüket? Akinek a nevében elpusztítják a békés világot? Ch.
Mindenki fél. Én is, bevallom. Félek elmenni a soron következő koncertre, félek a plázában, félek pesten, félek a tömegben. Vajon hol, mikor, hogyan csapnak le újra? Kurvára elérték a céljukat. Rettegünk. És a Pesten mászkáló, gépfegyveres rendőröktől cseppet sem érzem biztonságban magam, inkább nyomasztó. Szörnyű, hogy ide jutottunk. 2015 van és még mindig egymást mészároljuk. Mi történt? Hogyan rontottuk el? Hogyan tehetnénk jóvá? Mit tegyünk?
A sarkunkra kéne állnunk végre és egy emberként kiállni magunkért.
Senki sem fog megmenteni minket. Sem isten, sem ember, sem egy nagyobb hatalom. Nekünk kell megtennünk. Ne várjunk, hanem kezdjünk el védekezni! Remélem hamarosan belátja a kormány, remélem tesznek valamit. Kurvára remélem…
És még egy valamit a mondandóm végére. MÁR MEGINT KIBASZOTTUL DIVATOT CSINÁLTUNK BELŐLE!
MI EZ?!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)