ha szomorú vagyok... nos gyakran megesik. a lenti képek ezek elkerülésére szolgálnak... felvidít ha az emlékeimet látom, vagy épp pár vicces gifet amin mindig szarrá huggyá röhögöm magam :)
elhittem hogy menyasszony vagyok... |
tudom, ez a kép már fent volt, de kedves emlék :) ♥ |
esti mászkálás :) |
aztán, ha ezek nem vállnak be...
olyan helyekre megyek amik kedvesek nekem, sétálok egy nagyot, zenét hallgatok, olyan számokat amik emlékeket idéznek. mint például a Disco Pogo-t, amit nem egyszer visítottunk végig Lizával, nulla némettudással :'D vagy a himnuszunkat... vagy bármit, ami mosolyt csal az arcomra. Liz egyszer megjegyezte hogy mennyi régi szám van a telefonomban... nos épp ezért.
ha nem jutok előbbre a képekkel, a sétával, vagy a zenékkel akkor olyan emberekre gondolok, akik megváltoztatták az életem, mondatokra, amik az ő szájukból hangzottak el, amik ráébresztettek, hogy valamit szarul csinálok, valamin változtatnom kell. ezek a mondatok erőt adnak :)
van egy kedvenc bloggerem, aki a Mortem Aeternus nevű oldalon tevékenykedett aktívan, Neo a neve... soha nem találkoztunk még, soha nem hallottam még a hangját, de valamiért fontos nekem. pár év után újra megtaláltuk egymást, beszélgetünk mostanában... nagyon hiányzott! de tényleg nagyon. nem telt el olyan nap hogy ne gondoltam volna rá, és most itt van nekem, újra itt van, és ez erőt ad, támaszt, és reményt. Neoval történtek dolgok, durva dolgok, sokkal brutálisabbak mint velem, amiket nem írok le, mert úgy érzem még nekem sincs közöm hozzájuk, de túlélte őket... és nekem is túl kell élnem az összes apró szarságot. ha neki sikerült, akkor nekem is fog. nem tudok elég hálás lenni neki... sosem tudtam ezeket leírni neki...
aztán ha semmi sem válik be, akkor... akkor depresszióba esem
lassan kezdődik. általában csak pár szomorú pillanat, pár ingerült mondat azoknak akik nem érdemlik meg, aztán egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedek. olyankor jönnek az álmatlan éjszakák, a sírás, a pánikrohamok, és minden amit el tudtok képzelni... nem akarok erre gondolni, abbahagyom.
szóval, elsősorban blogajánló! tutturúú!
Mortem Aeternus!
nem akarok túl sok mindent írni róla, de minden témában cikkek tömkelege, rengeteg ismeretterjesztés, érdemes felkukkantani ide, és mazsolázgatni :) még én is fent vagyok, egy vers erejéig amit a két főszerkesztőnek írtam egy kedves barátnőmmel :3
aztán könyvek. rengeteget olvasok, de tényleg, baszottsokat.
a legutóbbi ami nagyon tetszett a Csontváros volt, ajánlom mindenkinek :)
ha érdekel írok majd a többi kedvencemről, csak reagáljatok chaten :)
és film ... a szemfényvesztők! még megy a mozikban, érdemes ott nézni. egy kis 3D-t elbírt volna, de így is látványos, és izgalmas :)
egyenlőre ennyi, igyekszem nem eltűnni ezentúl.
pápuszi ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése