2012. december 17., hétfő

élménybeszámoló és elmélkedés ~ Letti

kezdjük az aláfestő muzsikával

What you know about a self-important maniac? The Devil took me in and now he pray to God to take me back
We at the bar fronting like we some stars
And trying to pick up on some broads but they don’t know who we are
What I want, when I want it
Tryin to tell me that I'm wrong
What I want, when I want it
I don't wanna get along




szombaton bécsben voltam :)
a karácsonyi vásár még mindig gyönyörű, a puncs olyan ütős mint az élmúlt években, az árak még mindig a fellegekben, az osztrákok ugyanúgy flegmák... de idén még is más volt minden...
mert Vele voltam♥

most nem az osztálytársakkal-sulis ismerősökkel röhögtünk egymás idióta németre egy cseppet sem hasonlító kiejtésén, és nem kellett megkérnem senkit sem, hogy vegyen nekem puncsot, mert még nem vagyok 16, semmi ilyesmi.






élveztem, hogy vele élem át (újra) a karácsonyi vásár lendületes, és magával ragadó hangulatát. átszellemültem. tényleg :D nem várom a karácsonyt, mert továbbra sem olyan fontos számomra (kivéve azt hogy 23-án leszünk egy évesek Andrissal, de erről majd még később írok) de megértettem hogy mit is jelent a karácsony másoknak.


 azoknak akik képesek szakadó esőben kijönni a vásárba, hogy megtalálják a tökéletes, és nem tömeggyártott ajándékot a kedvesüknek, vagy egy szeretett családtagnak, akik órákat képesek szobrozni a puncsos előtt, hogy hazavihessenek egy bögrét, mint egy kedves emléktárgyat.


 (én hármat is hoztam! :D sőt egy néni nem is kért puncsot bele. csak úgy a'la nature a bögrét hozta el olyan áron, mintha puncs is járt volna hozzá, az unokáinak) megértettem milyen fontos nekik, hogy -ha csak egy aprósággal is, lásd bögre- kifejezzék a másiknak azt, hogy számítanak, fontosak, és szeretve vannak (hát ezt megaszontam) és nem számít az, hogy hányszor vitáztak az évben.
az én angyalkáim :3

nem számít mekkora szemétségeket dörgöltek a másik orra alá, ezek a dolgok eltörpülnek, mert ilyenkor rájövünk, hogy ki is az, aki igazán fontos. szóval, drága olvasók! ha valaki megbántott, esetleg te bántottad meg őt : ilyenkor, decemberben mindenkinek meglágyul a szíve!


ez a hónap az őszinte bocsánatkérések hava, amikor nem számít, hogy mit tettél, és mit tett a másik, egy hülyeség miatt ne veszítsd el azt, aki fontos neked. ha most úgy érzed, hogy felesleges, nem kell az életedbe, akkor is tedd meg, mert lehet, hogy később hiányozni fog. nagyon is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése