kb. egy hete csak 2-3 órákat alszom. mondjuk alapjáraton is csak 5-6ot sikerül éjszakánként, de a tegnapi más volt. eddig vagy olvastam, vagy bambultam a kibaszott tévét, vagy csak szimplán agyaltam valamin, de tegnap más volt. soha nem szoktam fáradt lenni fél 12nél előbb, de most olyanfajta álmosság tört rám, amit még soha nem éreztem. kikapcsoltam a gépet, olvastam pár oldalt, kikapcsoltam a tévét, és végre teljes sötétségben megpróbáltam lemenni alfába.
és itt kezdődtek a furcsaságok. minden ami a lakásban van kb. három-négy méteres távolságra van az én kis életteremtől. hallottam, hogy csöpög a csap. tíz éve élek itt, de eddig egyszer sem hallottam még csöpögni. minden lehulló csepp olyasfajta érzést keltett bennem, hogy valami nincs rendjén. nem is volt.
a teljes sötétségben megmozdulni sem mertem, ha akartam sem tudtam volna, mert ez a furcsa érzés átment félelembe. volt oka. akárhányszor úgy éreztem hogy már közel vagyok az édes tudatlansághoz, mindig felriasztott valami. egy hang. hozzám szólt, a nevem foszlányait hallottam abból a rekedt, érthetetlen, hátborzongató suttogásból. valami beszélt hozzám a sötétből, nem értettem, hogy mit mond, és rettegtem tőle. egyre közelebbről hallottam, és még a maxon ordító dubstep sem tudta elnyomni. befurakodott az agyamba, és nem hagyott nyugodni. megbénított a rémület. ahogyan a hang közelebb jött hozzám egyre hidegebbet éreztem, szó szerint reszkettem a 27 fokos házban, pulcsiban és melegítőben a vastag paplanom alatt. néha bekapcsolt a tévé is, olyankor a hang eltűnt, de mikor magától kikapcsolt (a távirányító a komódon volt, másfél méterre tőlem) olyankor visszajött. erőt vettem magamon, kimásztam az ágyból, és felkapcsoltam az asztali lámpámat. a szobában félhomály lett, de a hang maradt, és árnyakat láttam mindenfelé. leginkább a lámpa körül mozogtak, és szinte eltüntették, magukba szívták a fényt. majd a lámpám egy kattanó hanggal lekapcsolódott, és én újra csak feküdtem a sötétben, és reszkettem. bár fáztam, még is jeges veríték öntötte el az egész testemet. a hang mellé egy másik is csatlakozott, számomra érthetetlen nyelven beszéltek, de a nevem foszlányait még hallottam. mintha egy holtnyelv lett volna, amit senki sem érthet. mintha maga a megtestesült gonosz beszélne hozzám, a lelkemhez. rettegtem, és kimerült voltam, mozdulni sem mertem. ahogyan lehunytam a szemem rémképeket láttam, olyan gonoszan vigyorgó/vicsorgó arcokat, amiktől sikítani lett volna kedvem, de kinyitni sem mertem a szemem, mert a sötétben tejfehér szemeket láttam, amint követik minden mozdulatom. a mikró utoljára kb. délután háromkor volt bekapcsolva, utoljára vizet melegítettem, hogy csináljak egy teát magamnak, de mégis hosszan pittyeget, kb. három percen át. a másik szobában (amit nem használunk soha semmire) megnyikordultak az gy rugói, mintha valaki leülne, felállna, majd ugrálni kezdene rajta. eközben a mellettem lévő hangok elnémultak, aztán onnan jövő sátáni kacagást hallottam, amitől felállt a nemlétező szőr a hátamon. de én csak feküdtem ott mint egy darab bot, szorítottam a Zombie nevű plüssteknősömet, és remegtem mint a nyárfalevél. iszonyatos volt. kikecmeregtem az ágyból, takaróba csavartam magam, és a radiátor mellé telepedtem egy karosszékbe, újra felkapcsoltam az asztali lámpámat. a szememet még mindig csukva tartottam, csak vörös fényt láttam, és tapogattam. egyszer mertem kinyitni, de akkor a sötétben rám vigyorgó arcokat láttam. ott, a székben nyomorogva és reszketve sikerült elaludnom, a lábujjaim reggelre lefagytak, szédültem, és még mindig rettegtem. szörnyű dolgokat álmodtam, egy kietlen erdőben voltam, és démonok vadásztak rám, mikor megtaláltak össze vissza haraptak és karmoltak, szinte elevenen megnyúztak. reggel a telefonomon beállított ébresztő előtt pontosan hat perccel arra keltem, hogy jéghideg kezek szorítják egyre erősebben a torkomat, fuldokolva, köhögve ébredtem, és nyugtáztam, hogy kint világos van. amikor átvedlettem, észrevettem hogy a gerincem mentén négy vérvörös csík húzódik, mintha megkarmoltak volna, az oldalamon és a vállamon vérvörös harapásnyomok. az öltözés helyett inkább a nikotin mellett döntöttem, és mire visszaértem a fürdőszobába a tükör elé a karmolás és a harapások eltűntek.
nem tudom hogy mért történt ez velem, nem tudom hogy meg fog-e ismétlődni, az biztos hogy rettenetes éjszakám volt, és megborzongok ha erre gondolok. összeszedetlen vagyok, és úgy érzem hogy megtébolyodtam, hogy őrült vagyok...
 |
| "... azt mondta, hogy már nagy vagyok, aludjak csak a sötétben. (...) De én olyan picinek érzem magam... az éjszaka pedig olyan nagy és félelmetes! ..." |
egy biztos. ma három kávét ittam, feketén, cukor nélkül, és ma anyu mellett térek majd nyugovóra.
a másik. hat órát aludtam, hat furcsaság történt, és hat perccel az ébresztő előtt keltem fel, hat sebhellyel a testemen keltem fel
mellesleg hat nap van hátra a születésnapomig. kétlem hogy véletlen.
sátánom, könyörülj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése