2013. június 21., péntek

Rúzsnyom a csészén- Liz

Mi az ok? Mi a cél? Mi az eszköz?
Merre induljak, ha nincs otthonom és kire gondoljak, ha nincs senkim?


Sokáig gondolkoztam azon, hogy mi lenne a helyes döntés. Megpróbáljak elindúlni az úton amit a kudarc árnyékol, vagy adjam fel és egyszerűen maradjak egyhelyben? Szinte biztos, hogy mindkettővel megszívom de melyik a kisebbik rossz?
-Mit tudsz eddig kínlódni? Kijössz, hogy megmosd az arcod és fél óra múlva megint úgy kell utánad jönnöm, hogy élsz-e még. Akárhányszor rádnyitok mereven állsz és csak nézed a tükörképed. Mi a franc bajod van?- Lépett mögém Ő. Megfogta a vállam és maga felé fordított. Teljesen kizökkentett a gondolataimból.-Nem vagyok jól mostanában- éreztem, hogy remeg a szám ezért gyorsan beleharaptam. Ő a vizes arcomba nyomott egy törölközőt aztán visszafordult az ajtóban. 
Ő lenn az egyetlen ember a világon aki tud a létezésemről, aki szóba áll velem és Ő is annyiszor fordított már nekem hátat, okozott fájdalmat, hogy meg sem tudnám számolni. Senkim sincs rajta kívűl és Ő is csak azért nem dobott még ki az utcára mert nem találna másik játékszert. De nem csak eszköz vagyok...rosszabb. 
Ismét a tükörbe néztem. Olyan fiatal és annyira értéktelen. Vékony, vékonyabb mint kellene. A szememben csak a halál iránti vágy.  Üres vonások, megtört, kiölt érzések. Semmi. Se vágyak, se álmok csak beletörődés a lassan közeledő végbe. A remény messzire elkerül. Rab vagyok mint a kátyúk alján megbújó por a szabadság elfelejtett gondolatával. Az életet négy kopár fal határolja akár egy rohadt börtönben. Őr is van aki gondoskodik róla, hogy egy percig se felejtsem el mennyire jelentéktelen a létezésem.
Ezt senki sem érdemli. Tudom, hogy nem fog eljönni értem a hős, engem senki sem ment majd meg. Egyetlen ember van aki változtathat a sorsomon mégpedig én magam.
Kieresztem göndör tincseimet majd kihúzok egy fiókot. Csodálatos holmikkal van tele amikhez én sosem érhettem hozzá. Hajdanán az anyjáé volt mind de ő már rég meghalt. Mikor kislány voltam egyszer kinyitotta, kivettem egy rúzst és hosszasan csodáltam. Arany színű volt a kupakja, benne olyan vörös festékkel amire az összes rózsa féltékeny lenne. Rásütött a nap és úgy csilllogott akár egy kristály. Teljesen megbabonázott. Majdnem eltört a karom. Soha többet nem értem hozzá.
Most viszont ismét felnyitottam, az ajkamhoz emeltem és végig húztam azon. Gyönyörű voltam, akár a nők a tévében. Megfésülködtem, beesett szemeimre sminket kentem majd gyémánt ékszereket akasztottam a nyakamba és a fülembe. Csoda szép, nem tudtam betelni a látvánnyal. Ha így meglátna biztosan eltörné az összes csontom.
A fürdőből nyílt egy apró szoba ahol az anyja régi ruháit tárolta. Gyakran beült oda és csak nézte őke. Hosszú órákig sírt a sötétben, utána pedig mindig megvert.
Hangtalanul nyitottam be. Magamra vettem a rúzsóm színével megegyező estéji ruhát. Szűk volt, mélyen dekoltált és hosszú, olyan hosszú, hogy a földön húztam magam után.  Meseszép. Ez volt a legdrágább mind közül. Gyorsan vetettem magamra egy pillantást az egész alakos tükörben majd önfeledt mosollyal az arcomon a konyhába sétáltam a legélesebb késért.
Mikor a szobába értemm Ő nekem hátat fordítva feküdt az ágyon. Félálomban lehetett. Sokáig nem hallotta, hogy özeledem felé. Végül a lábam alatt megnyikorgott egy padlódeszka mire rámemelte álmos tekintetét. Először nem hitt a szemének, alaposan végig mért.
-Anya?- kérdezte.
-Nem, A RÉMÁLMOD- ordítottam majd mellkason szúrtam. A hasűra ültem és fojtani kezdtem. Hörgött, csapkodott, ordított de sehogy sem tudod kiszabadulni a combjaim közül. Végül megadta magát, végtagjai engedelmesen zuhantak a takaróra én pedig elégedetten álltam fel. Kisimítottam ruhámon a ráncokat majd véres talpnyomokat hagyva magam után kisétáltam. Nem néztem hátra.



kövi dizi?-Liz

Mostanában túl sok design ötletem van és nem tudok döntenii. Gondoltam kicsit újítok a dolgokon és feldobtam egy ilyen cukibb, színesebb stílusút. Tudunk ilyenek is lenni:3 de a kövi mi legyen? Csetbe írjátok az előtte lévő betűt, köszii:$

a, habos-babos-lolítás (világos)
b, habos-babos-lolítás (setít)
c, mi ketten
d, dark-goth-creepy

Ja és tudtam hogy a nyár kezdetével majd a blog is fellendül. Köszönöm, hogy olvastok, írtok és támogattok minket:3

Letti maradjon mozgalom -Liz

Srácok figyeljetek:3
Író társnőm most kicsit maga alatt van.
Azon filózik, hogy inkább ő hagyja itt a Káoszt, mert, hogy őt nem is szeretitek (butaság nem?)
Szóval csetbe írjatok véleményt róla, hogy meglássa mit is gondolnak róla az olvasók mert félek, hogy az én szavam kevés ahhoz, hogy marasztaljam. Csak őszintén és ne ilyen kamu nyalikat. Hadd tudja meg a valódi véleményeteket, hogy eldönthesse: érdemes-e folytatni, érdemes-e maradni.
Köszönöm, ha segítetek:)

ui.:A blog múlik rajta.
L.M.M.