Búcsú levél-Liz

Ez most nem egy kitalált történet, ez most a valóság. Teljesen komolyan mondom, hogy én innen végleg elmegyek. Persze nem önszántamból. Bár ne így lett volna de az ember nem tudja visszafordítani a tetteit, főleg akkor nem, ha azt el sem követte.
Hogy értsétek. Összevesztünk Lettivel. Máskor is volt már ilyen és mindig kibékültünk de ez most más. Kölcsönösen elvesztettük egymás iránt a bizalmunkat.
Hatalmasat csalódtam.
Nem tudom ,hogy ki és nem tudom, hogy mit de szavakat adott a számba. Olyan szavakat amik aláássák Letti és Richi kapcsolatát és én ilyeneket biztos, hogy ki nem ejtettem a számon, még sak véletlenül se. Miért akarnálak szétszedni titeket? Csak mert a nővérem exe, erről én tehetek? Annyi éven át bármiben számíthattál rám és most hallasz valamit és vakon hiszel az illetőnek?
De legalább árulnád el, hogy állítólag mit mondtam mert ez a legrosszabb, hogy nem értem az okát.
Amit megosztottál velem és a magánéleteddel volt kapcsolatos azt SENKINEK nem adtam tovább és ami pedig ezen kívül esett azt miért ne tudhatná más, hisz velem kapcsolatos. Annyira nemértem.
Hatalmasat csalódtam.
Inkább hiszel másnak mint nekem, a barátnődnek aki szándékosan semmi rosszat nem tett ellened. Ha meg is bántottalak valaha azt véletlenül és meggondolatlanságból tettem. Gondoltam rá, hogy bocsánatot kérek de végül arra jutottam, hogy nem fogok mert nem tettem semmit. És úgy szakad meg, hogy azt se tudom miért.
Hatalmasat csalódtam.

Káoszosok. Köszönöm, hogy olvastatok és támogattatok. Minden jót:)
A blog immáron CSAK Lettié.

Maradok:)
Habár a vita lényege nem változott és a barátságunk bizalma megsemmisűlt de Lettiben volt annyi emberség, hogy rámírt. Megkért, hogy ne hagyjalak itt titeket és, hogy ne váljunk el haraggal. Ezt teljesen el tudom fogadni szóval neki köszönjétek:)