Trónok harca - Letti

gyermekeim az úrban!

ezennel szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy nézzetek Trónok harcát.
hogy miért?
azt három szóban ki tudom fejteni. mert kibaszott jó!
akinek bejön ez a középkori téma, és el tud vonatkoztatni a durva gyilkosságoktól, a meztelenkedéstől, és ki tudja olvasni a lényeget annak lebilincselő szórakozás lesz, mind a hat évad.
van itt vérfertőzés, kényszerházasság, csata, sárkányok, harc a hatalomért, bosszú, ármány, kurvák és szentek, csalók és tisztességes emberek, papok, papnők, sárkányok, régi és új istenek, óriások, jégzombik, meg az a kibaszott vassámli amiért mindenki küzd.
van itt szerelem, árulás, öngyilkosság, sima hagyományos gyilkosság, félelem, kínzás, gyötrődés, öröm, bódottá, élve elégetés, szex, minden mi szem szájnak ingere.
lovagok, nemes hölgyek, királyok, királynék, khalok és khaleesik, hercegek és hercegnők, trónbitorlás, vérmágia, jóslatok, és ami a történet szempontjából a legfontosabb, a kiszámíthatatlanság. a totális kiszámíthatatlanság.
de aki odavan a csodálatos képi világért az is élvezni fogja :)

most ért véget a hatodik évad, és már csak maximum 15 rész van hátra, amibe belesajdul a kis szívem, ráadásul megint sokat kell rá várni, és nem tudom mihez fogok kezdeni addig. valószínűleg visszanézem az évadokat, sorban egymás után az összeset.
jobban vártam a részeket mint a messiást, esküszöm.
nem rabolom az időtöket, unalmas perceitekben nézzetek bele, nagyon megéri.
és...
WHO RUN THE WORLD? GIRLS! (a hatodik évad tapasztalata)

I don't care what you think as long as it's about me. ~ Letti

úgy érzem most megint eljött az ideje egy nyílt levélnek.

nem tisztellek. csodálkozol rajta? tettél valami olyat, ami rászolgál a tiszteletre? ugye, hogy nem?
nem tekintelek tanárnak. hogy miért? mert nem tanítasz semmit. bizony.
nem bírok rád nézni anélkül hogy ne fordulna fel a gyomrom.
nem bírok bemenni az órádra anélkül, hogy le ne rágnám a körmöm, hogy ma vajon mi miatt kell ordítanom veled, és éreztetni hogy valami nem stimmel veled.
rászolgáltál az utálatomra. beszarás, ember hogy mit meg nem engedsz magadnak. én értem hogy képző, én értem hogy diploma, és? dolgoztál valaha valamit, ami cseppet is fizikainak mondható a mappácskád cipelésén kívül? álltál te valaha 12 órát? pakoltál te valaha nehéz kartonokat még este 10kor is?
én igen, barátom, vasárnap esténként ez a programom egészen 10ig. csodálkozol, hogy hétfőnként néha nem érek be a tetves óráidra? néha, mert kényszerítem magam, hogy 5-6 óra alvás után bevonszoljam magam, és teljesítsek. csoda, hogy néha többre van szükségem, és nem arra hogy lehúzz az életről?
mert lehúzol. úgy bírálod a munkáinkat, hogy fogalmad sincs mikről szólnak, nem ismered a munka mögött rejtőző embert. számodra csak nevek vagyunk a papíron, számok a kibaszott listán. fogalmad sincs mekkora sebeket tudsz ejteni egy ember lelkén a puszta szavaiddal.
de velem rábasztál, barátom.
nem érdekel a piszkálódásod. akkor is azt fogom csinálni ami nekem tetszik, nem amit te elképzelsz az én ötleteim alapján. nem fogom többet addig csinálni a feladatot, amíg nem olyan mint a te fejedben.
nem érdekelnek a sértéseid. tőlem mondhatod hogy lusta vagyok, mikor nincs kedvem a 25. apró szar részletet átvariálni, ami neked nem tetszik. te dolgozol mondjuk 40 órát hetente. maximum. igaz, én csak huszat, de arra is a szabadidőmet áldozom fel, előtte pedig minden nap iskolában vagyok. neked szabad a hétvégéd. nekem szabad mondjuk a hétvégém negyede. neked csak heti 2x kell korán kelni. nekem 7 napból 6x. te ki tudod aludni magad, mert egy lelketlen szar vagy, és nem érdekel hogy mit teszel másokkal, bátran tiporsz mások lelkébe sáros acélbetétes bakanccsal. én nem tudom ezt megtenni, mert nem vagyok gép.
tőlem mondhatod, hogy szarok a munkáim, ha te vagy az egyetlen aki szerint szar.
tőlem elkezdhetsz személyeskedni, mert olyan kibaszott bátor vagy, hogy kihallgatod a privát beszélgetésemet, és utána ha egy ellenem folytatott vitában kezdesz alul maradni ezt hozod fel, mert már nem tudsz mivel érvelni, sőt, tudod hogy igazam van, de próbálod menteni a menthetőt. magadat minősíted, haverka, hogy egy utolsó tapló bunkó érzéketlen szar vagy. mert az vagy, barátom, akkora tapló mint ide Miskolc.
nem érdekelnek a felvetéseid, nem érdekel ha nem figyelsz rám, nem érdekel ha próbálsz megbuktatni, az sem érdekel hogy törvénytelen módszerekkel zársz le félévkor a rosszabb jegyre. elárulok egy titkot : attól hogy a főnököd régi jó barátod, és megszánt egy állással mikor szarban voltál még nem vagy kiskirály. csak kapirgálsz a szemétdombon, és találtál egy szemet. de csak egyet.
őszintén, néha sajnállak. végignézek a buta arcodon, hallgatom a hülye indokaidat, nézem a hisztidet, ami néha rosszabb mint egy öt éves kislányé, és valami megmozdul bennem... ha most egy fantasztikumokkal teli filmben lennénk már úton lenne két hobbit hogy bebasszon a vulkánba, te kis nyüsszögő tetszhalott. (Szirmai Gergelyt idéztem) viccen kívül sajnálom, hogy anyád sem szeretett, elhagyott a csajod, meg hogy az apád dicsfénye téged elhalványítva háttérbe szorít, meg hogy gerinc nélkül nőttél fel, biztos szar lehetett, de ez nem jogosít fel arra hogy különbnek érezd magad nálunk, mert már most több élettapasztalatom van mint neked, és jobb ember vagyok nálad. miért? mert én az arcodba üvöltöm ha valami szar, és nem sunnyogok el a hátad mögött panaszkodni a nagyobbnak. mert van bennem tartás. meg szépérzék, ami beléd nem sok szorult. te utolsó fasz.
remélem, egyszer évek múlva találkozunk majd. én hol leszek akkor? jól menő cégem lesz, valószínűleg külföldön, olyan autókkal fogok járni amiket te el sem tudsz képzelni, és csillagászati összegeket fogok keresni. kiegyensúlyozott lesz a családi életem, férjem lesz, és gyerekeim. te hol leszel akkor?
valószínűleg még mindig egy omladozó iskolában fogod kísérteni a diákok lépteit, és az egyetlen amire fel fogsz tudni vágni, hogy '96os PS-t használsz, és az előző iskoládban sokat ríkattad meg a diákokat.
gratulálok! ez aztán az élet, barátom!
fenyegethetsz. sértegethetsz. személyeskedhetsz. szidhatsz. utálhatsz. kibeszélhetsz. nézhetsz rám csúnyán. nem érdekel hogy mit gondolsz addig amíg a gondolataid velem kapcsolatosak.
utóiratként : ISTEN NEM SZERETI A BŰNÖSÖKET!
második utóiratként : REMÉLEM A POKOLBAN FOGSZ MAJD MEGROHADNI HA BELEDÖGLESZ A MAGÁNYBA, KÖCSÖG!
viccen kívüli utóirat : én akkor sem kívánok neked semmi rosszat. mondjuk levegőt sem. de nyugodj meg, az élet majd visszaadja neked ezt a sok szart amit keversz. mert te kevered, nem mi. te utolsó féreg szar :)
Au Revoire!

élménybeszámoló ~ Ghost BC ~ Letti

feleslegesen paráztam, azt kell hogy mondjam Kedveskéim. :)

mindkettőnket megtalálhattok a tömegben :)

saját fotó :)

saját fotó

saját fotó :)

saját fotó

Liza fotója

Liza fotója

a tegnapi napom körülbelül reggel 10kor kezdődött, amikor még mindig nem sikerült feldolgoznom hogy hova is fogok menni, kiket fogok látni, erre a szintre akkor értem el, mikor 21.05kor elkezdték a koncertet.
a Barba Negra a koncert hetének hétfőjén bejelentette, hogy a párizsi események hatására szigorítani fog a beléptetésen (mivel még sosem voltam ott, nem tudtam, hogy mire számítsak) de ebből csak annyit érzékeltem, hogy belevilágítottak az övtáskámba, semmi motozás, semmi kérdés...
kicsit felidegesítettem magam ezen, hiszen a nagykabát alatt simán lehetett volna nálam bármi (nem volt) de úgy voltam vele hogy nem lesz semmi baj.
ígéretemhez híven egyből csekkoltam a vészkijáratokat, viszont azt nem tartottam be, hogy "nem fogok inni", de nem is volt baj, semmi talajrészegségre ne gondoljatok, egy vodkanarancsot ittam, kicsit oldotta a feszültségemet.
az előzenekarral valahogy nem sikerült megbarátkozni, főleg hogy hatalmas dobszólókat hallottunk, úgy hogy dob nem is volt a színpadon, csak 2 gitáros + 1 énekes. szerencsére csak fél órán keresztül kellett ezt hallgatni, utána pedig jöttek a Szerelmeink. :)
arra számítottunk, hogy legalább fél-egy órát csúsznak majd, de szerencsére csak 5 percig húzták az agyunkat, de ami utána jött azt lehetetlen leírni
amilyen showt csaptak a srácok az valami eszméletlen volt, a fények, a füstölők, a jelmezek, minden minden hozzátett az élményhez, és még most sem hiszem el hogy ott álltam sacper 10 méterre a pápától *-*
a kezdeti lelkesedésem egy pillanat alatt semmivé foszlott mikor két nem túl szomjas honfitársunk úgy gondolta hogy akkor most ők beállnak elénk, és összevissza dülöngélve fogják elbaszni a mi koncertélményünket, és itt jön az, hogy minden tiszteletem a biztiboyoké, pár percen belül a nyakuknál fogva kapták ki őket a tömegből, és dobták ki őket, szóval ezúton is köszönet nekik, hogy lelkiismeretesen végzik a munkájukat.
most úgy vagyok vele, hogy még annak is látni kell egy ilyen eseményt aki nem szereti ezt a zenét. egyszer az életben mindenkinek el kellene jutni egy ilyen koncertre.
az Elizabeth-et hiányoltam, de a számlista is tökéletesen rendben volt, az összes kedvencemet lejátszották, és remélem Kedveskéim egyszer legalább mindenki átéli azt, hogy talál egy számot, amiről úgy érzi hogy róla szól, ez bizony teljes mértékben Ő, és hallhatja élőben.
a Ghules/Zombie Queen az én ilyen számom, és azt hittem ott helyben összepisilem magam mikor éneklés közben a pápa a szemembe nézett.

legyetek rosszak Kedveskéim :)
x. o. Letti

rettegés ~ Letti

valahogy azt akartam, hogy a párizsi eseményekkel foglalkozó bejegyzésemnek ott legyen vége, ahol véget ért.
hát nem ott lesz!

éreztetek már halálfélelmet? vicces dolog amúgy, kedd reggel tört rám. alapjáraton nem volt hideg, pedig elég korán indultam, tök sötétben, pislákoló utcai lámpák alatt (vidék, miért lennének jók azok a kibaszott lámpák?) és hirtelen fázni kezdtem. de nem az a tipikus fázás, hanem a testem belsejéből sugárzott kifelé a hideg. mintha a csontjaim váltak volna jéggé, és ez a hideg megbénította az izmaimat, de annyira hogy nem tudtam remegni sem. sétáltam, de nem éreztem a lábaimat, semmit, és csak Nostradamus jóslata villogott a fejemben...

"Béke közeleg egy oldalról és háború Soha nem volt szorongatás ilyen nagy, Sírnak férfiak és asszonyok, ártatlan vér a földön, És ez lesz Franciaország egész széltében."

... és Nostradamusnak sikerült megjósolnia Hitlert, valamint a II. János Pál elleni merényletet is, sőt, még Petőfit is előre látta (nézzetek utána, hátborzongató) és hihetetlen hogy ez csak nagyon keveseknek tűnt fel... visszatérve az eredeti témánkhoz, bár a testem nem remegett, de éreztem hogy a lelkem belül rázkódik. nem sírtam, mert fel sem fogtam hogy mi történik, nem tudtam gondolkodni, enyhén sokkos állapotba kerültem. a pánikroham kismiska ehhez képest, pedig az sem egy kellemes dolog. nálam általában gyomorfájással kezdődik, aztán jön a kezek minden előzmény nélküli remegése, aztán nehezen kapok levegőt, izzadni kezdek, és általában a fürdőszoba kövén végzem miután hánytam egyet, vagy durva hasmenés jött rám a semmiből. a hideg megnyugtat, és általában egy fél óra alatt jobban leszek. de, a vicc az, hogy pánikroham előtt sosem stresszelek semmin. nem történik semmi ami igazán kiválthatná, de az ezt megelőző napokban sem. szörnyű volt. 6-7 perc séta, és 12 perc buszozás után tértem magamhoz nagyjából, addigra elértem a hévhez, kivilágosodott, emberek között voltam és elmúlt a halálfélelem. már ha ez az volt. úgy éreztem hogy meg fogok halni, hogy összeroppanok valaminek a súlya alatt. nagyon-nagyon féltem. rettegek. tök őszintén. vajon Magyarország mikor kerül fel a listára? oké, hogy a franciák nagyon kihúzták a gyufát, de mi lesz ha mi is kihúzzuk? és vajon mivel húzzuk majd ki? vasárnap Ghost koncertre megyünk, és Ricsi olyan aranyos volt, azt mondta hogy ha nem akarok menni akkor megérti, csak szóljak és akkor eladja a jegyét. attól nem félek, a Barba Negra (hála a jó égnek) szigorított a biztonsági intézkedéseken, és a beléptetés is alaposabb lesz (tehát mindent kipakoltatnak, ha szúró-vágó stb eszközt találnak nálad be sem engednek, és társai) biztos hogy nem lesz semmi baj, de amilyen pánikhangulatban vagyok már mindenben azt látom. biztosan nem fogok egy korty alkoholt sem inni, és előre megnézem hol van a vészkijárat, ha esetleg ciki lenne. nem lesz, de ha lesz is hárman megvédjük egymást. a napokban elgondolkodtam azon, hogy igazából nem is félek a haláltól. persze nem akarok meghalni, félreértés ne essék, de inkább attól félek, hogy mi lesz akkor, ha az emberek, akiknek fontos vagyok nélkülem maradnak. felrémlik előttem az arcuk, és hatalmába kerít, hogy bármibe is kerül nem hagyom őket egyedül. jesszus, ez a cikk kezd egyre bizarrabb lenni, és én nem ezt akartam... lehet hogy hülye vagyok, és tök feleslegesen félek, de nem akar elmúlni ez a nyomás, valahol belül a mellkasomban, akárhogy is próbálom...
na mindegy, drágáim, ez van. remélem vasárnapra már derűlátóbb leszek,de addig még van kb. 4 teljes nap. Letti voltam, sziasztok!