rám tört egyfajta depresszió, én sem tudom hogy miért. nem történt semmi ami kiválthatta volna, egyszerűen csak itt van, itt lebeg egy fekete kibaszott felhő a szemeim előtt ami rontja az összképet, és rossz kedvet csinál. nevetek persze, azon ami vicces, és jól érzem magam társaságban, de amikor egyedül maradok...
akkor eltörik bennem valami, akkor egyedül érzem magam, hogy senki sem áll mellettem, és ez így is lesz amíg csak élek... nem tudom mért van ez. a napi 4-5 óra alvásom lecsökkent 2-3ra, szóval egy kibaszott zombi vagyok. de miért... ?
le kell szoknom a cigiről. persze nem magamtól, orvosi utasításra, mert a kórházi zárójelentés ezt üvölti. hülyeség. ezt mondja mindenki mióta rászoktam. nehéz lesz, de meg kell vívnom ezt a csatát magamért.
nyelvvizsgázom. április 27-én, dunaújvárosban, egyenlőre csak a szóbelit teszem le, nekem az a nehezebb. vitáznom is kell majd, angolul :'D vicces lesz...
négy belső vizsgám lesz év végén. (kémia-szóbeli-14 tétel, földrajz-írásbeli-35 tétel, töri-szóbeli és írásbeli-12 tétel, német-szóbeli-7 tétel) és kurvára sehol sem tartok még a tételek kidolgozásával... pedig az anyagok megvannak hozzá...
összevesztem két barátnőmmel is, elég csúnyán... de nem érzem magam hibásnak semmilyen tekintetben.
írtam régebben, hogy fogok írni egy bejegyzést az életemről, tabuk nélkül. nem fogok. nem miattatok, veletek semmi gond sincs. csak egyszerűen megtanultam, hogy ha valakivel őszinte vagy akkor az utána ellened fordul, vagy elhagy, mintha soha nem is lettél volna.
nagy vonalakban : szar életem volt, tele halállal, és fájdalommal, és az a mocsok kaszás aki azóta az alárendeltem mindig azokat vette el tőlem akiket a legjobban szeretek/szerettem... (legutóbb az unokatestvéremet... 37 éves volt...)
olyanok miatt vertek meg alsóban, amikről nem tehettem, és utána én voltam hazugnak kikiáltva. egyszer még a szemüvegemet is eltörték.
apa mindig háttérbe szorított más gyerekek miatt, semmit sem törődött velem 17 év alatt. semmit. azt sem tudja mi a kedvenc színem. (Y)
erről ennyit...
és a sok szar ellenére ami velem történt/történik még mindig képes vagyok meglátni a szépet. ahogyan a hó elolvad a kezemben, vagy az arcomba csap, és megáll egy pehely a kabátomon, vagy a hajamon... ahogy az ujjaim kipirulnak a hidegtől, ahogy a viharos szél őrült módjára tépi a hajam, és játszik vele, hogy aztán hidegen ejtse vissza a hátamra azt... látni egy őszinte mosolyt a sok bájvigyor között... ülni a kádban, a forró habos vízben, cigizni, a habba hamuzni, nyakig elmerülni benne, és úgy maradni amíg szép lassan kihűl. látni egy kismadarat a párkányon, ahogy ennivaló után kutat, és hallani az apró szárnyak hangjait, ahogy elrepül... érezni ahogy hideg esőcseppek csapódnak a testemnek, elmossák az arcomról a kínt, és a bánatot...
ha szomorú/boldog vagyok csak szimplán elmegyek zuhanyozni, és a hangulatomnak megfelelő zenét teszek be. ha szomorú vagyok akkor ez a zene vagy a halott kedvesemre emlékeztető "Your guardian angel" című szívszaggató melódia, ami a mi számunk volt, vagy egy Evanescence szám, amit torkom szakadtából lehet üvölteni. ha boldog vagyok, akkor valami seggrázós party zene, és persze olyan számok amik Lizára, és a sok faszságunkra emlékeztetnek.
szeretem meglátni a szerelmet, a kavargó csokoládé mélyén, szeretem ahogy összekulcsolja az ujjainkat, vagy ahogy a kezei a derekamra simulnak, miközben közel húz magához. szeretem amikor csak fekszünk egymás mellett, ő átkarol, és én a mellkasára hajtom a fejem. hallgatom a szívverését, közben az arcát figyelem. ő ott van velem, és barna szemeivel önmagát kutatja bennem. ott vagyunk egymásban...
szeretem amikor lágyan megcsókol, mikor óvatosan átölel, szeretek hozzábújni, érezni az illatát, mikor egyszerre ver a szívünk, mikor bőr ér a bőrhöz... szeretem mikor elgondolkodva az ujjaimmal játszik, mikor megsimogatja az arcom... szeretem mikor gyengéd...
és persze szeretem, mikor őrült módjára egymásnak esünk, mikor egy kézmozdulattal leszedi rólam a fűzőt, mikor kínzó lassúsággal, apró puszikkal halad a nyakamtól egészen a dekoltázsomig, mikor a nyakamba harap, és maga alá dönt. szeretek a nyakába vagy az ajkába harapni, szeretem csókolni... (ezt inkább abbahagyom XDD)
szeretem akkor is mikor szomorú, vagy épp dühös (olyankor a legszexibb:$) mert tudom, hogy én vagyok a vigasz számára, a fény az éjszakában, hiszen ugyanezt jelenti ő is nekem. ő a megmentőm, az egyetlen (Lizán és Édesanyámon kívül) akiért életben vagyok még. szeretem amikor vidám, olyankor olyan mint egy kisfiú, és mivel egyikünknek sem volt túl boldog gyerekkora ilyenkor én is kislánnyá transzformálódok mellette.
szeretem amikor órákig veszekszünk arról hogy ki szereti a másikat, és olyan makacsok vagyunk hogy egyikünk sem adja fel. szeretem amikor lelket önt belém, amikor hülyéskedünk...
szeretem azt, aki, minden egyes porcikáját, és minden apró mozdulatát szeretem.
ő a lelkem másik felének a birtoklója.
szeretem Őt, mint még soha senkit! ♥
szóval, te! te kibaszott mocskos szemétláda akit életnek neveznek! most kurvára figyelj! golyóálló vagyok, lelőhetsz, a padlóra taszíthatsz, de ha felkelek akkor kurvára minden erődből fuss! lőj másra te mocsok!
mára ennyi, most templomba kell mennem (kötelező húsvéti mise, képzelhetitek mennyire fogom élvezni.... kurrrrrrrrrrrrvára.... (N))
jót ne halljak rólatok!
sziasztok :3
Letti x.o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése