a sors nem hagy el~ Liz

,,Semmit sem hiányolok, 

Mindent hiányolok." 

                                     The pretty reckless 

 

Azért írom ezt a számotokra értelmetlen szart, mert mostanában egyre többet kísért a múlt. Pofátlan lidércként illannak ellő a magányos pillanatokban. A hibáimat és a rossz döntéseimet plakátolják elém, a hiányokat, soha el nem ért vágyakat és szép élményeket. Muszáj kiírnom magamból különben bekattanok.

Életünk során annyi emberrel alakul ki kapcsolatunk, van akivel jó és van, akire nem is akarunk emlékezni. Sok fájdalmas emlék, nem értem, hogy miért nem tudok elszakadni tőlük. Mit tegyek, hogy felszívódjanak? Ez már örökre így lesz?
Ma már tudom, hogy mindennek pontosan úgy kellet történnie, mint ahogyan akkor. A fájdalmas időknek is volt oka, ez tesz érző lénnyé, még akkor is, mikor mindenkivel szemben érzéketlenné váltam, még ez is pozitívan hatott rám. Meg kellett tanulnom szenvedni, meg kellett tapasztalnom a rosszat, hibákat kellett elkövetnem, hogy tudjam: ez nem helyes.

Kezdeném a nővel aki a legjobbkor volt a jó helyen. Nőként tekintek rád, habár az emlékeimben egy fiatal lány szerepel és tudom, hogy ez ma sincsen másképp, tekintve, hogy egy idősek vagyunk de te mindig is a magasztos idol vágyképét töltötted be az életemben. Annyira határozottan és céltudatosan élsz, annyi mindent irigylek benned. Számomra megmaradtál a mintaképnek, a nőnek, aki megteremti a saját szabályait, kiáll a sorból és új utakat törve vonzza maga után az embereket. Tökéletesnek látlak. Csak kevés embert kedvelsz de engem akkor nagyon szerettél, a legjobb barátnőm voltál és sok mindent tanítottál. Még sosem köszöntem meg pedig az életem legmeghatározóbb szakaszában, mikor kiforrottam te segítettél nekem abban, hogy kiváljak a szabvány gondolkodásúak közül. Megtanítottad, hogy legyek más, hogy egyenruhában toporogva nem lehetek egyéniség. Fogtad a kezem mindenen át, követtelek bárhova. A legfurcsább, hogy soha nem vezettél bele semmilyen rosszba. Rengeteg csodálatos élményt köszönhetek neked és sajnálom, hogy el kellett válnunk. Annyira hiányzol!
Egyszer megjegyeztem neked, hogy mennyire szépnek tartom a vörös hajú lányokat, erre fogtad és befestetted vörösre a hajam és imádtam! Órákig göndörítgetted, frufrut vágtál nekem és közben azt suttogtad a fülembe, hogy gyönyörű vagyok, akár egy porcelán baba. Annyira szerettelek, mint embert, nem tudom kifejezni mennyire hatással voltál rám. Minden mozdulatodban ott volt az az apró kis tökély morzsa, amit csak benned láttam. Kivételes ember vagy, soha többé nem fogok még egy ilyen emberrel találkozni. Biztos vagyok benne, hogy most én is olyan kivételes lehetnék mint te, ha nem engeded el a kezem. Nélküled nem megy. És tudom, hogy nem lennél büszke arra az emberre akivé lettem, ez mocskosul fáj. Ha most végig néznél rajtam, ha látnád a tetteimet és nem az akkori szeretett kislányként tekintenél rám, akkor lenéznél és elfordulnál.

Utánad közvetlenül barátkoztam össze azzal az emberrel aki ma már nő, viszont veled ellentétben csak egy kislányt látok benne. Egy kiforratlan, mások által irányított kirakat babát, akiben lenne egyediség de lenyeli, mert lenyeletik vele.
Te, akiről most írok, egy olyan időszakban kerültél mellém amikor a fiatal határaimat feszegettem, együtt kalandoztunk a kicsapongó életünkön át de én húztam magamnak egy határt. Amíg velem voltál te is tudtad meddig mehetsz el, aztán a Sátán kurvája rád tette a karmát és átrángatott a józan veszettség határán. Eleinte követtelek, mert én még mindig azt a kedves, vicces lányt láttam benned, pedig már rég nem voltál az. Ellenem fordultál, én lettem a röhej tárgya, engem lehetett fikázni a többi agyatlan kurvával, mert én nem tettem meg ami számotokra bevett volt. Mikor ott utálkoztatok felettem, én még akkor is szerettelek, nem fordultam el, harcoltam érted, mert még mindig a múltba tekintettem. Próbáltalak vissza cibálni a helyes útra de esélyem sem volt. Végül hagytam, hogy elszakadj. Már nem is fájt az elvesztésed, mert annyira megváltoztál, hogy csak a rossz oldaladat láttam, akitől nem volt nehéz megválni…

A szörnyű élmény után kerültem közel a fiatal nőhöz, aki máig hatással van rám. A legőrültebb élményeket köszönhetem neked, annyi hülyeséget csináltunk de nem bántam meg egyet sem, minden amit együtt tettünk, azt helyesen tettük.
Te vagy számomra a szabadélet megtestesítője, még annak ellenére is, hogy sok minden láncol le és nem egy ember korlátoz . Te mégis kimutatod a valódi éned. Ezt mindig csodálni fogom. Téged nem érdekel mások véleménye, úgy élsz, viselkedsz és öltözködsz ahogyan az neked jó, aki pedig el tud fogadni így, csak azzal vagy hajlandó kapcsolatba kerülni.
Ez az erőd van rám leginkább hatással. Ha veled vagyok akkor az tényleg én vagyok és ezt nagyon kevés ember mellett tehetem meg. Ezért vagyok a leghálásabb neked. Ha veled vagyok felszabadulok, mint, ha egy pillanatra színessé válnék a szürkeségben.
Mindig arra bíztattalak, hogy mutasd ki a fogad fehérjét és ints be azoknak akiknek ez nem tetszik, ne érdekeljen senki más, legyél hű a felfogásodhoz és tarts ki az elveid mellet. Tudom, hogy néha belevittelek a rosszba, pedig hidd el, hogy neked csak jót kívánok az életben. Annyi meg nem érdemelt fejfájást és szenvedést kapsz az élettől és olyan sok zokszót kell lenyelned, tudom, hogy néha már nem bírod de tudnod kell, hogy vannak melletted igaz emberek, akiket felhívhatsz hajnalban azzal, hogy nem tudsz aludni. Ez még egy másik nagy előnyöd: nem tűröd meg magad körül a kétes embereket.
Egy igazi lázadó vagy és örülök neki, hogy ez a jellemed az én jelenlétemben forrt ki és, hogy tanúja lehettem ennek a változásnak. Jegyezd meg, hogy egy kreatív és kitartó nő vagy, vinni fogod valamire.
Mostanában kezdjük elengedni egymást, talán mert nincs közös társaságunk vagy bármilyen más találkozási pont, lassan elhűl ez a csodás barátság, csak a ritka találkozások tartják egyben és a tudat, hogy a másik felünk valahol ép éli az életét. Nincs időnk, ez szomorú. Annyira szomorú, hogy manapság már két fiatal lánynak annyi minden tennivalója van, hogy egyszerűen nem tudnak időt szakítani egymásra. Pedig én mindig élvezem, ha veled vagyok. Régen elválaszthatatlanok voltunk, nagyon fájna, ha téged is el kellene, hogy veszítselek.

És most következzen a sorban az az egykori barátnőm, aki talán az egyik legnagyobb csalódást jelentette nekem az életemben. Remélem, hogy soha többé nem kerülök össze ilyen emberrel, mint te. Tudod, az már nagyon durva lehordás, ha én azt mondom valakire, hogy a sok pofáraejtés, elhagyás és alázás után is ő az az ember, aki mind ezen a sok szaron túl tesz. Talán, ha két ember van még előtted a legnagyobbat tévedett kapcsolataim listáján. Az egyikről még írok majd, de ő egy külön történet. Te viszont… egy barátnő! Akkor nagyon fájt, olyan ideges még sosem voltam. Ha Isti és Letti nincs mellettem, talán összeroppantam volna a hírtelen ért sokktól.
Azok után, amit érted tettem. Tudom, hogy ez közhely és soha nem dobálózok azzal, hogy valamivel háláért tartozik nekem valaki, de basszus! Mindenki elfordult tőled és nem volt senkid, te voltál a céltábla, a családod is kivetett, egyedül voltál és én karoltam beléd. Az egyetlen ember voltam, a pajzsod, megvédtelek! Menedéket jelentettem számodra, amikor a saját anyádhoz nem tudtál fordulni. Segítettem mindenben: tanulásban, kiönthetted a lelked… Én rángattalak ki abból a sötétségből amibe süllyedtél. Szilveszterkor három helyre hívtak, de én még is veled voltam, mert nem engedtek el sehova és nem akartalak magadra hagyni. Korrepetáltalak, hogy ne bukj meg és még két évet lehess a padtársam. A szemedbe mondtam, mikor egy srác csak ki akart használni, mert te nem láttál át rajta.
És mindeközben pont egy nagyon rossz időszakomat éltem, arra sem volt erőm, hogy gondolkodjak és én még is kihúztam magam, hogy legyen kibe karolnod, törődtem a problémáiddal és amit tudtam megoldottam, pedig nekem is volt elég. Te pedig nem, hogy kirángattál a fertőből, amibe önnön tévelyedésemben kerültem bele, inkább egyre lejjebb taszítottál benne! Elismerem, hogy neked is rossz időszakod volt és, hogy tulajdon képen magammal rántottalak a rosszba de te tudtad, hogy helytelen dolgot teszek és nem szóltál, nézted, sőt dicsértél! Egyáltalán nem vagyok büszke azokra az időkre, sőt, undorodom az akkori magamtól de tudod én megbántam, megváltoztam és lettem valaki, de te…
Akkor azt hittem, hogy együtt túltehetjük magunkat minden szarságon de már akkor is tudnom kellett volna, hogy akire szükségem van, az nem te vagy és azóta is áldom a sorsot, hogy végül mellém került az, aki megmentett.
Mikor végre megtaláltam a boldogságom és kezdtem hátra hagyni a múltam te mit tettél? Irigyelted tőlem!!!
Ennél nyomorultabb, visszataszítóbb dolgot nem minden nap tapasztal az ember. Egy barátnőm, aki pontosan tudta, hogy mit élek, mert a vállán sírtam el neki ellenem fordul, mert én valamilyen csoda folytán megkaptam az elérhetetlent. Te pedig féltékeny voltál.
Rohadt nevetséges volt az egész! Mindenféle apró hülyeségekre szabadkozva hagytál el, hatalmas balhét kavarva, pedig sosem tettem ellened rosszat. Azt mondtad, hogy miattam jutottál oda, ahol vagy. Hátat fordítottál az egyetlen embernek, akire számíthattál.
Mivel kibasztál velem, úgy éreztem, hogy ezt már nem fogom lenyelni és elismerem, hogy rohadt görény módon a leggyengébb pontodon támadtalak, kisemmiztelek, megaláztalak, összetörtelek de nem bánom! Sosem bántam meg, mert ezt érdemelted!
Próbáltalak megmenteni magadtól, kiszedni a szarból de nem sikerült, nem sikerülhetett, mert te pontosan oda való vagy, ahová lesüllyedtél!!!

És a sok barátnő után jöjjenek a fiúk, férfiak.
Kezdeném  sort a második exemmel. Előbb említettem a szánalmas barátnőmnél, hogy talán egy-két ember van, akit nála is jobban megrühelltem. Gratulálok, kedves… tiéd az első hely!
A leggusztustalanabb, önteltebb, önzőbb, megnyomorodottabb, aljasabb, állszentebb és kétszínűbb féreg vagy, akit a Föld valaha is a hátán hordott. Vallásosnak tetteted magad és papolsz istenről, miközben mindenkit arcon köpsz. Ostorozom magamat, amiért ekkorát tévedtem és ennyire az orromnál fogva tudtál vezetni, Hogy hagyhattam ezt neked?
Rossz ember vagy,semmi kétség. Tudnod kell, hogy ezt nem azért mondom, mert elhagytál (!!!), hanem azért, mert egyszerűen így van. Nyalathatod a segged a haverjaiddal, hogy ,,nem, nem így van, te jó ember vagy” de tudod bárki elhazudja ezt neked egy grammért cserébe.
Te mit mondanál arra az emberre, aki megkap egy lányt, akiről tudja, hogy nem érdemli meg, kihasználja és ok nélkül félrehajítja? Azt hiszed játék vagyok?!
Én akkor nagyon szerettelek, bármit megtettem volna neked és ma már tudom, hogy milyen hatalmas hibát követtem el. Te pedig, te nyomorult senki, te csak a szarba vittél. Előtted egy teljesen normális életet élő lány voltam, aztán megismertelek téged és minden felfordult, leginkább a gyomrom. De most komolyan, te nem gondolkozol? Hülye voltam, és vakon követtelek mindenbe. Olyan dolgokat adtál a kezembe, amiről tudtad, hogy rossz, hogy nem egy fiatal nő kezébe valók és mégis… felfoghatatlan.
Kimondom nyíltan, hogy bele vezettél a drogok világába (!!!)…te, aki állítólag szerettél. Nem kenhetem rád az egészet, hiszen a döntésem miatt nem vonhatok felelősségre mást de nélküled elkerülhettem volna. És itt nem heti egyszeri fű szívásról volt szó. Minden nap tekertétek a cigiket. Nem egyet, nem kettőt és én ostoba komolyan elhittem neked, hogy ez normális. Minden körben melletted álltam, mert ezt láttam tőled. Ezt a példát mutattad.

És kedves olvasók, ha azt hiszitek, hogy ez durva, akkor kérlek itt hagyjátok abba az olvasást, mert lehet, hogy az elkövetkezőkben rosszul lesztek az olvasottaktól!

Nem álltatok meg a napi többszöri füvezésnél és mivel körülöttem mindenki ebben élt én normálisnak tekintetem. Ennyire meg tudja határozni egy ember életét a társasága. Hihetetlen.
Kezdtük a sóval, más néven speeddel. Egyszerű party drog, kinek is árthatna? Zacskó számra vettétek, retkes padokon csíkoztátok fel és megtanítottátok nekem is, hogy, hogyan is kell kihúzni. Éljeneztetek, mikor felszívtam és azt mondtátok, hogy ez milyen menő… menőnek tartottátok magatokat és engem is és sikerült megvezetnetek. Sok átmulatott éjszakát sok álmatlan követett, elkerekedett pupillák, egyhelyben ugráló fiatalok.

De ez még csak a kezdet volt!
A speed é a fű voltak az alapok. Utána következett a bogyó (= felni=lufi=extasy). Te voltál az első aki a kezembe adta, emlékszem, tisztán. Azt mondtad csak nyeljem le, gyorsan, mert keserű. Ültünk a sok drogossal és mind engem néztetek. Én pedig bekaptam, lenyeltem. Fájt tőle a fogam, keserű volt és igaz, hogy fél óráig önfeledt boldogság ölelt körbe de mikor kezd múlni minden elszürkül, minden lehangolttá válik és utálom az egészet és te újra és újra hoztad. Azt mondtad próbáljuk ki milyen így…
De ez még mindig nem a vége.
Jött a keményítés, ugyan is rájöttetek, hogy hogyan lehet LSD-t (bélyeget, papírt, lapot, epret) szerezni. Azt mondtátok ezt csak akkor próbálhatom ki, ha igazán vagány vagyok. Persze, hogy vagánynak akartam tűnni. Egy garázsban ültünk. Sikítoztam egy fehér fal előtt állva, örvényeket, gonosz árnyakat és elmosott, hamis barátokat láttam. És ti normálisnak tartottátok. Az alkoholt és a napi több doboz cigit már meg sem említem, pedig kb. minden hétvégén taccs részegre ittuk magunkat. Ez volt az élet.
És még van durvább.
Egy tóparton fetrengtünk egy rongyos paplanon az éjszakában. Megjelent a diler egy furcsa üvegcsével, benne fehér porral és szó nélkül mindenkinek körbe kínált egy késhegynyit, mindenki felszívta, csak én nem kaptam. Nem is akartam. Erre te szóltál neki, hogy nekem is adjon, azt mondtam nem kérek, mert azt se tudtam mi az. Erre ti félrehívtatok és azt mondtátok, hogy ne mondjak nemet, mert ez az ember azt nem tűri és, ha kínál valamit, akkor azt jobb, ha elfogadom különben mérges lesz. Felszívtam egy adag Icát (lónyugtató). Két napig hánytam és aludtam, és te még ezek után sem álltál meg. Furcsa pirulák, fehér csíkok, ocb-s cigik hadai következtek.
Egyszer azt mondtam neked, hogy én soha nem próbálnám ki a kokaint, erre te oda fordultál és azt mondtad: én igen.
Itt vágott mellbe a valóság, hírtelen elöntött a felismerés. Megláttam, hogy mi zajlik körülöttem, mit tettem. Elkezdtem leállni, ami kurvára nem volt könnyű úgy, hogy toltátok az orrom alá a cuccot és grammokkal meg zacskókkal felpakolva jöttél át hozzám. Lassan már nem voltam olyan menő csaj a szemetekbe.
Azt hitted azzal, hogy egy hétre elvittél a Balcsira kurvára sokat tettél értem. Közben a szüleid és a bátyád otthon sírtak miattad. A bukásaid miatt, a lebukott drog ügyeid miatt.
A barátaiddal folyton mondogatjátok egymásnak, hogy mennyire kurvára számíthattok a másikra. Akkor is számíthattál rájuk, mikor ép visszakönyörögted magad hozzám ők pedig a hátad mögött rám hajtottak, igaz? A hű barátok. És te még csak nem is tudod az igazat. Nem csak az az egy srác aki bevallotta neked, de nem ám. Ennyire vagytok igazak, számíthattok egymásra amíg valakitől pénzt kell kérni vagy drogot, vagy bármit. Érdek barátok. Ha van fű akkor nagyon tudjátok szeretni a másikat. Jópofiztok a dilereknek.

És akkor a szakításunkról még nem is beszéltem. Átjöttél, megfektettél aztán mikor végeztél oda fordultál és azt mondtad: Te nem vetted észre, hogy valami megváltozott köztünk?
-nem, miről beszélsz?
-hát, már nem érzem azt amit régen.
-mi….?! Most szakítani akarsz?

És te nem mondtad ki, a szemembe se néztél miközben én melletted sírtam, majd megfulladtam, sokkoltál.
Már este volt mikor elindultunk ketten a buszmegállóba. Én nyomorék végig sírtam, fogtam a kezed és adtam egy utolsó csókot, pedig egyszerűen fel kellett volna, hogy pofozzalak, sőt! Össze sem kellett volna jönnöm veled, egy hatalmas, kicseszett hiba vagy. Nem tudtad megmondani az okát, azt mondtad szabadságot akarsz. 10 hónapot pazaroltam rád miközben te ígéreteket tettél és áltattál a közös jövőnkkel. Utána rájöttem mindenre. Elküldtelek a picsába, elégettem a szarjaid pedig te egy hét múlva már könyörögtél, sajnálkoztál, de addigra már felszedtek a padlóról a barátnőim és sikerült megutálnom. A mai napig hálás vagyok nekik és büszke vagyok arra az erőre amivel sikerült hátat fordítanom neked.
Az utolsó szavam hozzád az volt, hogy fulladj bele a saját véredbe, az ma sincsen másként.

És ez után a sok csalódás után ( a 3. ember akiről írtam egyáltalán nem csalódás) had ejtsek pár szót az első igaz szerelmemről.
Sokan tudjátok ki ő, de én még is neki szeretném címezni ezt a levelet.

Drága Szerelmem,
  Mindig olyan szépeket mondasz nekem. Azt mondod gyönyörű vagyok, hogy én vagyok a legjobb dolog, ami veled történt és, hogy nem érted, hogy hogyan kaphattál meg. A legszebb, hogy te vagy az első ember, aki ezt nem csak úgy mondja. Mikor bele nézek a szemedbe, látom azt a halvány kis csillogást. Szinte meg tudom fogni a pólusaidból szivárgó szerelmet. Soha, senki mellett nem voltam még ilyen boldog. Megmentettél saját magamtól és még sosem köszöntem ezt meg neked.
Mindig is te voltál a legjobb fiú barátom és mint utólag kiderült te végig szerelmes voltál belém. Ár előbb tudhattam volna.
A legsötétebb időszakomban karoltál belém, kezdtem egyre mélyebbre süllyedni a tévedésekben. Sok mindent megbántam, te is tudod, próbálom elfelejteni a tetteimet. A rossz társaság, a csalódás és az elvakultság vezetett bele. Aztán mikor már kezdtem beletörődni, hogy már soha nem lesz esélyem boldognak lenni, sőt, nem is boldognak, egyszerűen csak normális akartam lenni. Te szóltál rám, hogy álljak le. Ez volt az a pillanat amikor mindenre rádöbbentem. Mellbe vágott a valóság, vissza játszódtak az emlékeim és igazad volt. Egy lánynak sem lenne szabad idáig jutnia és, ha te nem vagy, talán senki nem állít meg. Ki tudja hogyan végződhetett volna. Köszönöm.

Pedig akkor még csak barátok voltunk és te ég is őszintén a szemembe mondtad, nem haragudtam, hálás voltam.
Aztán szép lassan felhúztál a padlóról. Áthívtál magadhoz, egy csokor virággal vártál… soha az előtt nem kaptam még virágot egyik barátomtól sem. Mikor hazaértem egy egész órán át sírtam felette, vízbe tettem, pedig addigra már elfagytak és én még is napokig őrizgettem. Tudtad, hogy mennyire szeretem Hello Kittyt, ezért vettél nekem egy plüsst és befújtad. Aznap éjszaka az illatoddal, a te gondolatoddal aludtam el. Szerelmet vallottál és kaptam tőled egy csókot. Együtt fagyoskodtál velem a hévmegállóban és én szép lassan már nem rád, hanem ránk gondoltam.

Életem legjobb estéje volt. Soha senkitől nem kaptam még olyan őszinte szeretetet mint tőled. Nem csak egy lány vagyok, hanem a lány és ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról. Miközben barátnőd volt, akkor is engem szerettél.
Végül úgy döntöttem próbáljuk meg. Életem legjobb döntése. Köszönöm, hogy rám találtál. Segítettél elhagyni a rossz dolgokat, minden nap ösztönzöl. Ez a második alkalom, hogy valaki a közös jövőnkről tesz ígéreteket nekem de ez más, mert neked elhiszem, mert tudom, hogy őszintén mondod. Tudom, hogy te tényleg velem tervezel, hogy látod ahogyan hosszú, fehér ruhában sétálok az oldaladon. Akkor is szeretsz, amikor nem érdemlem meg. Minden nap boldogan kelek fel abban a tudatban, hogy valaki őszintén, feltétel nélkül szeret. Van valaki mellettem, aki csak a jót látja bennem, aki meg vén, őszinte velem és minden tettét értem teszi. Nem az a kérdés, hogy te mivel érdemeltél ki, hanem az, hogy én hogyan kaphattam egy ilyen remek embert, főleg akkor amikor egyáltalán nem érdemelte meg. Tudd, hogy mindent megadsz nekem amire szükségem van, sőt sokkal többet. Annyi mindent kaptam tőled, é sitt most nem a tárgyakra gondolok. Ma már tudom, hogy a múltamban minden okkal történt, még a csalódások is, mert ezek mind kellettek ahhoz, hogy mi egymásra találjuk. Még csak öt hónapja vagyunk együtt, de ez alatt az öt hónap alatt több szeretetet kaptam tőled mint a saját apámtól egész életem alatt.
Tudom, hogy néha nem könnyű velem de azt akarom, hogy tudd, én minden percben szeretlek, még akkor is, ha nem mutatom ki. Tudom, hogy voltak vitáik, lesznek is de ugyan akkor tudom azt is, hogy mindig mindent meg fogunk oldani. A legcsodásabb dolog vagy ami valaha történt velem. Minden apró mozdulatomban ott van az az irántad érzett, mérhetetlen szerelem. Soha, senki nem vehet el tőlem, végre megnyugodhatok, végre megtaláltam, rám talált az önzetlen boldogság.

És ti, akik ezt olvassátok!
Minden nap emberek százai mennek el mellettetek de ti nem látjátok a történetüket. Nem érzitek a fájdalmukat és a rossz döntéseik súlyát, nem tudhatjátok mennyi csodás és szörnyű ember kísérte el őket az útjukon. Ha titeket kísér egy csodás ember, legyetek őszintén hálásak érte, ha pedig csalódtatok valakiben, akkor tekintsetek rá okként. Minden apró pillanatnak az életünkben az a célja, hogy elvezessen minket a megnyugváshoz, egy őszinte ember karjaiba. Hibáznunk kell, éreznünk, tapasztalnunk, csalódnunk, sírnunk de ezt mind abban a reményben tegyétek, hogy egyszer minden megtérül!