Könyv nemajánló ~Liz

la la
na na na

ne ne ne ne

NEKROFIL

http://data.hu/get/6000134/gabrielle_wittkop_a_nekrofil.pdf

 A fenti linkről letölthetitek pdf-ben Gabrielel Wittkop művét, a Nekrofilt. Nem valami burkolt mondanivalóju   anekdotát takar a cím. Ez tényleg arról lett elnevezve amiről szól.

Brutális, sokkoló, groteszk, háborodott, beteg és kíméletlen módon szemlélteti egy szexuálisan aberrált férfi életét. Tipikusan az a kendőzetlen fajta, ami direktben arra játszik, hogy a kiolvasása után úgy érezd a sav mindjárt felkapaszkodik a torkodon. Van benne minden társadalmi abnormáció, a legsúlyosabb fajtákból: nekropedohomoszatír.

Mindennel lehet illetni a könyvet, csak azzal nem, hogy nyers. Olyan gyönyörű irodalmi nyelven íródott ami már-már kompenzálja a főhős betegsége felé irányuló ellenszenvünket. Mocskos, visszataszító de megválogatott, kiformált és magával ragadó. Kíváncsi vagy rá, hogy  mi lesz a következő húzás, nem tudod letenni, annyira sokkol, hogy már vágysz rá. Lehet, hogy én magam is beteg vagyok amiért ámulattal olvasom  de engem nem maga a történet, hanem a gyönyör fogalmazás és képfestés ragadott meg. Egyszer meg kellett állnom, hogy tartsak egy cigi szünetet, mert ez még a veteránokat is le tuja harcolni és utána két napig élni nem lesz kedved de muszáj elolvasnod, ha valami különöset szeretnél látni. Ilyen tényleg van, tudatosuljon benned!

,,Az utolsó este megmosdattam Suzanne-t, föladtam habos fehérneműjét, polgárasszony

kosztümjét, amit önkívületi örömmel húztam le róla két héttel azelőtt. Plédbe göngyöltem,  és

kivittem a kocsihoz.  A megzöldült Suzanne-t, a megkékült Suzanne-t; laktak is már benne, azt

hiszem. Amikor beleengedtem a Szajnába, az ordítás, ami kiszakadt belőlem, mintha egy más

bolygóról jött volna. Mintha a szívemet szakították, mintha az ágyékomat tépték volna ki.

A Szajna befogadta a testét, ami két teljes héten át itta verejtékemet, nyelte magomat, életemet,

halálomat. Suzanne-ban pokolra szálltam, óceán iszapjába hömpölyögtem alá, algákban

szívódtam fel, mészhéjakban csapódtam ki, korallok ereiben keringtem tovább."

,,A mellei valóban figyelemreméltók. Egymáshoz nyomva szűk, húsos, kimondhatatlanul

édes csapáshoz jut az ember.

Gyöngéden simogatom ritkás, ősz, hátrafésült haját, nyakát és vállát, melyen ezüstös nyálcsík

szárad éppen; csigák hagynak ilyet maguk után…"

http://data.hu/get/6000134/gabrielle_wittkop_a_nekrofil.pdf