II. Kellemes szövetségek köttetése

Nem szükséges megengednünk, hogy más emberek korlátolt véleményei határozzanak meg minket.

Egész délután csak feküdtem, semmi hasznosat nem csináltam az idő még is hamar eltelt. Mira a világ leglustább állata ám még ő is aktívabb volt mint én. Fura, sosem tudok hosszú távon egy helyben maradni most még is úgy éreztem ,hogy nem tudnék felkelni. Csak a holnapon járt az eszem, hogy vajon mi fog változni, változik-e egyáltalán valami.
A legrosszabb hang a világon az ébresztő csörgése. Semmi kedvem nem volt felkelni de valahogy még is rászántam magam. A tükör elé sétáltam majd látva kómás, lomha ábrázatom kényszeresen kihúztam magam. Összeborzoltam a hajam majd kissé feltupíroztam. Fura , hogy most nem volt vele különösebb dolgom. Következő utam a szekrényhez vezetett. Kikaptam az első göncöt amit megláttam: egy halvány rózsaszín tütü és fehér atléta, miért is ne? Nincs ma kedvem kiöltözni. Felvettem hozzá egy rózsaszín converse cipőt meg pár színes karkötőt. Betűztem egy gyémántos koronát a borzos hajamba majd vastag, fekete sminket kentem az arcomra.
Úgy éreztem ez mára tökéletes lesz. Megigazgattam Mira ezüst-gyémánt nyakörvét majd bedobáltam az aznapi könyveket a táskámba. Egy pillanatra megakadt a szemem a ládikán ami a pengéimet rejtette.
-Ne féljetek édeseim, nem kell már sokat várni- simítottam végig a doboz tetején majd levágtattam a konyhába és friss, meleg kávét töltöttem a termoszba s közben Gigire gondoltam.
Éppen , hogy be tudtam tömni egy pirítóst már is hangos komolyzene szűrődött be kintről. Ez azt jelentette ,hogy Gina itt van értem. Nyögtem egy csá-t az otthoniaknak majd sietős léptekkel megindultam kifelé.
A látványt sosem feledem ahogyan Letti tökéletes külsővel, háttal a kocsinak támaszkodva, halál laza ábrázattal pörgette a slusszkulcsokat az ujja körül. Nem csalódtam benne, tökéletes volt és sosem értettem , hogy hogyan tud valaki ennyire jól kinézni hajnali hatkor. A járgánya akár ő maga: tökéletes. Fekete, méregdrága sportkocsi ahogyan az egy milliárdos örököshöz illik. Kocsim nekem is volt de közel sem ilyen jó és még egy apró különbség: jogsim se volt hozzá, bezzeg lettinek mindjárt három. Mind a három különböző névre ,hogy ha lekapcsolnák akkor is vezethessen. Persze mind a három kamu mivel még csak 16 volt ám simán kinézték belőle a jogosítványán feltüntetett 19 évet.
Fekete haját nyíl egyenesre vasalta, szemei fölött precízen vágott frufru húzódott, persze ez tegnap még nem volt ott. Vörös kontaktlencsék rikítottak arcán melyektől elfogott a fangörcs és legszívesebben szemen nyaltam volna (tudni illik imádom a szemgolyókat) sminkje most is – mint mindig- hibátlan volt. Vörös fűzőjében fekete szalag húzódott, végig a mellkasán egész a csípőjéig ahol is masniban végződött. A fűzőhöz egy színben megegyező, combközépig érő szoknya volt varrva. Necc harisnya és vörös tűsarkú. Olyan volt akár egy porcelánbaba.
Széles vigyorral borultam a nyakába majd hosszasan ölelni kezdtem. Amint sikerült levakarnia magáról beugrott a sofőr ülésre én pedig mellé. Kétszer is leellenőriztem ,hogy biztosan tart-e az övem. Nem szoktam becsatolni de Gina mellett rákényszerültem. Lenyomtam az ajtó záró gombját majd erősen megkapaszkodtam és csak imádkozni tudtam ,hogy ne repüljek majd ki a szélvédőn.
-Mehetünk- makogtam bizonytalan hangon majd nagy levegőt vettem és rákészültem az utazásra. Abban a pillanatban felbőgött a motor, Letti max. sebességbe vágta a verdát és mint az állat száguldani kezdtünk az iskola felé. Mindenkit lehagyott és halál nyugodt arccal kormányozta a kocsit miközben én rémült arccal próbáltam lélegezni mivel a sebességtől szó szerint az ülésbe préselődtem.
Egy hajtűkanyarral bevágódott a suli parkolójában. Csak azt láttam ,hogy mindenki tátott szájjal bámul minket. Lassan, bizonytalan léptekkel kiszálltam. Mikor a lábam érezte a talajt kedvem lett volna megcsókolni…jó ,hogy nem tettem. Hátrafordultam ,hogy lássam követ-e Gina. Olyan menőn szállt ki akár a filmekben, határozott léptekkel közeledett felém, lehunyta szemét majd miközben hátra dobta a válláról a haját bezárta a kézi kapcsolóval a kocsit, és mind ezt egy mozdulatban. Szívem szerint elolvadtam volna, éreztem is ,hogy megremeg a lábam. Ha magas sarkú lett volna rajtam tuti ,hogy összeesek. Halál lazán rám vigyorgott majd belém karolt és behúzott a terembe. Éppen ,hogy leültem már fel is húzott. Kedves tekintet ült az arcára.

-Nem jössz el velem rágyújtani?

-Ez micsoda kérdés?- már indultam is a folyosó felé majd a kijárat útvonalára fordultam ám ő elkezdett húzni az ellenkező irányba.

- nem-nem, mi nem arra megyünk
-Látva értetlen tekintetemet elmagyarázta ,hogy az anyja lepacsizott a dirivel így mi a tanári dohányzóban füstölöghettünk ami –mondanom sem kell- állati menő. Amint beléptünk a terembe füstös levegő járta át a tüdőm. Modern bőrkanapék öleltek körbe egy hatalmas asztalt ami tele volt hamutálakkal. A szobában sokan voltak és mindenki egyszerre hagyta abba a beszélgetést. Az összes tekintet ránk szegeződött ám nem döbbenetet véltem felfedezni az emberek szemében, sokkal inkább csodálatot. Leültünk egy kanapéra mire Gina komoly arccal letett egy acélbőröndöt az asztalra. Olyan volt mint amiben a pénzt szokták szállítani. Hirtelen felpattintotta a zárat majd egy lapos fadobozt véltem felfedezni. Kivette, az asztalra helyezte majd úgy szint felnyitotta. Ennek tartalma nagyjából 10 szál, csúcsminőségű kubai szivar volt. Arany szalaggal voltak átkötözve s édes, vaníliás illatuk még a cigaretta füst szagát is elnyomta. Valószínűleg egyetlen szál a készletből egyenértékű volt a jelenlévők bármelyikének házával, kocsijával és életével együtt véve.
Lazán kivett egy szálat majd meggyújtotta és mélyet szívott belőle. Erre a tanárok csak ámulni tudtak.
-Ez igen kifinomult ízlésre vall- Fújta ki a maga kis cigarettájának füstjét az irodalom tanárunk, Mr. Owens. Hangjában nem hallatszott a döbbenet ám hirtelen elakadt a lélegzete mikor Letti felé nyújtotta a dobozt.

-Parancsol egy szálat?- csengte mézédes hangon.

-Nem fogadhatom el- zengett a válasz ám végül még is kiemelt egy szálat, meggyújtotta és mélyen letüdőzte. Tekintetén látszott ,hogy ehhez még csak hasonlót sem szívott…eddig.
Engem is megkínált és éltem is az ajánlattal. Tökéletes reggel volt ez, éreztem ,hogy valami hamarosan el fogja rontani.

Ahogy becsöngettek elfoglaltuk helyünket a tanteremben. Már mindenki bent volt kivéve persze Daniellát aki mint mondta, ma nem fog megjelenni a tanórákon. Sosem értettem ,hogy mi dolga van ami fontosabb a tanulásnál ráadásul a tanárok is rábólintottak a mulasztásaira. Na mindegy. Ginára néztem, most vettem észre ,hogy a vörös lencsék csak figyelemelterelésként szolgáltak. Valójában is elég pirosak voltak a szemei, bizonyára semmit sem aludt, talán még sírt is.
-Túl sokat rágódsz, ha gondolkodás helyett inkább aludnál nem kellenének azok a lencsék.
-Tudod ,hogy mit érzek.
-Tudom, ahogyan azt is ,hogy a „türelem kifizetődő” –idéztem Letti mondatát amit tegnap jegyzett meg. Igaza volt abban ,hogy tudom mit érez. Szó szerint megéreztem ha változott a hangulata és tudtam ,hogy épp úgy vágyik Niki kinyiffantására ahogyan én hisz így két legyet ütünk egy csapásra: eltesszük láb alól egy ellenségünket és Gina megszerezheti a srácot akiről álmodik.
Márk ma is nagyon jól nézett ki. Épp a cipőjét néztem mikor hirtelen felállt és megindult felénk. A döbbenettől mind a ketten megbénultunk mikor a padunk elé állt.
-Khm… bocsi a tegnapi közjátékért. Tudjátok Niki nehezen barátkozik. Tényleg ne haragudjatok.- Sokként értek a szavai. A hangja annyira lenyűgöző volt, ez azt bizonyította ,hogy valóban énekes ahogyan azt Gina megállapította. Jaj igen… Gina. Most neki kéne felelnie ám pár másodpercnyi csönd után tudtam ,hogy nem tud megszólalni így megtörtem a kínos csendet.

-Még te sajnálod? Ne szabadkozz… amúgy is ha ilyen a csajod akkor minek vagy vele?- próbáltam ridegnek tűnni így némi megvetést csempésztem a hangomba közben combon csíptem Ginát a pad alatt ,hogy magához térjen.

Márk szótlanul lenézett a földre majd mélyet sóhajtott.

-Csak én vagyok neki, rajtam kívül senkire sem számíthat… sok mindenen ment át ezért ilyen nyers.
-Ahha –mutattam fel az ujjammal- tehát szánalmat érzel iránta.
-jaj nem!  Semmi ilyesmi !-szabadkozott szaporán közben ismét Lettibe csíptem mire ő megrázta a fejét.

-Óh, igazán semmi gond. Köszönjük és elfogadjuk a bocsánatkérést –szólalt meg végre Gigi egy mézédes mosoly kíséretében.

-Ennek örülök –biccentett Márk majd visszaült a helyére. Gina hatalmas levegőt vett. Megkönnyebbülés töltötte be a légkört.
-Kifogtad Mr. Jóindulatot –vigyorodtam el majd töltöttem neki egy csésze kávét, kicsit sem zavart ,hogy éppen zajlik az óra.

*

Mikor megérkeztünk a házunkhoz mind a ketten kiszálltunk. Úgy beszéltük meg ,hogy ma összeülünk és felolvasást tartunk ami annyit jelent ,hogy Gina különféle irodalmi műveket gyűjt össze amiket fel is olvas nekem. Az én dolgom csak annyi ,hogy figyelek rá.
Hátra mentünk hát a cseresznyekertbe , hogy megkezdhessük a tanulást. A fák éppen virágzottak így az udvar rózsaszínben pompázott. Letti beült az egyik fa tövébe míg én felmásztam egy ágra majd kényelmesen elfészkelődtem. Fellapozott egy könyvet, megköszörülte a torkát majd precíz hangon olvasni kezdett. Én feszült figyelemmel hallgattam s minden egyes szavát memorizáltam.
- Mérgednek íze lehet csupán halálom mivolta
lehelj hát mérgezett búcsúcsókot sóvárgó ajkamra

S én érzem ahogyan átjárja fájdalmas szereteted vénám

nem hagy mást tán csak halált maga után

-Lehunytam a szemem miközben ő olvasta a regényt. Beleképzeltem magam az asszony helyébe és egészen messzire kalandozott a fantáziám, olyan messzire ,hogy elaludtam ott az ágon. Mire felkeltem már sötét volt én pedig az ágyamon feküdtem. Tudtam ,hogy ő hozott be engem. Azt hittem ,hogy majd lekiabál ha észreveszi ,hogy elaludtam de ez is azt bizonyítja ,hogy még nem ismertem ki igazán. Egy cetli volt mellettem:
,, Holnap nálam tanulunk, megírtam a házid. Szedd össze magad különben meg fogsz bukni!”

Bestia vagyok kinek lelkét Isten láncba verte s a Sátán feloldozta.

Ismét reggel. Olyan hamar eltelnek az esték. Szerencsére sikerült kipihennem magam így ma végre hozhatom a szokásos formám. Felugrottam az ágyból és a szekrényhez táncoltam. Ma elegáns akartam lenni ezért felkaptam egy fehér alapon piros virágmintával ellátott egybe ruhát, fölvettem hozzá egy fekete kiskabátot meg egy fekete, piros masnis tűsarkút. Leültem a sminkasztal elé s kihúztam egy fiókot. Csordulásig volt tűkkel, kis nejlontasakokkal és tablettákkal.

-Hupsz, rossz fiók. – nyitottam ki a sminkjeimet tartalmazó fiókot majd miután kikentem magam s begöndörítettem szőke loknijaimat erős kényszert éreztem ,hogy újra  kinyissam ’’azt” a fiókot.
A szivárvány összes színében voltak tablettáim. Java részét Daniellától kaptam. Be tettem hát a gyűjteményembe a nemrég kapott piros bogyókat is majd megcsodáltam az összegyűlt mennyiséget.
Felemeltem egy tasakot. Lila tabletták voltak benne. A lila hangulatjavító ha jól emlékszem. Felnyitottam, kivettem egyet majd víz nélkül, úgy ahogyan volt lenyeltem.
Vörös rúzst kentem az ajkaimra majd lesiettem a konyhába. Szokásos: pirítós és egy csésze tea s már hallottam is a dudálást. Ezúttal sem Mozart sem hegedű nem hallatszott be. Helyettük eszelős, hörgős metál zene.

Gina a szokásos pózban: háttal a kocsinak dőlve várt engem. Nagyon rockosan volt felöltözve: vastag bőrbakancs-ránézésre acélbetétes- szaggatott latex, fehér atléta, fekete bőrdzseki aminek illata betöltötte a levegőt, szegecses karkötő s sok-sok lánc. Haját egyenesre vasalta, feltupírozta. Arcára vastag, fekete sminket alkotott ám szeméből kispórolta a lencséket. Ennek örültem mivel ezek szerint nyugodt éjszakája volt.
Üdvözlésképp megöleltem, cuppantottam egyet az arcára. Bedobtam a táskám a kocsiba majd én is beszálltam. Ismét jól becsatoltam magam. A zene még nekem is fülsüketítő volt de amint száguldani kezdtünk úgy éreztem ,hogy hangosabb is lehetne.

*

A boncterem fertőtlenítő szagától bűzlött, szinte marta a torkom de nem érdekelt mivel a biosz volt a kedvenc tantárgyam azon belül is különféle dolgok felvágása. Tudni illik korboncnoknak készülök így ez az óra tökéletesen lefoglalt akkor is mikor egy békát boncoltam s akkor is mikor csak bámultam a mikroszkópba.
A mai feladat az volt, hogy egy döglött disznót kellett szerveire bontanunk. Jihiii! Az év legizgibb feladata!
Még mindenki más fintorogva a háttérbe vonult mi ketten Ginával a disznó mellé álltunk. Felkaptam egy körfűrészt majd rezzenéstelen arccal körbevágtam a koponyát s puszta kézzel (na jó, puszta gumikesztyűs kézzel) kivettem az agyát majd egy mérlegre helyeztem. Hallottam ,hogy valaki öklendezik de én csak megvontam a vállam.
-Már úgy is döglött. –suttogtam az orvosi maszkom mögül majd Letti mellé álltam aki már a bordái közül feszítette ki a szívét.
Mindenét kicincáltuk : tüdőt, májat, gyomrot, belet… még a szemgolyóit is kiszedtük persze ezt csak az én kedvemért.
Ilyen téren egyáltalán nem válogattunk. Ridegek maradtunk és csak elvégeztük a feladatot. Hisz szegény állatnak már úgy sem fáj ráadásul nem árt tudni ,hogy mi hol van benne. Az emberi anatómia persze más de majdnem megegyezik.
Egy –magát csak Dinának nevező csaj- fintorogva megjegyezte ,hogy undorító barbárok vagyunk s ,hogy majd a pokolba fogunk jutni.

-Aha, tudom –vontam vállat majd semmit mondó tekintettel beletöröltem a csaj ruhájába a véres kezem. Ő erre sikítva arrébb ugrott s hangos szitkozódásba kezdett. Talán még el is átkozott. Nem mindegy nekem?
-Majd ha évvégén megbuksz mert nem vagy képes egy eleve halott állathoz nyúlni meglátjuk ,hogy ki kerül a pokolba. –jegyezte meg Gigi majd a csengő hallatán ledobta a kezében tartott szikét, lefertőtlenítette magát majd kisétált a teremből.

Mindenki kiment, csak én maradtam na meg Dina. Tett rám egy megvető  pillantást majd ő is megindult az ajtó felé. Gyorsan lekaptam magamról a cuccokat, fogtam egy flakon sósavat majd követtem.
A boncteremből egy hosszú, félhomályban úszó folyosó vezetett a lépcsőhöz amin át feljuthattunk az iskola előterébe. Már csak mi ketten sétáltunk rajta. Ő pár lépéssel előttem volt. Éreztem ahogyan a reggeli tabletta hatása lassan elmúlik ezért megszaporáztam a lépteimet. Csak a tűsarkúm kopogása hallatszott majd mikor felfogta ,hogy mögé értem hírtelen hátra fordult mire én sósavat locsoltam az arcába.
Hangos sikoly kíséretében rogyott térdre közben az arcához kapott így a szer a tenyerét is szétmarta. A folyosó mélyen a föld alatt húzódott így a sikolyát senki sem hallhatta.
Megfogtam a haját majd az arcába térdeltem mire ő fájdalmasan nyögve kiterült a fehér csempe padlón.

-MIT AKARSZ?! –sikította miközben próbált felállni ,hogy elfuthasson.
-Boncolni- széles vigyorra húztam a szám majd a hajánál fogva visszacibáltam a boncterembe s egy fémasztalhoz kötöztem. Vattát tömtem a szájába ,hogy elmulasszam a szűnni nem akaró sikoltozását. Kiroppantottam az ujjam majd fogtam a körfűrészt amivel az előbb még a disznó koponyáját tártam fel s ugyan ezt a műveletet megismételtem rajta is. Pár másodperc után megszűnt a heves rángatódzás. A csaj teste szétterült az asztalon miközben vére lassan csöpögött le a csempére.
- Csipp-csepp, várj rám a pokolban –jegyeztem meg halkan majd kioldottam a köteleket. Nagy nehezen elvonszoltam a savas tartályhoz amibe a felboncolt tetemeket szoktuk dobni. Belehajítottam s gyönyörködve néztem ahogyan a színtelen lötty lassan halvány rózsaszínné színeződik. Fél óra sem kell bele és teljesen lebomlik. Senki nem fogja észrevenni.
Sietősen eltakarítottam minden hátra maradt részét, eltüntettem a lehetséges bizonyítékokat majd mint aki jól végezte dolgát felsiettem a tanterembe.

Gina –legnagyobb meglepetésemre- éppen Márk mellett ült. Beszélgettek. Ezek szerint Niki ma nem jött suliba. Én leültem a helyemre majd kis idő elteltével Letti is csatlakozott hozzám.

-Hol voltál?- dobta le magát a székére.

-Takarítottam a boncteremben.

-Mit?

-Dinát
-Az melyik?

-Ki?

-Dina

-Nem tudom

-Nyomokat hagytál?

-Sosem hagyok-vigyorodtam el- miről beszéltetek?

-Semmiről-mosolyodott el zavartan-

-De mégis…

-Mindenről. Mesélt a zenekaráról, adott egy CD-t , hogy hallgassam majd meg.

- csúcskirály- mutattam fel a hüvelykujjam majd nyögve a padra borultam. Lassan teljesen elmúlt a tabletta hatása. Egész nap nem tűnt fel senkinek ,hogy Dina reggel még bent volt most pedig mint ha a föld (sav) nyelte volna el. Ez nekem csak jó. Na meg ha egyszer véletlenül le is buknék mit tehetnek velem? Börtönbe zárják azt aki fizeti őket? A mi pénzünkből járnak el meló után kurvázni, a mi pénzünket isszák el. Ha börtönbe is zárnának egy kiskorút ( amit nem hiszek mert vagy 20 ügyvédem van) akkor is kihoznának egy nap alatt. Na de nem bukok le… soha!

*

Végre megérkeztünk Gináék házához. Alig lakott messzebb mint én. Úgy volt ,hogy ma az ő szobájában fogunk tanulni ami azért jó mert a szobája mindig csodálattal töltött el. Imádtam ott lenni. Egy kanyargó csigalépcső vezetett az emeletre. Egy fekete ajtóhoz sétáltunk amire azt volt vésve:

,,Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”

Belépve nem láttam mást csak sötétséget de amint Gina felhúzta a redőnyt minden megvilágosodott. A hatalmas szoba közepén egy magas állvány állt mire egy lépcső vezetett fel. Az állványon egy fekete koporsó terült el de nem akármilyen. Vörös, japán selyemmel volt kibélelve. Oldalán valódi arany veretek, cirádák, díszek húzódtak. Ez szolgált Letti ágyaként. Egy fekete cica aludt benne. Ő volt Amadeus, Gigi házi kedvence. A szobában sötét fapadló volt. A falak is feketék voltak. Hatalmas, kopott faszekrények s egy akkora tükör ami egy egész falat elfoglalt. Arany kerete volt, az üvege kissé megkopott ezért még antikabbnak tűnt. Az egyik sarokban egy gyönyörű, fekete zongora állt. Tiszta volt, valószínűleg sokat foglalkozott vele. A fedelén egy kalitka hevert benne egy valódi denevérrel. Ha jól tudom Figaro- nak hívták. Gina kinyitotta a szobájában lévő üvegajtót ami egy hatalmas, félkör alakú teraszra vezetett. Kő oszlopok tartották a mennyezetet. Az egészet díszes korlát fogta közre. Kényelmes kagyló fotelek, dohányzó asztalka és pár hajlított vasszék.
Ledobtam magam egy fotelba majd Letti is csatlakozott. Kinyitott egy Shakespeare könyvet majd elkezdte olvasni a Rómeó és Júliát.

-Ah, te irigy fal! Miért állsz két szerető közé?
-Én feszülten figyeltem. Ezúttal nem éreztem magam álmosnak. Miután felolvasta az egész könyvet kissé besötétedett. Töltött nekem egy csésze teát majd rágyújtott egy szál arany malbira s felém fordulva kifújta a füstöt.

-haza vigyelek?- pöccintette le a cigiről a hamut

-nem szükséges –roppantottam ki a nyakam- amíg nem zavarok szívesen maradok. Ha meg igen akkor könnyű szerrel haza sétálhatok hiszen itt lakok két utcányira.

-Maradj csak nyugodtan- szívott ismét egy mély slukkot- tudom ,hogy jólesik a nálunk uralkodó csend.

-Ja, megszoktam már a nyüzsgést ami otthon vár rám de néha már sok- Amadeus felugrott az ölembe s hangos dorombolással elfészkelődött a combomon. Végigsimítottam selymes szőrét mire hangosan feldorombolt.

-Nálunk mindig van számodra egy szoba. Csupa fehér, ahogy azt szereted.
-Tudom és hálás is vagyok érte.

-Na persze a koporsómban is van elég hely

Erre muszáj volt elmosolyodnom mivel… hol máshol hall ilyet az ember?

Gina besétált a szobába majd kieresztette Figaro-t , hogy repülhessen és vadászhasson. Tudta ,hogy úgy is visszajön. Felkaptam Amadeust majd besétáltam s leheveredtem a koporsóba. Annyira kényelmes volt. A hullák nem panaszkodhatnak. Egy pillanat alatt elaludtam. Gina még hosszú ideig fent volt. Megírta mindkettőnk háziját. Kötelességének érezte ,hogy jól teljesítsen és azt is ,hogy ügyeljen arra ,hogy én is így tegyek. Végül leoltotta a villanyt, befeküdt mellém a szűk koporsóba majd lassan alámerült álmainak mély tengerébe.

I. Kezdődik...

Hisz ahhoz ,hogy elromoljon valami először kezdetét kell ,hogy vegye.

Minden egy esős augusztusi napon kezdődött, amikor is arra kényszerültem, hogy megjelentessem szerénységemet a ’’má’ megint kilencedikes’’ évnyitón. Egyetlen jó dolog vonzott csak oda még pedig az ,hogy az elkövetkező négy évet a  „dilis domina duó’’ másik felével, Lettivel fogom elrohadozni aki nem mellesleg az egyetlen értelmes létforma a közelemben. Még szerencse, hogy osztálytársak leszünk, különben nem lehetnék teljes, na meg kell valaki, aki féken tart.
Ugorjuk át az uncsi évnyitós részt!

*

A tanteremben párás levegő nehezedett rám. Úgy éreztem, mint ha egy kopár üvegházba kéne kényszerítenem magam. A falakon lévő nyirkos foltok az elcseszett szigetelésről tettek tanúbizonyságot. Tipikus, fekete tábla, zöld padok, fehér falak, posztó függönyök és megkopott PVC járólap. Milyen nagy változás ez a tavalyi iskolámhoz képest.
Egyelőre még csak én érkeztem meg s már el is terveztem, hogy az ablak melletti leghátsó padban lesz az én helyem. Kényelmesen elhelyezkedtem a széken majd kissé hunyorogva tekintettem magam elé a félhomályban.
Milyen üres, zavartalan, nyugodt is így. Nem vagyok hozzászokva ehhez.
Örültem, hogy én választhattam elsőnek helyet, mivel így enyém lett a terem legjobb padja ráadásul ide hallatszott el legkevésbé a tanárok mormogása –tehát semmi sem fog zavarni a zenehallgatásban- és még egy tükör is volt mögöttem a falon így akkor ellenőrizhettem a tusom elkenődési szintjét, amikor csak akartam.
Jut eszembe, ejtsünk pár jelentéktelen szót rólam. Szóval tejszőke tincseimet büszkén viselem a mellkasomra dobva, ám ügyelve arra, hogy a jeges fürtök ne takarják fehér fűzőm díszes varrását mi alá általában egy –ugyan csak fehér- habos tüllszoknyát húzok. Kiegészítők milliói fedték fehér porcelánbőröm, mint például a gótikus –FEHÉR- combharisnya, gyöngyös karperec, cirádás gyűrű és masnis hajráf. Fehérre mázolt körmeim éppen ideális hosszúságúak ahhoz, hogy nyugodt szívvel kikaparhassam a kelletlenkedők szemét, persze erre, rendelkezésemre állt a táskámban lapuló pengék bármelyike ám ezeket csak különleges alkalmakkor szennyeztem be a tisztátlan korcsok vérével.
Nos, azúrkék szemeimet többnyire fehér-fekete sminkkombinációval kereteztem, de jó vastagon. Ajkaim most kivételesen sem, vörösek sem feketék nem voltak. Aki először látott azt hihette, hogy valami csicsás ’’Fhanszia” álarcosbálról vagy egy színházi előadásról szöktem meg. Szerencsére soha senki nem, mert belekötni az öltözködésemben.
Ahogy csendben üldögéltem lassan nyílt az ősrégi ajtó. Mire felnéztem az újonnan érkezett akárki már előttem állt…
Először azt hittem, hogy egy árnyékot látok de, két pislogás közt eljutott a tudatomig kivel is van dolgom.
Hírtelen ötlettől vezérelve, hatalmas lendülettel felpattantam a pad tetejére és az illető nyakába dobtam mind a 38 kilómat. Lendületem a földhöz szögezte de én csak visítozva  üllő helyzetbe vágtam magam a hasán.
-GINA!!!- sipákoltam fülsüketítően miközben kezeimet a magasba emelve hadonásztam szaporán. Ő csak fájdalmasan morgott egyet majd kiküzdötte magát alólam. Már megszokta az ilyen kitöréseimet de nem szeretett a koszos padlón hemperegni méregdrága csipkeszoknyában. Szigorú tekintettel húzta ki magát miközben kezeit csípőre vágta. Felhúztam a vállaimat mint valami kiscica akit az imént szidtak le. Letti volt a legelegánsabb ismerősöm. Külsőre teljesen  az ellentétem lehetett mivel talpig feketében pózolt előttem egy megbocsátó mosollyal nőies arcán. Fekete, loknis haja úgy hullámzott rá a hátára s a vállára akár a viharos tenger. Kormos fűzőjét fekete ciráda szegélyezte melybe díszítésként apró, ugyan csak fekete rózsákat szőttek. Feszes tartását a fűző merev acélpálcái szabták. Fátyolos szoknyája lazán fedte a combjait ám némi hossz után álomszép, fekete csipkeharisnya váltotta fel. Lábait rendszerint masnis tűsarkúba rejtette melyeket szalagokkal erősített a bokái köré. Feketében táncoló körmein szinte csillogott az ablakon át beszűrődő fény. Hajába egy fekete rózsát tűzött ami harmóniában állt fekete, igényesen sok sminkkölteményével ami lágyan olvadt borostyán zöld szemei köré. Szigorú tekintetével bárkin átlátott, szinte manipulálta az embert.
Laza mozdulattal rántott fel a földről mire én hálásan csücsörítettem.
Beültünk a padba és flegma fejjel bámultuk a  körénk gyűlő tömeget. Mindenki megcsodált minket akár csak két divatos kirakatbabát egy nincstelen csöves. Lesöpörtem pár tincsem a vállamról mire az emberek áltatos fejjel ámuldozni kezdtek mint ha valami szenzáció lennék. Ginát zavarta az őt bámuló pornép. Egy csajszi összeszedte minden bátorságát majd bizonytalan mozdulattal arcon bökte ,hogy ellenőrizze biztos nincs-e porcelánból. Gina hírtelen elkapta az ujját és olyan erősen feszítette hátra, hogy a lány sikítva térdre rogyott. Az egész termet betöltötte csontjainak roppanása. Fintorra húztam a szám ahogy kiült a lány arcára a fájdalom.
-Én megharaptam volna de ez is elég hatásos volt- vigyorodtam el majd finoman magamhoz húztam barátosnőm vállát miközben szikrázó pillantások közepette elengedte a csajt. Egy felbőszült kígyóra emlékeztetett akinek hagynia kellett elfutni a fogai közt vergődő egeret.

-Legyen ez figyelmeztetés. –Szólalt meg Letti először a nap folyamán. Hangja rideg volt akár a tekintete, hisz ki ez a ribi hozzá képest? Hogy jön ő ahhoz ,hogy hozzá érjen?
-Oszoljatok már!- Csattantam a tömegre mivel tudtam ,hogy ezzel elkerülök egy ’’ Gina kiborul és mészárlásba kezd” rohamot.
Bájos mosollyal elővettem egy kis faládát majd a padra tettem. Letti szemöldöke kérdően megemelkedett mire én felnyitottam a dobozt. Antik teáscsészék sorakoztak benne engedelmesen melyek porcelán karimáin arany szegélyek futottak. A készlet bármely darabja többet ért mint maga az iskola. Letti megkönnyebbülten sóhajtott amit annak tudtam be ,hogy ezúttal sem pengék sem tűk nem láttak napvilágot.
Előemeltem egy termoszt majd ébenfekete kávét töltöttem az egyik csészébe amit angyali mosolyom kíséretében padtársam elé toltam.

-Áldott legyen a neved a síron s túl!- Kapta fel a csészét csillogó tekintettel. Erre muszáj volt elmosolyodnom. Egy percre elragadott a gondolat ,hogy milyen is lehet egy koporsóban feküdni ám a csésze halk koppanása felriasztott. Letti finom mozdulatokkal a dobozba helyezte majd lezárta a tetejét. Fogtam és nagy lendülettel besöpörtem a ládikát a táskámba. Finom külsőm ellenére mindig is nagyon durva voltam, nem érdekelt sem az etika sem mások épsége. Gina tökéletes ellentéte voltam habár a körülötte lévők hogyléte őt is hidegen hagyta. Vonzotta a régi korok világa, az irodalom, a művtöri és a komolyzene. Szinte mindent tudott a reneszánsz világról. Ő volt a legfőbb tanárom. Hosszú délutánokat töltöttünk el azzal ,hogy a cseresznyéskertben teáztunk miközben ő felolvasott nekem. Nem tudtam nem figyelni rá annak ellenére sem ,hogy hiperaktivításomat semmi sem tudta lekötni fél óránál tovább ám mégis órák hosszat tudtam őt hallgatni.

Különös volt a mi kapcsolatunk akár a megismerkedésünk de már hosszú évek óta elválaszthatatlanok vagyunk. Mára már egy levegővétel alapján meg tudom állapítani ,hogy milyen a kedélyállapota. Csak ő tudott féken tartani pedig benne is dúlt a düh, a tenni akarás. Éreztem ,hogy legszívesebben vérfürdőt csinálna a kócerájból s ,hogy cseppet sem akar itt lenni pláne ,hogy az anyja az iskola legfőbb támogatója ami egyben azt is jelentette ,hogy kettőnk számára nem voltak korlátok. Megtehettünk bármit és senki sem szólhatott bele hisz lényegében mi biztosítottuk a megélhetésüket.
Tudni kell rólunk ,hogy Gina anyja több mint milliárdos ráadásul egyedül álló. Az én szüleim boldog s gazdag házasságban éltek…látszatra de apám titokban Gina anyjával ápolt hosszú évekre visszanyúló viszonyt. A bolond nem sejtette ,hogy mindent tudok ám hallgattam. Így lényegében mostoha tesók voltunk s olyan is volt számomra mint egy nővér.
Merengésünket  hangos robaj szelte ketté ahogy a kopott ajtó kivágódott...

„Mindig te üss elsőként, hadd omoljon csak össze az ellenfél már az elején! Én ezt tanultam az élettől.”

Láttam ahogyan valami nagyképű liba berúgja az ajtót. Bizonyára úgy vélte ,hogy ezzel majd tekintélyt szerez magának és mi, akár a riadt birkák majd meghunyászkodunk a farkas előtt. Első pillantásra tudtam ,hogy mi ketten nem leszünk jóban és ahogyan ott feszített a fölényes vigyorával legszívesebben orrba rúgtam volna.
Semmi különöset nem véltem benne felfedezni, nem tudtam hová tenni. Szaggatott farmer volt rajta -bizonyára saját alkotás tekintve a tré minőségét- mi alá necc harisnyát húzott, talán a gettósabb hatás érdekében. Fekete-fehér csíkos atléta, vastag bőröv és jócskán megkopott deszkás csuka. Kócos, vörös hajával tette tökéletesen idiótává az összképet. Sminkje elbaszott volt akár ő maga és az ásványvizes kupak amit fültágítónak alkalmazott arról tett tanúbizonyságot ,hogy nem futja neki normálisra. Minden porcikám ordított ,hogy menjek és lökjem át az ablaküveget. Idegesen fészkelődtem a széken azon filózva ,hogy lépjek-e. Közben a csaj megindult felém… na mondom, mára véresőt jósolnak.
Minden közeledő lépésének koppanására kiroppantottam egy ujjam. Mikor mellém ért villantott felém egy gunyoros vigyort mire én nagy löketet vettem és akkora lendülettel álltam fel ,hogy hátravágódott a székem… vagyis ez lett volna ám az utolsó pillanatban Gina elkapta a kezem és visszarántott. A csaj értetlenül megemelte a szemöldökét majd a tekintete elsötétült, nyílván felfogta ,hogy éppen ütni készültem.

-Nyugi vakarcs –sziszegte felém szórakozott hanglejtéssel. Nem kellett már több, felálltam. Láttam ahogyan döbbentség veszi át a fölényes érzet helyét a szemében. Bizonyára azt hitte ,hogy simán lever csakhogy a 20 centis platform tűsarkúmban jóval magasabb voltam nála és a testemet átjáró düh feledtette velem ,hogy a csaj simán eltörhetné vékonyka csontjaimat azokkal a húsos, vastag karjaival. Olyan közel léptem hozzá ,hogy éreztem a szívverését, hevesen dobogott. Ökölbe szorítottam a kezem és már nyúltam is volna a haja után ám hírtelen valaki elrántotta a közelemből.
Értetlenül pislogtam ám nem kellett sok ,hogy felfogjam a helyzetet. Idő közben a terembe érkezett egy új osztálytárs, egy srác… de ahh, milyen helyes srác! Pont az én ízlésem: Enyhén kisfiús arc, jól belőtt séró –tudjátok, az a félhosszú, vasalt- feszes, fekete ing amit nem gombolt be teljesen, szűk nadrág és DC cipő. Gina szíve akkorát dobbant ,hogy én is belerezzentem. Ahogy a srác szelíd arccal felém fordult visszadőltem a székemre, éreztem ,hogy le kell ülnöm. Túl szép ,hogy igaz legyen… és az is volt, túl szép. Lefagyott a csodálat az arcomról mikor megláttam ,hogy az iménti ’’majdnem áldozatom’’ kezét fogja. Azonnal leesett a dolog: tehát ők ketten járnak. Nyílván látta ,hogy a csaja veszélyben van ezért elrántotta tőlem. Nem szóltak semmit csak leültek a nekünk átlósan lévő padba.

Éreztem ,hogy mindenki engem néz. Nem gondolták volna ,hogy egy ilyen finom nő képes lenne így kitörni. Jaj a bolondok ,mennyi mindent nem tudnak még.
Nagy levegőt vettem majd Letti felé fordultam remélve ,hogy ő majd lenyugtat. Nagyot néztem mikor megláttam ,hogy szabályosan bámulja az új srácot de szó szerint tátott szájjal bámulta. Kevesen múlt ,hogy nem folyt ki a nyála. Abban a pillanatban tudtam ,hogy ez a fiú sosem lesz az enyém mivel olyas valaki vetett rá szemet akivel én soha az életben nem tudnék versenyre kelni.
Sosem láttam még őt ilyennek, mint ha megint kisgyerek lenne. Egy jó három perc bele telt mire meguntam a dolgot és a könyökömmel oldalba böktem. Riadtan csóválta meg a fejét mint ha egy édes álomból zökkentettem volna ki.
-khm –köszörültem meg a torkom- bocs ,hogy zavarok
-Ó, én csak…-megbánó pillantással nézett le a padlóra
-Tudom- hát lehet rá haragudni? …nem…
-Foglalt…-a hangja annyira keserű volt, muszáj volt nyelnem egy nagyot. Sosem hittem volna ,hogy Gina valaha is versenytársra talál de éreztem ,hogy meg fogja szerezni amit akar még akkor is ha ennek érdekében el kell taposnia néhány csúszómászót. Igen, tök jól esne megtaposni… mondjuk tűsarkúban. Megráztam a fejem ,hogy elszakítsam a gondolataimat a csaj kínzásától.
-Ne törődj a kurvájával!- vigyorodtam el- az-az érzésem ,hogy nem sokáig jelent gondot.
Erre csak egyetértően bólintott. Én is bámulni kezdtem őket hátha észre veszek valami szokatlant, valamit ami a gyengéje, valami apró részletet. Ahha, bingó! A tolltartójára a „Nikkcsi” nevet firkálta, tehát a ribanc neve Niki. A csuklóján beforrt hegek húzódtak. Nyílván sok gondja van otthon, talán alkoholisták a szülei… vagy verik. Ezek szerint hamarosan megromlanak majd a jegyei és még jobban megutálják majd az otthoniak. Ez azt jelenti ,hogy nem fogják égre-földre keresni ha ’’véletlenül” eltűnne. Annyira tökéletes, már csak várnunk kell.
A srácot is szemügyre vettem ám még rá se tudtam nézni de Gina már halkan mormolni kezdte :
-Márk, 17 éves, gitározik és énekel egy együttesben, nagyon elkötelezett. Vannak gondjai az apjával, nyílván egyedül neveli. Nem túl gazdag, átlagos színvonalon él.
-Hírtelen köpni nyelni nem tudtam, annyira profi.
-A csaj Nikolett, 16 éves lehet és mániája az öncsonkítás. Tipikus depis, önsajnálós fajta. Utálják a szülei mivel azt hiszi ,hogy ha szarik mindenre attól ő lesz a keménylegény. Könnyű lesz eltüntetni –tettem hozzá vigyorogva majd elégedetten hátra dőltem a széken. Alig várom már az elégtételt. Ezzel kezdetét vette egy remek vadászat melyben mi voltunk a ragadozók ő pedig a préda.
-A türelem kifizetődő- Csengte fel nyugodt hangon padtársnőm.

Hírtelen hangos csengőszó rázta meg az épületet, ez azt jelentette ,hogy elkezdődött az év első tanórája ám tanár még sehol. Az utolsó pillanatban hírtelen beesett egy szétszórt ám gyönyörű, stílusban hozzánk illő csajszi. Hosszú, fenékig érő, barna haja csak úgy suhant ahogyan befutott az ajtón. Mély lila egybe ruha és hozzá illő kis kabátka fedte nőies alakját. Combjaira lila szalagokat tekert amik végigfutottak az egész lábán majd egy masnis cipőben értek véget.
-Daniella!- Kiáltottunk fel Lettivel szinte egyszerre. Hihetetlen ,hogy egy régi baráttal pont itt futunk össze! Ő kedvesen elmosolyodott, szelíd jelleme a mai napig sem változott. Szapora léptekkel ült be a mellettünk lévő padba majd megigazgatta magát és felénk fordult.
-Ez egy új cucc, sehol máshol nincs belőle a világon –Büszke tekintettel átnyújtott nekünk egy apró nejlon tasakot ami pár vérvörös tablettát rejtett magában.
-Hatás?- kérdeztem döbbent hangon miközben a bogyókat néztem. Annyira szépek voltak. Ja igen, tudni illik Daniella a mi dillerünk. Olyan anyagot hoz nekünk amit senki másnál nem lehet megtalálni csak nála, sosem értettük hogyan csinálja.

-Úgy érzed magad mint ha repülnél, nem érzed a környezeti hatásokat, feldob és józanon tart.
-Túl tökéletes-vágott közbe Gina- Hol a csapda?
-Hát…ha elmúlik a hatása fékezhetetlen düh veszi át a helyét
-érdekel is engem…-vontam meg a vállam majd zsebre vágtam a tablettákat.
Fél órányi késés után megérkezett az osztályfőnök. Tipikus merev aktakukac fazon volt a csávó. Ledobta a jegyzeteit az asztalra majd helyet foglalt a székén.
-Nos…-kezdett neki- mély büszkeséggel tölt el ,hogy osztályközösségünkben üdvözölhetem iskolánk legnevesebb tanulóját, legfőbb anyagi támogatónk, Mrs. Peterson lányát, Georgina kisasszonyt-nézett felénk sziporkázó vigyorral- és bőkezű támogatónk, Mr. Hudson lányát, Elizabeth kisasszonyt.
-Ettől a perctől fogva mindenkiben tudatosult ,hogy itt csak mi uralkodhatunk. Hamar eltelt a nap, minden tanárt az ujjaink köré csavartunk. Az utolsó csöngetés után összepakoltunk majd Lettivel megegyeztünk ,hogy holnap reggel értem jön és elhoz. Hatalmas ölelést adtam neki majd Daniellától is elbúcsúztam aki tudatta velem , hogy holnap nem jön be és még jó pár napot ki fog hagyni az évből de ezt már elrendezte a tanárokkal. Nem ártottam bele magam az ügyeibe így csak  bólintottam.

*

Ahogy beléptem az ajtón megcsapta a fülem a szokásos otthoni zaj. Nagyon lármás család volt a miénk. Apu folyton a dolgozó szobájába menekült előlünk, volt ,hogy napokon keresztül nem jött ki. Anyu folyton a ház körül nyüzsgött. Takarított, főzött és nevelt minket. Annyira vidám és megbocsátó volt, egyszer sem kiabált velem életemben. A húgom, Naomi állandóan a szobájába tombolt, ordítatta a béna diszkó zenéjét közben hangosan énekelt meg ordibált. Kedvenc elfoglaltsága az volt ,hogy a bútorokon ugrált még nagyobb zajt csapva ezzel. Na igen, ennyire érett egy 13 éves… ráadásul állandóan idióta jelmezekbe öltöztette a nyusziját akinek kreatív módon a „Nyuszi” nevet adta. Szegény kisállat, mit el nem visel.
Én rend szerint kóboroltam valahol ám most túl fáradt voltam hozzá. Felmentem a szobámba, egy hosszú folyosó végén terült el az én szentélyem, egy fehér tölgyajtó jelezte ,hogy hol van a határ a való élet és az én kis univerzumom között. Hangtalanul nyitottam ki majd hunyorogva léptem be a hercegnő birodalmamba. A fehérséget ami bent rikított még én sem szoktam meg. Szó szerint minden fehér volt. Ez a szín állt hozzám a legközelebb mivel tiszta, ártatlan és mindent magába foglalt. Puha padlószőnyeg, hatalmas, plafonig érő szekrények, egész alakos tükrök, régimódi sminkasztal és egy óriási, baldahinos franciaágy melyen az én kis kedvencem, Mira a hófehér sarki róka terült el.
Ledobtam a táskám és csendben bedőltem mellé az ágyba. Üdvözlés képen álom ittas arcocskájával nekem dörgölőzött majd keresztbe feküdt a hasamon és ismét álomba szenderült. Beletúrtam puha bundájába miközben feldolgoztam a mai nap eseményeit.
Mindenre gondoltam: Ginára, Nikire, Márkra, Daniellára, a drogra amit kaptam, a tanárokra és arra ,hogy vajon mi áll még előttem.

Prológus

Üdvözöllek a rémálmomban, gyarló ember. Én sem hittem, hogy így végződik majd, de egy dolgot megtanultam az élettől. Mindig megy tovább. Ha azt hinnéd, hogy vége, az élet mindig újabb útvesztőbe terel, ami ellen tiltakozni lehetetlen. Ez a te utad, a te életed. Élvezd! Vagy ne, és halj meg önkezed által, még mielőtt a sorsod bevégeztetik.
Gyarló ember. Mit tudhatsz te ezekről?
Olvass, tanulj.
Üdvözöllek a rémálmomban.