egy éve ilyenkor lesújtva ültem itthon, és valószínűleg sírtam... de csak valahol legbelül ahogy az az előtti egy hónapban minden nap minden percében. egy éve, és három napja temettem el egy szeretett unokatestvéremet, és kedden még csak eszembe sem jutott az a bizonyos Német Richárd, aki egy kicsit is, de hozzájárult ahhoz, hogy most ilyen legyek amilyen.
most neked írok, Ricsi, és remélem valamilyen úton módon eljut hozzád ez az üzenet.
tudod... nem tudom melyik az első emlékem rólad. nincs túl sok, de én mégsem emlékszem, és ezt nagyon bánom. ami viszont fontosabb, az az utolsó emlék. névnapot ünnepeltünk, boroztunk, beszélgettünk, és nagyon rosszul néztél ki, emlékszem. nagyok voltak rád a ruháid, és olyan póló volt rajtad, amin mintha édesapád arcképe lett volna. kérdeztél a suliról, a barátaimról, én pedig arról kérdeztelek, hogy miért teszed tönkre magad. remélem emlékszel rá! meggyőztelek, hogy haza kéne költöznöd egy pár hónapra, összeszedni magad, elmenni dolgozni, és megnyílni egy kicsit az emberek előtt. te csak mosolyogtál, gondolom azt gondoltad hogy ez a kis hülye mit tudhat, de nem szóltál semmit, csak magadhoz öleltél, és eltűntél. többet soha nem láttalak. jött a hír, hogy otthon vagy, Rákoskeresztúron, abban a pici háromszobás "galambdúcban" a szüleiddel, hogy rendesen eszel, dolgozol, aztán jött a hír hogy bezárkóztál, és senki sem tud rólad semmit. aztán jött a hír hogy meghaltál, és én napokig fel sem fogtam, hogy hogy történhetett, miért, hogyan, de nem kaptam választ a kérdéseimre. egyik kérdésemre sem.
a temetéseden nem sírtam, mert nem tudtam, és erősnek kellett maradnom, mert vigyáznom kellett Anyára, hogy ne törjön össze. Anya a vállamra borulva hangosan zokogott, mikor az a zenész forma elkezdte trombitán játszani a takarodót, sosem láttam még ilyennek, de én csak nyeltem, és nyeltem a könnyeimet, amik soha nem törtek felszínre. sajnálom hogy nem tudtam elbúcsúzni tőled rendesen, de vigasztal az a tudat hogy a temetésedre írt búcsúztató szöveget (amit nem olvastam fel) mindig magamnál tartom akárhova megyek. remélem békében nyugszol, és remélem már semmi sem fáj. hiányzol! elmondhatatlanul.
az utóbbi egy évben...
 |
| egy kis darabka nyár a valóság szürke padlóján |
- megtanultam, hogy kiben bízzak
- megtanultam, hogy ki az igaz barát
- megtanultam, hogy nem szabad ledegradálnom magam senki miatt
- rengeteg időt elvesztegettem azzal, hogy veszekedtem a későbbi exemmel
- rengeteg időt elvesztegettem azzal, hogy a kapcsolatunkat javítgassam a későbbi exemmel
- Bécsben jártam, már harmadszorra, és ahogyan az előzők ez is csodálatos volt, egy örök emlék marad
- újfent meghúztak matekból, ami ráébresztett hogy ez nekem egyedül nem megy
- megcsaltam a későbbi exemet
- kidobtam az életemből pár embert, akikre soha nem volt szükségem, és nem is lesz
- rájöttem, hogy van lelki társam, beleszerettem, ahogyan évekkel ezelőtt is
- a fent említett szerelem, és lelki társ elég erőt adott ahhoz, hogy töredelmesen bevalljak mindent, és egy hónap késéssel, de szakítottam az exemmel, ami azt hiszem életem eddigi legjobb döntései közé tartozik
- rám talált a szerelem, Somkuti Richárd néven kopogtatott az ajtómon, és még nem távozott (azon vagyok hogy soha ne is tegye, abba belehalnék)
- matektanárhoz kezdtem járni, javultak a jegyeim, minden tantárgyból
- sikeres középfokú szóbeli angol nyelvvizsgát tettem, 84%-os végeredménnyel
- sikeres belső vizsgákat tudhatok magam mögött, mégpedig földrajz : 4, kémia : 3, történelem : 4, és német : 4, végeredményekkel
- 3,5-ös átlagú bizonyítványt kaptam kézhez
- egy csodálatos nyarat töltöttem el a Szerelmemmel, megismertem a szüleit, és a testvérét, akik ma már a második családom
- eldöntöttem mi leszek, ha nagy leszek : fogtechnikus!
- újra elkezdődött a suli, és nem bánom
és most itt ülök, holnap egy gyászmisére megyek, és utólag visszagondolva... napról napra azt láttam hogy semmi sem változik, ugyanabba a mókuskerékbe szállok vissza nap mint nap, de itt ebben a pillanatban úgy látom hogy minden más. én magam is. emberek jönnek mennek az életünkben, telnek az órák, a napok, a hetek, mindig történik valami, mindennap elmúlik valami amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik is valami, amiért érdemes élni és küzdeni.
jó éjszakát nektek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése